Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-709

fÓ9, országos ülés 1Ö17 nagyon közel álló ismerősömnek egy régebbi memorandumával, amelyet itt egy faj-higiénével foglalkozó egylethez adott be, vagyok bátor czitálni, mint olyan embernek a véleményét, aki a dolgokat alaposan ismeri. Azt mondja az illető : »A folyamodók hazaszállítása mai alakjában tisztára a köznek terhére eső, emberszeretetből fakadó jótékonyság és semmi köze sincsen a hazafias érdeknek megfelelő visszatelepítéshez. Aki az idegenben élhetetlenség, betegség vagy bármi okból nem boldogul, azt közköltségen visszatelepítjük. Minél rongyosabb, szánalomraméltóbb valaki, annál könynyebben kerül haza ; az egészséges, niunkabiró, nagyesaládu egyént, ha hazakívánkozik, elutasítjuk vagy munkát közvetitünk számára az idegenben. — mert ez rendesen egyszersmind dolgosabb is és valószinüleg annál inkább lehet ott munkát juttatni — de nem. kutatjuk a folyamodónál, jó magyar-e, vagy hazaellenes stb., hanem egyszerűen hazahozatjuk. Ha már nem akadályozhatjuk meg azt, hogy külföldi államok kiutasítják ama honfitársainkat, akiket nem tekintenek kívánatosaknak, nem szabadna ebben saját kárunkra segédkezet nyújtanunk. Megesik, hogyha az idegenben valamely egyén vagy család kezd a köznek terhére lenni, az idegen hatóság a konzulátusi hivatalhoz fordul azzal a kérdéssel, vájjon nem vitetné-e haza azt a nem kívánatos elemet. E tisztogatás már csakug}

r

an az idegen állam dolga, nemhogy nekünk kellene elvégeznünk saját költségünkön. Egészséges, kivánatos emberek a konzulátusoknál tartott sorozásoknál bevált állitáskötelezettek, de ezek a mostani szabályok értelmében, ha a háromévi katonai szolgálatra haza akarnak térni, közköltségen nem szállíthatók. Ugyanigy állunk a fegyvergyakorlatra behivottakkal. Sokan örökre elvesznek, szökevényekké válnak, mi az egyszerű embernél nem is jelenti mindig a kötelességtudás teljes hiányát. Epén a katonakötelezettek ingyenes hazaszállítása állana az országnak legnagyobb érdekében. Konzulátusi hivatalainknak minduntalan nyílik alkalmuk arra, hogy külföldön lakó honfitársainkat befolyásolják. Ha parancsképen kiadatik a vezéreszme, hogy a kiválasztott egyénnek hazatérését mindenképen elő kell mozdítani, a nem kívánatosét pedig megakadályozni, akkor némi eredményt bizonyosan el lehet érni.* Mindenesetre nagy hatással lenne egy olyan intézkedés, amely a mi amerikai konzuljainkat utasítaná, hogy ők maguk mérlegeljék és rostálják meg ezt az anyagot. Ezt aztán meg kellene rostálni magunknak is. Méltóztassanak elgondolni, hogy Amerika körülbelül 10%-át utasítja vissza az oda bevándorlottaknak. Mindnyájan ismerjük az Ellis Islandi módszert és annak szigorúságát. Ez körülbelül 10%, amint azt beavatott amerikai ismerőseimtől tudom. Könyörtelenül járnak el, mint az amerikai ház gazdái. Nekünk tehát a magyarság érdekében ugyanaz a kötelességünk, bár még hasonló könyörtelenség mellett is kedvezőtlen márczius É-án, pénteken. 575 geográfiai helyzetünknél fogva talán nem érhetnők el ugyanazt az eredményt, mint az'amerikaiak, de mindenesetre valamelyes eredményt elérnénk. (Helyeslés balfelől.) A németek, ha nem is oly mértékben mint az amerikaiak, de mégis végeznek tisztogatást és ha nem is a nagy nyilvánosság bevonásával, de kéz alatt igen hathatós intézkedéseket tesznek, bár kerülik a kérdés nyilvános feszegetését, vagy törvényhozási szabályozását. Ök főleg közigazgatási utón igyekeznek a nem kivánatos bevándorlást, elsősorban a Lengyel- és Oroszországból jövőt, megakadályozni. A szláv például városban nem tud munkához jutni és ha pl. van munkája, akkor deczemberben szépen eltávolítják a városból, ahol munkát kapott és csak februárban eresztik vissza. így lehetetlenné teszik boldogulását, amelyet azután más utón kell hogy keressen. Mondom, ilyen szempontokból kellene a magyar visszavándorlást és az idevaló bevándorlást is szabályozni, (Helyeslés balfelől.) a kivándorlást pedig nem abban a rideg formában kezelni, hogy minél kevesebben vándoroljanak ki, hanem arra kellene törekedni, hogy mennél több kedvező elem maradjon itt és mennél több kedvezőtlen vándoroljon ki, szóval nemcsak kvantitative, hanem kvalitative is kellene kezelni a kérdést. (Tetszés és helyeslés.) Ugyanigy vagyunk a telepítés kérdésénél. A telepítéseknél is arra kell törekednünk, hogy az ne teldntessék csupán nyugdíjnak. A telepítés kérdésénél legyen szabad egy kiváló auktoritásra, dr. Gruber Miksa egyetemi tanár, titkos tanácsosra, a német faj egészségügyi társaság elnökére hivatkoznom. Az ő propoziczióit követve, a következő normativumokat lehetne a telepítéseknél megállapitani. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Csupán kivánatos egyén, vagy család telepítendő. A kívánatosság feltételei a letelepítendő család minden egyes tagjánál, a büntetlen előélet, valamely illetékes közeg által megállapítandó egészségi mérték megütése, végül a házastársaknál a gyermekek kellő száma. A gazdasági képesség, amennyire az az előélet alapján megítélhető szintén figyelembe veendő, mert van olyan gazdasági nem boldogulás is, amely nem szerencsétlen körülményeken, hanem az illető tényleges alkalmatlanságán alapszik. További feltétel, hogy a telepes fizetési és esetleges egyéb kötelezettsége az egészséges gyermekeknek számával arányban csökkenjen és végül felbontandó a telepessel fenálló viszony, ha kellő számú gyermek nincsen. Ami a telep örökölhetését illeti, az csak akkor öröklődő, ha az örökhagyónak kellőszámu gyermeke marad. Hasonló korú pályázó közül a többgyermekü, azonos gyermekszámmal biró pályázó közül a fiatalabb előnyben részesül. Általában véve a többgyermekü családoknak előnyt kell biztosítani és arra kell törekedni, hogy e családok gyermekei felnövekedve telephez jussanak, mint egy egészségesebb és szaporodásra alkalmas faj képviselői. (Helyeslés.) A belügyminister ur abban a válaszában, amelyet gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam-