Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-709

5f>2 709. országos ülés 1917 sadalmi bajokkal így a társadalmi, szocziális téren is. T. ház! [Népesedésünk szaporodása már a háború előtt hanyatló irányzatra mutatott. Ezen tényt többen az előttem szólt t. képviselőtársaim közül már méltatták, rámutattak az okokra is, én csak későbbi eszmemenetem érdekében fogok egy jelenséget kiragadni, melyre azonban később fogok rátérni, ez az amerikai kivándorlás kérdése. (Hallj uh! Halljuk/ bal felöl.) Hogy mit vesztettünk a háború alatt szám­szerűleg, ezt nem tudjuk, de ne is keressük. Csak idézem közéletünk egyik jelesének,'Wekerle Sándornak egy német szemlében megjelent pár sorát (olvassa): »Der Krieg verzehrt ein unge­heures Menschenmaterial. In Zahlen möehte ich niich nichfc einlassen, aber die erschreckenden Daten werden beweisen, dass in unserem Lande der Verlust des Ungarntums auch ziffermiissig der weitaus grösste sein wird.« Ez olyan alapvető igazság, mely megszabja egész jövő politikánk, egész uj állami berendez­kedésünk jövő irányát. Ehhez én még csak egyet fűzhetek, azt, hogy a magyarság keretén belül pedig a székelységnek lesz a legnagyobb vér­vesztesége, ami szintén fontos útmutató jövendő politikánkat illetőleg. De nem elég az emberanyag számbeli vesz­teségét szemügyre vennünk, hanem számolnunk kell a mellékhatásokkal is. így mindenekelőtt elesett vitéz hőseinkkel elmaradt nemzedékek végtelen ivadékai szálltak sirba és épen a leg­vitézebbek, legerősebbek, legmagyarabbak elma­radt utódainak végtelen lánczolata. E háború ad oculos bebizonyította a materialista-biológiai felfogás teljes tarthatatlanságát és esztelenségét, moly a háborúban nem lát mást, mint a lét­ért való harczban a Darwin-féle kiválasztásnak egyik eszközét. A Désy Zoltánok hősi halált halnak, a kijárok, árdrágítók, uzsorások és minden renden és rangon levő méltó társaik vígan folytatják kisded üzleteiket tovább. A legerősebbek, a leg­bátrabbak, a legmagyarabbak elesnek és a testileg satnyák, degeneráltak, nyomorékok gondoskod­nak a fajfentartásáról. Fel kell tehát használ­nunk minden lehető eszközt - és kipróbált utat és módot nemcsak népünk szaporodásának biz­tosítására, de a faj-higiene megtartására, szer­vezésére is. A kérdéssel a t. túloldalról behatóan és bőven foglalkozott Lukács György t. képviselő­társam. En az általa érintett kérdéseket csak egész röviden fogom tárgyalni. Mit érne, t. ház, a legfényesebb győzelem, ha egyúttal nem gon­doskodunk arról, hogy nemzetünk jövője szám­belileg is, élettanilag is biztosítva legyen, hogy e győzelem gyümölcseit egy velünk egyenlő értékű, sőt értékesebb ivadék élvezhesse és fej­leszthesse tovább. A népesség szaporodását gátló mellékhatá­sok közt ott vannak elsősorban a nemi beteg­márczius '2-án, pénteken. ségek. Hogy mennyire terjednek a nemi beteg­ségek a háború alatt, elég az 1870/71. évi né­met-franczia háború szomorú statisztikájára rá­mutatni. Ezek a nemi betegségek az orvosi tu­domány kétségbevonhatlan megállapítása szerint egyrészt a népesség szaporodását korlátozzák, másrészt az utódok degenerálódásához vezetnek. Ep ugy terjedt már háború alatt egy má­sik betegség, a tüdővész is, mely szintén az utó­dok életképességét befolyásolja. Itt közbevetőleg jegyzem meg, hogy a két betegség ellen a had­sereg minden lehető szükséges intézkedést meg­tett. Csak egy példát említek. Legszigorúbban megtiltotta a tüdővészeseknek őr- és hasonló különítményekbe, üdülőosztagokba való beosztá­sát, épen a fertőzés elkerülése végett. Gróf Ajsponyi Albert t. képviselőtársam kifejtette, hogy a kormány intézkedései ezen a téren is teljesen elégtelenek. A különleges kór­házak csekély száma miatt a szegény tüdőbete­gek vándorolnak egyik kórházból a másikba, a kórházból a felülvizsgáló szemlére és, amennyi­ben megfelelő anyagi eszközökkel otthon nem birnak, megint vissza a kórházakba. De visszatérek az elejtett fonálhoz. A hiányzó férfierőt mindinkább női munkaerő pótolja. Azt is tudjuk, hogy a kenyérkereső nők és a szüle­tések száma megfordított viszonyban aránylik egymáshoz. Ezek tehát mind igen fontos ténye­zők, melyek népességünk szaporodását a jövőben nagyon befolyásolni fogják a vérveszteségen felül, de nemcsak a szaporodását, hanem fizikai életretermettségét is. Erélyes, czéltudatos, min­den szemponttal számoló intézkedésekre van tehát szükség, hogy a népesség szaporodását, a fajhigiéne megóvását biztosítsuk. Becses útmutatásokkal szolgálnak nekünk ezen, mint sok más téren is, a németek. Egy külön e czélra alakult és bámulatosan szervezett társulat, a fajhigiéne társulat, foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Igazán nem akarok a t. ház türel­mével visszaélni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ep ezért csak rapszodikusan érintek egy pár eszmét, amelyet odaát felvetettek. (Halljuk! Halljuk!) Foglalkoznak a szaporodást gátló tényezők azon csoportjaival, melyek mérgező hatásuknál fogva nemcsak a szaporodást gátolják, de az utódok életképességét is károsan befolyásolják. Ilyenek a nemi betegségek, a tüdővész, az al­koholizmus, a gyári mérgezések és az anya­ságot rontó gyári foglalkozások. A nemi beteg­ségek ellen követelik a betegség kötelező bejelen­tését, házasságoknál egészségi bizonyítvány felmutatását; reámutatnak arra, hogy a népes­ségi politika terén a legdrákóibb rendszabályok­tól ne tartson vissza senkit az álliberálizmus és az álszemérem. Követelik minden mérgező hatású és az anyaságot rontó foglalkozásoknak ha nem is teljes megszüntetését, de nagyfokú korlátozását. Ezzel kapcsolatban magas dohány-, szesz- és fényűzési adókat. Megfontolás tárgyává teszik a

Next

/
Thumbnails
Contents