Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-695

88 6,95, országos ülés 1917 február 7-én, szerdán. hivalkodó asszonynéppel robogtak a kies budai kirándulóhelyekre ; • bizonyára hadseregszállítók, vagy a Haditermény vagy más központ felmentettjeinek, vagy az árdrágító és uzsoráskodó nagybankok igazgatóinak családtagjai. (TJgy van! Ugy van ! a baloldalon.) De nemcsak a fővárosban, de a vidéken is igen sok autó van, melyeket a pöffeszkedés czéljaitól elvonni lehet, rekvirálni kellene az összes autókat, (Helyeslés a baloldalon.) még a katonai czélokra visszatartott és katonai üzemben lévő autókat is, mert azok a fronton a súlyos sebesült katonák szállítására volnának áldást hozó eredménynyel felhasználhatók. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Orvosbarátaim, aldk az orosz fronton számtalan ütközetben részt vettek, parasztszekereken lávül más sebesültszállító kocsit nem láttak. Ezek is a legprimitívebb módon nélkülöztek minden legcsekélyebb felszerelést, Igen-igen sok sebesült halt meg a szállítás hiányossága miatt. És a leírhatatlan szenvedések! Az első, többnyire primitív kötés után legtöbb esetben csak napok múlva kerül a szegény sebesült szakszerű változtatás és sebellátás alá, ami azután igen sok végtagamputácziót okoz. De nagyon sok végtagot szükség nélkül, oktalanul, fölöslegesen amputálnak, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) mert a szegény sebesült nem szakorvos megítélése és nem tapasztalt sebész műtéte alá kerül. A katonaorvosoknak természetesen sokkal könnyebb amputálni, mint a beteg végtagot meggyógyítani. Az egészségügyi katonai intézkedéseink és berendezkedésünk gyarlóságáról, hiányosságairól és fogyatékosságairól szólva, még arra akarom a t. kormány figyelmét felhívni, hogy a háború folyamán a tüdővész óriási módon elterjed, mert lappangó tüdővészeseket besoroznak, s ha nyilt tüdővészesekké, vagyis baczillus-köpővé válnak, egyszerűen hazabocsátják őket, ahol azután szabadon fertőzhetik családtagjaikat és egész környezetüket. A baczillus-köpőket mindaddig megfelelő higiénikus kórházakban, üdülőhelyeken, szanatóriumokban kell elhelyezni, mig a baczillusok eltűnnek s a beteg gyógyultan térhet haza, vagy ha a beteg gyógyíthatatlan, az életnek nem menthető meg, a haláláig ott kellene tartani. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A tüdővészes katonák gyógyításánál nem volna szabad megelégedni a szokásos diétikus kezeléssel, hanem igénybe kell venni a tudomány ujabb vívmányait, a napkurát és a speczifikus oltásos kezelést. Ezzel befejezem interpelláczióm anyagának első csoportját, azt hiszem, igazat méltóztatnak nekem adni, hogy az emberanyag kímélése érdekében joggal állítom azt, hogy a harcztéren az egészségügyi ellátás és felszerelés helyes szervezése mellett, mindenütt a szükségelt és megfelelő erők és tehetségek alkalmazása mellett igenigen sok embert lehetett volna és lehetne az életnek, övéinek és a magyar hazának megmenteni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Tisztelt ház ! Áttérek most interpelláczióm anyagának másik csoportjára, a front mögött tapasztalható vagyonfecsérlésekre, tékozlásokra és pazarlásokra, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Nincs ebben az országban senki, aki bármennyi pénzt vagy értéket sajnálna, amit a tűzvonalban küzdő katonáink kapnak ; sem pénzben, sem ellátásban nem lehet kielégítően gondoskodni róluk. Nem lehet ugy honorálni őket, hogy az arányban áUjon nélkülözéseikkel, szenvedéseikkel és azzal a szolgálattal, amelyet életük árán is a haza védehnezésében teljesítenek. De viszont joggal megkívánjuk, hogy a legszigorúbb, a legkörültekintőbb takarékosság uralkodjék a front mögött. Ez^el szemben a helyzet az, hogy a hadvezetőség hibáiból a fronton küzdő katonáink igen sokszor nélkülözik a szükséges ellátást, ellenben a front mögötti parancsnokságok és katonák bőségben úsznak és oly splendid módon élnek és költekeznek, hogy az a legélesebb, a legkirívóbb ellen tétben áll ugy az első vonalban küzdő katonák szenvedéseivel, mint az itthon lévő lakosságnak nélkülözésekben gazdag, egyébként szűkös viszonyaival, (ügy van ! ügy van! a baloldalon.) Az ellátás és javadalmazás szempontjából kirivó helytelenséggel van megállapítva a harcztér s általában a belső és külső hadműveleti terület fogalma, Valamennyien tudjuk, hogy egészen a legutolsó időkig Teschenben volt a főhadiszállás. A háborús veszély szempontjából Teschen egy színvonalban áUott Budapesttel, Szegeddel vagy Debreczennel. Mindegyik távol van a tüzvonaltól. De nagy különbség van abban, hogy mig Budapest egyike Európa legdrágább városaínak és az ország többi városaiban is a részint hiányos és rendszertelen, részint elkésetten foganatosított kormányrendelkezésék miatt hallatlan drágaság, áruuzsora és a 240 gramm napi lisztinennyiség megállapításában kifejezésre jutó szűkösség uralkodik, addig Teschen a monarchia legolcsóbb fészke, ami kétségtelenül Frigyes főherczeg érdeme. (Ugy van! a baloldalon.) De most jön a dolog visszássága, a hadvezetőségnek pénzprédálása, vagyonpocséklása, Természetesen, amikor Teschent említem, nemcsak Teschenről beszélek, hanem az egész front mögötti haditerületről, arról a sok Teschenről, a száz és száz Teschenről, ahol a czéltudatos katonai intézkedések folytán nincs áruuzsora, nincs drágaság, élelmiszerben, minden tekintetben a háború előtti olcsóság van, ahol tejes kifli, zsemlye, tejszín, habos kávé van, ahol, mint például Innsbruckban az »Est« legutóbbi közlése szerint, a február 4-iki számban, a vásárcsarnokban épugy, mint a vendéglőkben hus és minden élelmiszer olcsón fogyasztható : ezeken a nagy-nagy területeken, a háború veszélyeitől teljesen mentesített nagy-nagy területeken teljes hadi pótlékot, teljes Eeldzulagot és teljes ellátást kapnak a tisztek és a katonák. Milliók kidobásáról van itt szó, mert igen-igen sok város, igen-igen nagy földterület minden jogos ok nélkül élvezi a hadi pótlékot, a Feldzulagot, amennyiben a fronthoz semmi köze sincs.