Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-709
558 709. országos ülés 1917 szégyene!) Hiszen ehhez nem is kell ankettezés, nagy gondolkozás ! Ezt egy rövid törvényjavaslattal el lehet intézni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a ház egy félóra alatt egyhangúlag intézné el. Miért nem jutott ez a félóra a hadiözvegyeknek és árváknak? (Igazi ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Végeztem ezzel a témával és átmegyek — és ez aztán igazán már a befejezés lesz — a kormány választójogi politikájára. Az igen tisztelt ministerelnök ur erről a kérdésről kétszer nyilatkozott. Nyilatkozott akkor, amikor a hősök emlékének megörökitésére czélzó javaslat tárgyalásakor Eakovszky István t. barátom indítványával szemben foglalt állást és nyilatkozott tegnapelőtt, midőn az ő polémikus beszédének igen lendületes és hatásos befejezéséül ecsetelte azt a nagyszabású szocziálpolitikát, amely szerinte kell hogy kövesse a háborút. T. képviselőház ! Ezen felszólalásainak egyikébe, gondolom az elsőbe, ő beleszőtte annak a választási törvénynek dicsőitését, amely nem az ő ministersége alatt adatott be, amely azonban az ő sugalmazásának bélyegét viseli magán és különösen dicsőitette a 30 éves korhatárnak intézményét, mint egy nemzetmentő intézményt, mondván, hogy az nagyon észszerű dolog, ámbár unikum ; e tekintetben csakugyan originálisak vagyunk, nem más nemzet nyomdokain haladunk, hanem előre megyünk kezdeményezőleg, utat mutatunk másoknak. Kétlem, hogy bármely kulturnemzet kövessen bennünket ezen a téren. (Tetszés balfelől.) Azt mondja a ministerelnök ur, nagyon természetes, hogy először csak a nagykorúsággal kezdődik a választási jog. Ezzel egyetértek, azzal a fentartással, hogy a katonavégzett hősöknek, a hadjáratban résztvetteknek fentartanám a most létező korhatárt. (Helyeslés balfelől.) Tökéletesen áll az, amit Andrássy Gyula t. barátom oly szépen fejtett ki, hogy éveknek lelkileg, szellemileg, jellembelileg érlelő munkájával ér fel az a néhány hónap, amelyet valaki a harczmezőn tölt. Elvileg a 24-ik év tekintetében egyetértek a ministerelnök úrral. Tehát nagyon helyes azt mondani, hogy 24 éves korukban jussanak választói joghoz azok. akik magasabb tanulmányaik folytán korábban érlelődnek meg, mint azok, akik kevésbbé tanultak lévén, rászorultak arra. hogy az élet őket megérlelje és a bölcseséget, megfontolást beléjük csepegtesse. Ez igy plauzibilisen hangzik, lélektanilag azonban teljesen hamis tan. Az az intelligens ember, aki, mondjuk, középiskolai műveltséget nyert, az természetesen szellemileg felette fog állni annak a tömegátlagnak, amely ilyen oktatás jótéteményében nem részesülhetett, de azt a nagyobb szellemi tőkét, amelyet oktatás által nyert, sokkal lassabban érleli meg magában épen ezért, mint a nép egyszerű fia, aki előbb kezdi meg a küzdelmet magával az élettel, (Helyeslés balfelől.) aki a küzdelmet az élettel jóformán maga küzdi, mert már g}>-erinekkorában, mig intelligensebb társa az iskolapadokon ül, márczius 2-án, pénteken. segit szülőinek, látja szüleinek minden baját, nehézségét, látja az egész életet. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Tehát ez a kevésbbé művelt népátlag sokkal előbb éri el aránylagos érettségét, mint eléri a magasabb műveltségű osztály. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A ministerelnök ur állítása tehát lélektanilag elhibázott dolog. A magyarság szempontjából, nemzeti szempontból én mindjárt a mostani választási törvénynek javaslat alakjában való bemutatásakor az ehhez mellékelt statisztikai adatoknak útmutatása mellett kimutattam egynehány tanulmányban — a mivel nem akarom most untatni a t. házat —, hogy a magyarság számarányát a 30 évre való kitolás az országos átlagban úgyszólván semmivel, nem is 1%-kal javítja. De mivel az országos átlag nem mérvadó, felbontottam a problémát mindazon megyékre, amelyekben nem magyarajku polgártársaink nevezetes vagy túlnyomó számban vannak. Es akkor kisült, hogy e megyék között csak kettő, vagy három volt olyan, ahol 2% volt a javulás ; de viszont akadt olyan is, ahol rosszabbodás mutatkozott a magyarság szempontjából. Ugy hogy merem állítani, t. ház, állom s akit érdekel, az adatokat megmutatom : megyénként és országrészenként a magyarság szempontjából a 30 éves korhatárnak abszolúte semmi jelentősége nincs. (Mozgás balfelől.) De van egy másik, egy szocziális jelentősége. S ez a jelentőség legalább rám nézve fölháboritó hatással van. (Halljuk! Halljuk!) Hogyha t. i. összehasonlítjuk a 24 és 30 éves korhatár alapján választójogot nyerők számát, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy ennek a korhatárnak 6 évre való kitolása a választók összességében 24.6%csökkenést idéz elő ; t. i. ennyivel kevesebb választó van nagy átlagban azért, mert nem 24, hanem 30 éves korban nyerték a jogot. A munkásosztály körében pedig ez a csökkenés már 34.6%. (Elénk mozgás balfelől.) Ez a 30 éves korhatár tehát egyenesen antiszocziális, egyenesen szocziálísan lázító, mert mesterségesen, a többi társadalmi érdekkörökkel szemben 13%-kai nagyobb mértékben csökkenti a munkásosztály részvételét a választásokban. Csökkenti pedig miért ? Kézenfekvő dolog, csak egy kissé gondolkozni kell róla. (Halljuk ! Halljuk I) A statisztika meg is fejti : mert olyan szomorú szocziális viszonyok léteznek nálunk, hogy a munkásosztálynak átlagos élettartama kisebb, mint a többi, a vagyonos osztályoké. (Ugy van ! Ugy van ! Mozgás a bál- és a szélsőbaloldalon.) Nos hát az én szocziális politikám az volna, hogy ha én ezt a jelenséget látom, a leggondosabb, á legbehatóbb tanulmány tárgyává fogom tenni azt, hogy e szomorú jelenséget hogyan lehessen eliminálni. (Helyeslés balfelől.) Nem ugy, mint a tisztelt ministerelnök ur deklamál nekünk : nem igaz, hogy a proletárnak ilyen, meg ilyen sorsa van, •aminőt neki Bicardo jósolt; mert jó dolga van stb., stb. (Mozgás balfelől.)
