Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-694

S94. országos ülés 191 cziális művelettel ki lehet számítani, hogy »ez az­után annyival kevesebbet jelent az én számomra*. De, t. ház, ha ez más blattra tartozik is most, a jövőben erre a blattra, erre a kártyára fog fel­építtetni az uj Magyarország. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Ezt a követelést fogja hangoztatni Magyarország Kárpátjaitól az Adriáig mindenki és azt fogja mondani, hogy »jogot a népnek« (ügy van ! ügy van ! Taps a szélsőbaloldalon.) és akkor nem arról lesz szó, hogy ez a blatt tetszik-e a munkapártnak vagy sem. Ráth Endre: Nekik úgyis jó blattjuk van! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Gr. Károlyi Mihály: Hiszen a 2. §.. arról szól, •— az 1. §-ról tulaj donképen érdemileg nem is lehet beszélni, mert hiszen az a szó szoros ér­telmében semmi egyéb, mint a legüresebb frázis, amely valaha mondatott, mert hiszen ha a szava­kat nem követik a tettek, akkor azok konganak az ürességtől és azok használata bűn (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) — mondom, $ 2. §. szól azokról az emléktáblákról, melyeket .a hősök emlékére fel fogunk állitani. Elismerem, hogy ez bizonyos szempontból igen szép dolog, különösen, ha meg van a hozzá szükséges anyagi eszköz, mert hiszen ez az első feltétel. De ha ezt az anyagi eszközt, bármennyire szívesen adom is oda, addig, mig az égető szükség enyhítve, mig a legfontosabb kérdések megoldva nincsenek, mig a hősök hátra­hagyott özvegyei és árvái oly mostoha sorsban vannak, addig ilyen kiadásokat nem lehet tenni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elismerem azonban, hogy bizonyos feltételek mellett ez egy hasznos befektetés, az természetes, az, aki arra vállalkozott és aki a kormánytól egy engedélyt kap arra, hogy ezeket az emléktáblákat felállíthassa, annak nagyon jó üzlet. Hiszen, amint Huszár Károly t. barátom fel­említette beszédében, itt egy rendes részvénytár­saság van alakulóban, amely kvázi a kormánytól engedélyt kapott arra és igy ez a mi nagy önfel­áldozó jószívűségünk redukálódik arra, hogy egy részvénytársaságnak igen előnyös üzleti konjunk­túrát biztosit hatunk, (ügy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) Rakovszky István : A legnagyobb botrány ez a részvénytársaság ! Gr. Károlyi Mihály: Hogy azok, akik a rész­vénytársaságban benne vannak, lelkesednek, azt természetesnek tartom, csakhogy ily módon, ily frivol módon foglalkozni e kérdéssel mégsem lehet. Hiszen e törvényjavaslatban, sem az indokolásban nincs még., hogy ez mennyibe fog kerülni, hogy hogyan fog arról gondoskodni a kormány, csak arról van szó, hogy a községnek nyakába varrják az egész dolgot és azután a belügyminister ur ren­deleti utón fogja elintézni az egész ügyet. Nem vagyok hajlandó ily pur et simple, min­. den magyarázat nélkül, minden felvilágosítás nél­kül a törvényjavaslatnak tapsolni, hanem igenis mielőtt szavazatomat adom, el akarom mondani azt a mélységes keserűséget, amely bennem van február 6-án, kedden. 61 akkor, amikor a törvényjavaslatot tárgyaljuk. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Eddig csak általánosságban foglalkoztam e kérdésekkel, csak általánosságban beszéltem, mert hiszen a részletekbe nem is mehettem bele, minthogy, a törvényjavaslatnak részletei nincse­nek is, de tudjuk, hogy az özvegyek és árvák kérdése hogyan áll Magyarországon. (Halljuk! Sálijuk! a bál- és szélsöbaloldalon.) A kormány a háború előtt is fényes tanújelét adta annak, hogy semmiféle szocziális érzékkel nem bír, de ezt tetézte azzal, hogy a háború alatt is bizo­nyította szocziális érzéketlenségét. (Igás! JJgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha nézzük, hogy az elesett hősök özvegyeiről ós árváiról hogyan gondoskodik Magyarország, feltűnik, hogy mikor Magyarországnak oly sok felesleges pénze van, hogy emléktáblára is jut sok millió, (Mozgás.) az özvegyeknek és árváknak miért oly rendkívül mostoha sorsban kell sinylődniök. (Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon). Kiírtam az adatokat, amelyek ezekre vonat­koznak. (Sálijuk! Sálijuk! a bal- és a szélső­baloldalon.) A hadisegély Magyarországon egy évre 421 K 20 fillért tesz ki. Részletezve min­den nyolcz éven felüli családtag részére havonta 35 K 10 fillér, minden nyolcz éven aluli csa­ládtagrészére ennek fele, 17 K 55 fillér. A segély­összeget daczára annak, hogy folytonosan foko­zódott a drágaság, egyáltalán soha nem emelték. Kun Béla: Vidéken ennyi sincs! Gr. Károlyi Mihály: Bécsben a hadisegély magasabb és itt egy évre 475 K 20 fillért tesz ki és pedig 39 K 60 fillér, illetve a nyolcz éven aluli családtagnak ennek háromnegyed része, vagyis 29 K 70 fillér a családtagoknak. Németországban a hadisegély már kezdetben is nagyobbra volt szabva és a folytonosan foko­zódó drágaságra való tekintettel szukczesszive emelték. Ezenkívül Magyarországon, ha eltűnik a családfentartó, akkor elvész a hadisegély (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) és akkor havonként 10 K-t kap az özvegy. Kun Béla: Könyöraclomány! Gyalázatos dolog, nem is segély! Gr. Károlyi Mihály: És minden gyermek után havonként 1 korona. (Mozgás.) Német­országban a hadisegélyt megkapják mindaddig, mig a háború tart, tekintet nélkül arra, hogy eltűnt vagy elesett az illető családfentartó. (He­lyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az özvegyek és árvák segélyezése Magyar­országon ugy alakul, hogy a közlegény özvegye kap évenkint 228 K-t, egy négygyermekes özvegy kap 408 K-t, ezzel szemben, tehát a 228 K-val szemben, a német özvegy évenkint 480 K-t kap. a négygyermekes özvegy a 408 K-val szemben kap 1288 K-t. A teljesen munkaképtelen rokkant katona Magyarországon kap évenkint 540 K-t, Német­országban 1642 K-t. (Mozgás a bal- és a szélsö­baloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents