Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-709

709. országos ülés 1917 mertetni felesleges. De ha megvalósulnának, ez kétszeres haszonnal járna : egyrészt teret nyernénk szocziális és gazdasági telepítésekre, másrészt jó korektivum volna mindazon a kisbirtok védelméül ajánlott korlátozásoknak, ugy hogy a föld nélkül maradt örökös is szaporíthatná az önállóan gazdálkodó kisekszisztencziák számát. A nagy és kötött birtokokra is ki kell majd terjednie ennek a reformnak. (Halljuk! Halljuk!) Nem radikáüs eszközökre gondolok, csak nemzetgazdasági jobb kihasználhatóságra, a mi nézetem szerint kis- és középbérletek létesitése, esetleg örök bérletek szervezése által lesz elérhető. A többtermelést azonban nemcsak a birtokpolitika mozdíthatja elő, de van sok más fontos tényező is. Sokat hivatkoznak Németország példájára. Igen ám, t. ház, de Németország már 30 néhány év előtt kezdte a birtokpolitikáját és a német birodalmi szövetséges pénztár egyes esztendőkben 1—114%-kal olcsóbb hitelt nyújtott tagjainak, mint amennyi kamatot a birodalmi bank hirdetett ; nálunk az altruista bank akcziójában érdekelt erdélyi birtokosok egyes esetekben 8—12%-ot is fizettek. Elsőrangú teendő tehát az agrárhitel átszervezése és olcsóbbá tétele. Ausztriában a háború alatt alkották meg az uj uzsoratörvényt, a példát Horvátország is követte, miért nem merünk mi hozzálátni e törvény megalkotásához ? (Helyeslés a baloldalon.) Természetes, hogy a többtermelés előmozdítására legalkalmasabb és leghatékonyabb eszköz a szakoktatás. A földmivelésügyi minister ur tegnapi beszédében szintén erre az álláspontra helyezkedett, én tehát a kérdésre nem térek ki részletesebben, csak jelzem, hogy a földmivelésügyi minister úrtól örömmel vettem tudomásul, hogy a gazdasági szaktudást mint kvalifikácziót teljes mértékben be akarja vinni a földmivelésügyi ministeri umba is. A szakoktatás kérdése azonban nagyobbrészt a vallási és közoktatásügyi politika keretébe vág, s arról igazán csak egy pár szót akarok elmondani. Egy német szemlében olvastam, mint igyekeznek a németek a háború alatt is a nemzeti szellemet ébrentartam, fejleszteni katonáikban, amit különösen a nemzeti történelem révén érnek el, amely iránt katonáik a legnagyobb lelkesedést, a legnagyobb érzéket tanúsítják. A nemzeti szellemet, dicsőséges multunk iránt való szeretetet és lelkesedést, a tudatra ébredt magyarságot kell bevinnünk közoktatásunk minden vonalán. Ezt azáltal, hogy a nemzeti történelem egyes óraszámait beillesztjük a világtörténelem óraszámai közé, vagy hogy magyar ifjainkat nemzetiségi nyelvek megtanuására kényszeritjük — közbevetem, hogy nem értem ez alatt a német nyelvet — elérni nem fogjuk. E tárgynál egy kérdésem volna a közoktatásügyi minister úrhoz. Hallottam, — bár elhinni nem tudom, nem akarom, épen azért választom a kérdés formáját, — bármennyire szavahihető tanutói is jutott a dolog fülembe, hogy a nyíregyházai 1 márczius 2-án, pénteken. 567 görög katolikus püspökség bizonyos egyházi intézményei részére állami segítséget kért. A minister urnak nem volt módjában megadni, de ugyanakkor, ugyanolyan czélra a szmosujvári görög katolikus püspöknek hasonló segítséget nyújtott. (Zaj és mozgás a baloldalon.) Én nem tudom, nem hihetem, hogy épen olyan intézménynyel szemben, amely nemcsak egy nagy nemzeti intézmény, de épen a munkapárt egyik specziális alkotása, hogy azzal szemben lett volna olyan szűkkeblű a minister ur. T. ház ! Beszédem elején használtam Vilmos császár szavait, amelyekben a nagy német költőt idézi, hogy a birodalom kifelé legyen határolt, befelé határtalan. Sajnos, én ilyen magyar költőt idézni nem tudok, ha csak nem gróf Khuen-Héderváry Károlyt, aki újévi beszédében a párturalom határtalanságát Mrdette befelé és kifelé. Hogy minő eredménynyel ? Meglehetős'sokat forgok ellenzéki körökben, de amig én ellenzéki vidéki páitszervezkedésről nem hallottam és nem olvastam, addig például Váczott épen a napokban tartotta szükségesnek a munkapárt, hogy elvtársait szervezkedésre hívja össze utczai falragaszok utján ad majorem glóriám a szent nemzeti egységnek. (Zaj és mozgás a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Hol volt az !) Váczott! Ezért felelek, magam láttam a falragaszt. Olyan időben, amidőn legvégső erőfeszítésre van szükségünk, szükséges egy olyan városban, ahol munkapárti szervezet egyáltalán nincs, ezt a szervezetet létesíteni ? (Nagy zaj a baloldalon.) De legyen bármint, kövessék önök a pártszenvedély indulatait, seperjenek el minket, ha tudnak, a nemzeti szent egység jegyében, némítsanak el egy Andrássyt, egy Ajiponyit, a nemzeti lelkiismeret élő szavának e harangjait : a történelem majd el fogja bírálni, — hogy mégis csak egy magyar költővel fejezzem be hosszura nyúlt felszólalásomat — cl fogja bírálni, hogy mit jelentenek egy nemzet"életére nézve az elnémult harangok. A jelentést nem veszem tudomásul. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Vermes Zoltán jegyző: Gróf Teleki Pál! Gr. Teleki Pál: T. ház ! Midőn ebben a vitában szót emelek, teszem ezt azért, hogy egy kérdést, amelyet rendkívül fontosnak tartok', lehetőleg a legelső alkalommal szóvá tegyem. Én is a többtermelésről és az értékek helyreállításáról kívánok szólni, de én egy olyan értékről, amely legtöbbet pusztult és amelyet a legnehezebben és a leghosszabb idő alatt lehet helyreállítani : az ember-többtermelésről. Egy franczia brosúra, amely most a háború folyamán jelent meg, — hiszen ez az irodalom a háború előtt is elég nagy volt, a háború óta pedig még nagyobbá fejlődött —Gidenek, a párisi jogi fakultás összehasonlító szoeziológiai tanárának brosúrája a "halottak számát ebben a háborúban havi 36.000 alapul vételével körülbelül 1,700.000-re teszi, négyévi háborút véve tekintetbe. Ezek a számok óriásak. Ezekre