Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-709

-554 709. országos ülés 1917 márczius 2-án, pénteken. zett, aki panaszkodott, hogy nem kapott elég korpát és azután kiderült, hogy többet kapott, mint amennyi járt volna neki. Legyenek mentül többen, t. ház, de igy nem lehet ezeket a nagy kérdéseket elintézni. Ismétlem, a vádak, amelyek a kormány háborús intézkedései, élelmezési politikájával szemben felhozattak, eddig czáfolatlanul állnak, (Ugy van! balfelől.) Ha a t. íöldmivelésügyi minister ur a központoknak árdrágító hatása ellen szól, — nem tudom bírálni e tekintetben adott válaszának alaposságát, mert, ismétlem, nem volt elég időm vele foglalkozni, de — ha ez alapos volna, akkor ez is csak egy része volna a kérdésnek, hanem nagyjából állnak azok a rejtélyes jelenségek, hogy nálunk a helyzet mindig kevésbbé jó, mint ott, ahol súlyosabbnak kellene lennie és ez meg nem magyaráztatik, meg nem indokoltatik, meg nem czáfoltatik, hanem folyik tovább az az omnipotenczia, amelynek nincs már parlamentáris, etikai értelemben vett parlamentáris alapja és amely nem tud a sikerekben magának uj alapot teremteni. (Igaz! Ugy van! tapsok a hal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Áttérek most a kormány kiegyezési politikájára. (Halljuk ! Halljuk 1 a bal- és a szélsőbaloldalon.) És itt legyen szabad megjegyzéseimet Grátz Gusztáv t. képviselőtársam fejtegetéseihez fűzni. T. képviselőtársam az ő nagy közgazdasági tudásának tárházából egy pár igen tetszetős, általános mondatot hoz fel, amelylyel azonban a mi specziális magyar helyzetünket megvilágítani neki vajmi kevéssé sikerült. Egy igen csodálatos kettős mondása van, amely szerint a vámok úgyis elvesztették jelentőségüket a közgazdasági életben és ebben a tekintetben Földes Béla t. barátomra hivatkozik. Nagy örömmel megragadta azt, hogy t. barátom azt mondta, hogy nem egyedül a vámok intézik már a közgazdasági elhelyezkedéseket, hanem más tényezők is, sőt néha bizonyos áruk tekintetében a más tényezők hatalmasabbak is. Rendkívül kapóra jön ez persze azoknak, akik Magyarországra nézve a vámvédelmet ki akarják kapcsolni, hogy egy auktoritásra, bár kissé kibővítve az ő tételét, hivatkozhatnak és azt mondhatják : lám, Földes Béla is 'azt mondta, hogy a vámnak semmi jelentősége, akkor hát miért beszélünk külön vámterületről. És azután azt állítja, hogy meg kell szűnnie a nagy közös érdek mellett Ausztria és Magyarország közt minden rivalitásjiak, mert úgyis bizonyos kiegyenlítése áll be a két ország közgazdaságának. (Mozgás.) A magyar ipar is már fejlődik annyira, hogy már közelebb jut, hogy ugy mondjam, az osztrák állapotokhoz, mint előbb volt, az osztrák mezőgazdaság és ez tényleg feltétlenül igaz, szintén nagyon fejlődik, túlszárnyalja aránylagos fejlődésében a magyar mezőgazdaságot. De, t. képviselőház, nézzük kissé meg és bocsánatot kérek a t. háztól, hogy kénytelen leszek számokkal untatni, (Halljuk! Halljuk!) nézzük kissé e kiegyenlítődését a közgazdasági helyzetnek Magyarország és Ausztria között. Alapjául szolgál a tételnek és hihetővé teszi a tételt az a tény, amelyet senki sem tagad, hogy Magyarországon igen jelentékeny iparfejlődés van, mondjuk az utolsó 20 év óta és igen jelentékenyen szaporodott a magyar népességnek az a százaléka, amely iparral foglalkozik. Dehát nem az dönti el a kérdést, hanem az dönti el, hogy vájjon Magyarországnak arravaló képessége, hogy saját ipacezilékekben való szükségletét magyar ipartermékekkel fedezze, növekedőben van-e vagy megfordítva. Ez a perdöntő kérdés, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már most nézzük ebben a tekintetben csoportok szerint a fejlődést. Magyarországnak pamut és pamutárukban összbehozatala 1900—1913-ra 68.5%-kal emelkedett, az osztrák bevitel e czikkekben, vagyis az Ausztriából való bevitel 58.5%-kal emelkedett. Len- ' és kenderárukban 97.6%-kal növekedett a bevitel, ebből az ausztriai bevitel 68.3%-kasl. Gyapjuárukban 64.3%-kal, illetve Ausztriából 55.7%-kal növekedett a behozatal. Papírban — a papírra még visszatérek — 138.8%-kal, Ausztriából való papirbevitelünk 132.8%-kal. Bőráru, tehát egy iparágban, amelynek természetes feltételei megvannak Magyarországon, az összbevitel 156%-kal, az Ausztriából való bevitel 119.8%-kal emelkedett. Faárukban — ismét oly ipar, amelyre természetszerűleg utalva vagyunk — 82.9%-kal, az Ausztriából való behozatal 61.2%-kal emelkedett. üvegárukban 165.4%-kal, Ausztriából lü0.4%kal. Agyagárukban 72.6%-kal, Ausztriából 60.3%kal. Vasárukban 123.4%-kal, Ausztriából 116.2%kal. Gyertya- és szappanáruk 123.8%-kal, Ausztriából 118.1%-kal. Mit bizonyítanak ezek a számok, t. képviselőház ? Azt, hogy mind nagyobb mértékben szorultunk bevitelre Ausztriából a mi ipari szükségleteink kiegészítésére ; nem csökkent, hanem emelkedett, erősbödött Ausztriára való utaltságunk és a külföldre való utaltságunk iparral való ellátásunk tekintetében. Ha ezzel szemben nézzük a kéj)et, hogy hogyan fejlődött ugyanezen idő alatt a mi kivitelünk Ausztriába, látjuk, hogy gabonában és lisztben, amely Ausztriába való kivitelünk 40%-át képezi, 44.6%-kal emelkedett, főzelékben és gyümölcsben 108.9%-kal, ez az egyetlen tétel, amely megközelíti azokat a nagy számokat, amelyeket az előbb felhoztam. Vágóállatokban 82.2%-kal, de itt meg kell jegyezni, hogy ez áremelkedésben az 1913-iki kivételes helyzet jön tekintetbe az áremelkedésekben, de darabszámra csak 24.8%-kal növekedett a kivitel. Más állatokban 70.1%-kal. Dohányban 65.6%-kal, ásványokban 49.6%-ban. Méltóztatnak tehát látni, hogy a mi kiviteli czikkeink perczentuális növekedése Ausztriával szemben távolról sem éri el, de meg sem közelíti azt az emelkedést ipari importunkban. .Szinte hallani vélem az ellenvetést, amelylyel a fogyasztási képesség emelkedésére hivatkoznak.