Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-709

5f>2 709. országos ülés 1917 sadalmi bajokkal így a társadalmi, szocziális téren is. T. ház! [Népesedésünk szaporodása már a háború előtt hanyatló irányzatra mutatott. Ezen tényt többen az előttem szólt t. képviselőtársaim közül már méltatták, rámutattak az okokra is, én csak későbbi eszmemenetem érdekében fogok egy jelenséget kiragadni, melyre azonban később fogok rátérni, ez az amerikai kivándorlás kérdése. (Hallj uh! Halljuk/ bal felöl.) Hogy mit vesztettünk a háború alatt számszerűleg, ezt nem tudjuk, de ne is keressük. Csak idézem közéletünk egyik jelesének,'Wekerle Sándornak egy német szemlében megjelent pár sorát (olvassa): »Der Krieg verzehrt ein ungeheures Menschenmaterial. In Zahlen möehte ich niich nichfc einlassen, aber die erschreckenden Daten werden beweisen, dass in unserem Lande der Verlust des Ungarntums auch ziffermiissig der weitaus grösste sein wird.« Ez olyan alapvető igazság, mely megszabja egész jövő politikánk, egész uj állami berendezkedésünk jövő irányát. Ehhez én még csak egyet fűzhetek, azt, hogy a magyarság keretén belül pedig a székelységnek lesz a legnagyobb vérvesztesége, ami szintén fontos útmutató jövendő politikánkat illetőleg. De nem elég az emberanyag számbeli veszteségét szemügyre vennünk, hanem számolnunk kell a mellékhatásokkal is. így mindenekelőtt elesett vitéz hőseinkkel elmaradt nemzedékek végtelen ivadékai szálltak sirba és épen a legvitézebbek, legerősebbek, legmagyarabbak elmaradt utódainak végtelen lánczolata. E háború ad oculos bebizonyította a materialista-biológiai felfogás teljes tarthatatlanságát és esztelenségét, moly a háborúban nem lát mást, mint a létért való harczban a Darwin-féle kiválasztásnak egyik eszközét. A Désy Zoltánok hősi halált halnak, a kijárok, árdrágítók, uzsorások és minden renden és rangon levő méltó társaik vígan folytatják kisded üzleteiket tovább. A legerősebbek, a legbátrabbak, a legmagyarabbak elesnek és a testileg satnyák, degeneráltak, nyomorékok gondoskodnak a fajfentartásáról. Fel kell tehát használnunk minden lehető eszközt - és kipróbált utat és módot nemcsak népünk szaporodásának biztosítására, de a faj-higiene megtartására, szervezésére is. A kérdéssel a t. túloldalról behatóan és bőven foglalkozott Lukács György t. képviselőtársam. En az általa érintett kérdéseket csak egész röviden fogom tárgyalni. Mit érne, t. ház, a legfényesebb győzelem, ha egyúttal nem gondoskodunk arról, hogy nemzetünk jövője számbelileg is, élettanilag is biztosítva legyen, hogy e győzelem gyümölcseit egy velünk egyenlő értékű, sőt értékesebb ivadék élvezhesse és fejleszthesse tovább. A népesség szaporodását gátló mellékhatások közt ott vannak elsősorban a nemi betegmárczius '2-án, pénteken. ségek. Hogy mennyire terjednek a nemi betegségek a háború alatt, elég az 1870/71. évi német-franczia háború szomorú statisztikájára rámutatni. Ezek a nemi betegségek az orvosi tudomány kétségbevonhatlan megállapítása szerint egyrészt a népesség szaporodását korlátozzák, másrészt az utódok degenerálódásához vezetnek. Ep ugy terjedt már háború alatt egy másik betegség, a tüdővész is, mely szintén az utódok életképességét befolyásolja. Itt közbevetőleg jegyzem meg, hogy a két betegség ellen a hadsereg minden lehető szükséges intézkedést megtett. Csak egy példát említek. Legszigorúbban megtiltotta a tüdővészeseknek őr- és hasonló különítményekbe, üdülőosztagokba való beosztását, épen a fertőzés elkerülése végett. Gróf Ajsponyi Albert t. képviselőtársam kifejtette, hogy a kormány intézkedései ezen a téren is teljesen elégtelenek. A különleges kórházak csekély száma miatt a szegény tüdőbetegek vándorolnak egyik kórházból a másikba, a kórházból a felülvizsgáló szemlére és, amennyiben megfelelő anyagi eszközökkel otthon nem birnak, megint vissza a kórházakba. De visszatérek az elejtett fonálhoz. A hiányzó férfierőt mindinkább női munkaerő pótolja. Azt is tudjuk, hogy a kenyérkereső nők és a születések száma megfordított viszonyban aránylik egymáshoz. Ezek tehát mind igen fontos tényezők, melyek népességünk szaporodását a jövőben nagyon befolyásolni fogják a vérveszteségen felül, de nemcsak a szaporodását, hanem fizikai életretermettségét is. Erélyes, czéltudatos, minden szemponttal számoló intézkedésekre van tehát szükség, hogy a népesség szaporodását, a fajhigiéne megóvását biztosítsuk. Becses útmutatásokkal szolgálnak nekünk ezen, mint sok más téren is, a németek. Egy külön e czélra alakult és bámulatosan szervezett társulat, a fajhigiéne társulat, foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Igazán nem akarok a t. ház türelmével visszaélni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ep ezért csak rapszodikusan érintek egy pár eszmét, amelyet odaát felvetettek. (Halljuk! Halljuk!) Foglalkoznak a szaporodást gátló tényezők azon csoportjaival, melyek mérgező hatásuknál fogva nemcsak a szaporodást gátolják, de az utódok életképességét is károsan befolyásolják. Ilyenek a nemi betegségek, a tüdővész, az alkoholizmus, a gyári mérgezések és az anyaságot rontó gyári foglalkozások. A nemi betegségek ellen követelik a betegség kötelező bejelentését, házasságoknál egészségi bizonyítvány felmutatását; reámutatnak arra, hogy a népességi politika terén a legdrákóibb rendszabályoktól ne tartson vissza senkit az álliberálizmus és az álszemérem. Követelik minden mérgező hatású és az anyaságot rontó foglalkozásoknak ha nem is teljes megszüntetését, de nagyfokú korlátozását. Ezzel kapcsolatban magas dohány-, szesz- és fényűzési adókat. Megfontolás tárgyává teszik a