Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-709

709. országos ülés 1917 mondani, aminek mondását Holló Lajos t. képviselőtársam megkoczkáztatta, hogy Magyarország érdekei ezektől a nagy világkataimi versengésektől távol állanak, hogy ezekben nem érdekelt? Ezt én nem értem. Nem értem különösen akkor, mikor a háborúnak mindjárt a megindulásánál maga az orosz czár kimondotta — akkor még Konstantinápolyról nem beszélt, mert még a török semlegességet akarta magának biztosítani — de a másik czélt kimondotta: az összes szlávságnak orosz jogar alatti egyesítését. Es nem értem különösen akkor, amikor az entente-hatalmak u. n. békefeltételeikben tulajdonképen aránylag még Németországnak is kegyelmeznek, de talán mert Oroszországot volt leginkább szüksége — bocsánat a triviális kifejezésért — doppingolni, azért azokat a czélokat tűzték ki, amelyek egyenesen ennek a monarchiának és elsősorban Magyarországnak földarabolását czélozzák. (Igaz! Ugy van!) Már most, ha ez igy oda van dobva elénk, akkor én nem tudok erről a helyzetről és nem tudok erről a háborúról és nem tudok erről a konfliktusról holmi filozófiai magaslatról értekezni. (Élénk helyeslés.) Ha valaki engem megtámad • és fojtogat, akkor én az ő felvilágosítását, az ő javítását, az emberi gyarlóságok fölötti elmélkedést és szomorkodást más alkalomra, későbbre hagyom. (Elénk tetszés.) De ezzel a létemet megtámadó fenyegetéssel szemben csak egy szavam lehet: megfeszíteni a nemzet minden erejét, bogy ez a gálád merénylet visszautasittassék. (Hosszantartó élénk helyeslés, tetszés és taps a bal- és a jobboldalon.) T. képviselőház! Ezeket elmondani szükségesnek láttam, különösen azért, mert mikor a t. kormány működését élesen bíráljuk és midőn én is azt bírálat tárgyává tenni szándékozom, akkor kettős súlyt fektetek arra, hogy ki legyen zárva minden olyan félremagyarázása, vagy félreértése ennek a bírálatnak, ami a nemzeti erőnek e minden egyéb érdek fölött álló küzdelem végigküzdésére való gyöngeségére engedné meg csak a legtávolabbi következtetést is. (Elénk helyeslés a bal- és a jobboldalon.) így azután vitatkozhatunk. (Taps a jobboldalon.) A háborúnak harmadik évében vége van annak az idegességnek, amely eleinte uralkodott és amely azt hitte, hogy minden kissé élesebb összeütközés a pártok között, minden kissé erősebb bírálat — esetleg vihar —• árt a hadviselésnek. Nem árt! Nem árt abban a pillanatban, nem árt abban az órában, nem árt addig, ameddig az egész világ elé kétségtelen vastag betűkkel oda van állítva, hogy ezek a differencziák nem azoknak a czóloknak a kivivására, nem annak a nemzeti erőmegfeszitésnek eszközlésére vonatkoznak, hanem csak arra, hogy mi épen azért bíráljuk a kormányt, épen azért nem vagyunk vele megelégedve, mert az ő vezetésében nem találjuk meg. azokat a kvalitásokat, amelyek leginkább teszik a nemzetet képessé arra, hogy márczius 2-án, pénteken. 551 ezt a küzdelmet dicsőségesen és győzelmesen vívja meg. (Elénk helyeslés a baloldalon. Felkiáltások : Most tapsoljanak!) B. Podmaniczky Endre: Jó vicez! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk! a bal- és a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Külpolitikánk és bizonyos tekintetben hadvezetőségünk bírálatára most azonban kitérni azért nem tartom időszerűnek, mert hiszen ugy az egyik, mint a másik irányban olyan személyi változások állottak be, amelyek nekünk a mai körülmények közt szinte kötelességünkké teszi, bogy várakozó álláspontra helyezkedjünk. Ami hibát pedig a múltban láttunk, arra nézve — talán nem minden siker nélkül, de mindenesetre legjobb hitünk és legjobb tudásunk szerint — kiterjeszkedtük a képviselőháznak régebbi ülésszakaiban. Csak azt akarom kiemelni — mert ez azután egy kormányzati rendszer jellemzésére szolgál, amely, ugy látszik, nem érintetik a beállott személyváltozások által — csak azt akarom kiemelni, hogy mégis hihetetlen, hogy már a harmadik külügyminister foglalja el a háború kitörése óta ezt a diszes állást, anélkül hogy a külügyministernek közvetlen ellenőrzésére hivatott testülettel a külügyministerek szembeállittattak #

volna. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) S ha a ministerelnök ur azt mondja, hogy nem tartja hivatásának, hogy Ausztriára preszsziót gyakoroljon abból a szempontból, hogy a delegácziók összejöjjenek, ezt bizonyos pontig elfogadom. Hisz méltóztatik emlékezni, ezért tettem a múlt tavaszi szessziő alatt gróf Andrássy Gyula indítványa mellett, ki a delegáczió összehívását sürgette, azt az alternatív javaslatot, hogy, amennyiben ezt Ausztriában .rejlő nehézségek miatt elérni nem lehet, inicziálja a kormány, hogy a közös ministerek, akiknek tevékenysége a háborúval kapcsolatos, közvetlenül a magyar parlamentben, de valahol feleletre vonassanak, valahol közvetlenül adhassanak felvilágosítást. Mert ha már három külügyminister volt e helyzetben — talán a mostani nem fog sokáig e helyzetben maradni, de most abban van — hát ugyanaz a hadügyminister három éven át igazgatta a monarchia két államának, tehát Magyarországnak is hadkiegészítési ügyeit nagyrészben, igazgatott, nem tudjuk mi mindent, nem tudjuk, hatásköre nem vegyült-e össze a honvédelemügyi minister hatáskörével, nem tudjuk ki mit csinált, mit nem csinált. Szóval az országgyűlést nem méltatták arra, hogy a hadügyi kiadásokat ellenőrizni módja legyen, legalább annyira, amennyire Ausztriában a StaatsSchuklen-Controll-Commission — ha az osztráknak ez jó, nekünk nem jó — a magyar parlaI mentet nem méltatták arra sem, hogy akár I közvetlenül, akár közvetve, a 67-iki alkotmányban megállapított módon, akár ha ez nem alkal! mázható olyan módon, amelyet teremtenünk