Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-694
694, országos ülés 1917 A birtokdarabolási akcziö, amelyet sokan mint megváltást várnak, nem oly könnyen valósitható meg. Azok a nagybirtokok, amelyek 100.000 holdnyi nagyságban terülnek el, nálunk nem fognak gyorsan feldarabolódni. Én szívesen konczedálnám, hogy ezeknek az ő körzetükben meglegyen az a munkaerejük, amelynek segítségével ők is az intenzivebb mezőgazdaságra térhetnének át. És ahol egy nagybirtok körében négy-öt holdas mezőgazdasági telepeket lehetne létesíteni, ott ezek a birtokkategóriák is munkaerőhöz jutnának és tovább erősitenők azt az elemet, amelyet a tulajdonjog a földhöz köt. '• Végül egy ötödik kategória lenne a 15-től 30 holdig terjedő birtokoké. Ide azokat lehetne letelepíteni, akik már bizonyos tőkével és mezőgazdasági szakértelemmel rendelkezve, önálló gazdasági egyedekké válhatnak s ezzel azt az osztályt szaporíthatnák, amely ennek az országnak a legértékesebb eleme. Hogyan lehetne finanozirozni ezt a birtokpolitikát? Csak röviden kívánok rámutatni, hogy ennek a birtokpolitikai akcziónak nagy pénzügyi eszközökre van szüksége. Ezek előteremtése egyrészt az állam feladata, de itt volna másrészt hivatásuk a pénzintézeteknek, amelyeket gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam is aposztrofált. Nagy a földmobilizáozió nálunk már ma is. De ez a mobihzáczió nem helyes irányban, mert a munka irányából a tőke irányában halad és mindig közelebb hoz azon állapothoz, mikor a tőke végleg elnyeli magát a földet és mindazoknak ekszisztencziáját, akiket mi a nemzet szempontjából megerősítendő elemeknek tartunk. A tőke adjon Intelt. Németországban mindenekelőtt a járadékot tőkésítette az állam. Nálunk fel kellene előbb emelni a járadékot, hogy annak tőkésítése tényleg hasznos legyen. Másodszor oda kellene vinni a pénzintézeteket, amit ma legfeljebb a kisbirtokosok földhitelintézete tesz, hogy — talán valamely törvényes garanczia alapján — elmehessenek a kölcsönzésben legalább 75%-ig. A többi 15%-ot fedezhetné a tőkésített járadék s a még fennmaradó 10%-ot követeinők meg mint saját tőkét. A módot, hogy miként törleszthessék az adósságot, a törvényhozás bölesesége volna hivatva megtalálni. Még egy kérdés van a hősök földhöz juttatásának problémája körül : honnan ke.TÜljön ez a föld? Hát először is Magyarországon évenként körülbelül 500.000 birtok cserél gazdát, körülbelül 1000 millió korona értékben. Ha a szövetkezeteknek vagy az altruista banknak, vagy más az állam által kijelölendő intézetnek erre a czélra elővételi jogot adnánk, megszerezhetnők a szabad forgalomból nagy részét annak a földnek, amelyre szükség lenne, hogy ily telepítési akcziót folytathassunk. Egy másik forrás lenne a hazaárulók földje. Hisz tudvalevő, hogy a törvény szerint azok földje, akik hazaárulás bűnébe estek, elkobozható. KÉPVH, NAPLÓ, 1910—1915. XXXIV. KÖTET, február 6-án, kedden. 57 A harmadik forrás lenne az önkéntes felajánlás. A negyedik pedig egy bizonyos kisajátitási jog, amelylyel fel lehetne ruházni a kormányt a parlament ellenőrzése mellett, amelyet esetről-esetre ki kellene kérni, Hogy minő földet sajátítsanak ki, azt nem kívánom itt részletesebben megjelölni, azonban nem értek egyet Hegedüs Lóránt t. képviselőtársammal, aki a több-ember-éltetés problémáját máskép megoldhatónak nem véli, mintha a hitbizományokat, az egyházi birtokokat sajátítja ki az állam egy birtokpolitikai akczió számára. Én nem tudom, miért kellene ragaszkodni ahhoz, hogy egy kisajátítandó birtok jellege hitbizományi vagy egyházi legyen. Én, ha arról volna szó, hogy valamelyik birtok adott helyen a több-ember-éltetésnek akadálya, hogy megakadályozza a népszaporodást, a nép jogosult földszerzési vágyát, akkor kisajátítanám akkor is, ha annak birtokosa nem egy történelmi név viselője, hanem pl. Weisz Manfréd, vagy Tornyai Schossberger, vagy Hatvany-Deutsch, vagy a többi bárósitott iparnagyság. (Helyeslés a baloldalon.) Abszolúte nem értem azt, hogy az iparból, vagy hadi szállításból szerzett tőkével vásárolt föld miért legyen nebántsvirág akkor, amikor az örökölt és a régi törvények által biztosított jogú birtokokhoz hozzá lehet nyúlni. (Élénk helyeslés a baXköséfen.) Én e tekintetben nem csinálnék magamnak skrupulust, hanem az egyetlen czinozura, amit szem előtt tartanék, az lenne, hogy vájjon valamely nagybirtok valahol tényleg akadálya-e a több-ember-éltetésnek. (Helyeslés halfelől.) Ezzel be is végeztem volna témámnak azt a részét, amelyben igyekeztem azt igazolni, hogy emléktábla helyett mindenekelőtt teremtse meg a magyar törvényhozás azokat a kereteket, amelyeken belül a mi hőseink á megélhetésnek tisztességesebb feltételeit találják meg akkor, amikor majd dúló csaták után sorainkba hazaiérnek. Addig is azonban, amíg ilyen messzire mehetünk, nagyon is szükségesnek tartanám, hogy a kormány tegye meg mindazt, amit megtehet és amit megtennie kötelessége. T. i. mentse meg a hadbavonultak feleségeit, gyermekeit azoktól a szekatúráktól, amelyeknek ä közigazgatási hatóságok részéről ki vannak téve akkor, amikor nyomorúságos segélyüket megkapják. ( Nem akarom szaporítani a t. képviselőtársaim által felsorolt adatokat; ha őszinték lennénk, azt hiszem, minden oldalról százával hozhatnánk elő ilyen visszaéléseket. Óriási hatalmat adtunk a kivételes törvényekkel a közigazgatási hatóságok kezébe; fokozott gonddal kell hát a közigazgatási hatóságok működését ellenőrizni. (Az élnölci széket Simontsits Elemér foglalja el.) En nagyon kérem a belügyminister urat, akinek több intézkedéséből módom volt meg8
