Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-708

534 708. országos ülés 1917 márczius 1-én, csütörtökön. De a nemzeti vagyon elfecsérlésének tartom azt, hogy valaki boltból vásárolja meg drága pén­zen azt az anyagot, amit csekély szorgalommal, utánnézéssel és hozzáértéssel saját gazdaságá­ban megszerezhet. (Igaz! ügy van! a jobbol­dalon.) Németország az ő mezőgazdasági fejlett­ségét elsősorban annak köszönheti,, hogy tudó­sainak tanítása átment az életbe. Átment nem­csak a közbirtoknál, de bizonyos fokig a kis­birtoknál is. Sajnos, nálunk ez a haladás igen lassú. Az én nézetem szerint tehát itt kell megfognunk a kérdést, a közoktatásnál. A mi népiskoláinknak lenne a feladatuk több gazda­sági érzéket nevelni bele a gyerekbe, a jobb gazdálkodáshoz, _az állattenyésztéshez, a takar­mányozáshoz. (Élénk helyeslés.) Középiskoláink­nak is, nézetem szerint, jobban kellene simul­niuk az élethez; főiskoláinkba pedig vigyünk bele egy kissé több természettudományi tudást. Tegyük reálisabbá egész közéletünket. Ez az előfeltétele annak, hogy többet tudjunk produ­kálni. (Elénk tetszés és helyeslés.) Pedig erre a több-produkczióra nagy szük­ségünk lesz. Mert hiszen nem elég, hogy a háború után igényeinket lefokozzuk, hogy taka­rékoskodunk. De többet kell dolgoznunk és alkotnunk az egész vonalon, hogy megbirkóz­hassunk azokkal a nagy terhekkel, amelyek ránk várnak. (Elénk tetszés és helyeslés.) Elismerem, hogy ez a haladás lassú. Ne­künk hozzá kell tehát férkőznünk a ma gazdál­kodó gazdáknak mentől szélesebb rétegeihez. Legyünk tisztában azzal, hogy a kormányra is igen nagy feladat vár e téren és meg vagyok róla győződve, hogy bárki lesz akkor kormá­nyon, meg fogja tenni e tekintetben a köteles­ségét. De a kormány a vándortanitóival és mintagazdaságokkal csak félmunkát végezhet. Itt az egész ahhoz értő gazdatársadalomnak kell megfognia a kérdést. (Elénk helyeslés.) Én a gazdasági egyesületeket tartom e tekintetben a főtényezőnek. Menjenek a nép közé, érintkezzenek vele közvetlenül, mutassák be neki az észszerű gazdálkodást. Meg vagyok róla győződve, hogy akkor ezen a téren nagy eredményeket érhetünk el. (Igaz! Ügy van!) ügy vagyok informálva, hogy gazdasági egyesületeink vezetői intenziven foglalkoznak ezzel a kérdéssel; és hiszem, hogy ez uj életet fog önteni gazdasági egyesületeinkbe és üdvös hatással lesz a termelésre, mert csak kellő út­mutatással, rendszeres, egységes munkával érhe­tünk el eredményt. Polónyi Géza: A latifundiumokat, a hitbizo­mányokat kell megszüntetni! B. Ghillány Imre földmivelésügyi minister: A felsőoktatás terén már a háború elején meg­tettük tán a legfontosabb lépést, mikor teljesí­tettük a gazdaközönség régi óhaját azzal, hogy a pozsonyi egyetemmel kapcsolatban létesítettük a gazdasági főiskolát, még pedig oly változattal, hogy a hallgató 9, esetleg 10 félév alatt meg­szerezheti azt a jogi végzettséget, mely őt köz­igazgatási szolgálatra kvalifikálja. Azt hiszem, ha ezekből fog a jövő közigaz­gatási tisztviselői kar rekrutálódni, ezek bele fogják vinni a közigazgatásba a közgazdasági érzéket, a gazdasági tartalmat, melyre napról­napra több szükség van. Hisz annak az idő­pontnak meghatározása is, hogy a fedanyag mikor fuvaroztassák az utakra, gazdasági érzé­ket és szaktudást kíván. Lehetetlen állapot, t. ház, hogy a földmivelésügyi tárcza kebelében, mely hivatva van az ország gazdaságát irányí­tani, a jogi kvalifikáczió legyen az egyedüli minősítés, (Altalános helyeslés.) csak azért, mert idetartoznak a mezőrendőri és egyéb kihágási ügyek is, amelyek különben is szórványosak és melyek fontossága más nagy érdekekkel szem­ben elenyésző. Hogy ezen segítsek, elhatároz­tam, hogy a földmivelésügyi tárcza kebelében csak olyanokat nevezek ki, akiknek megvan a gazdasági és jogi képzettségük. (Altalános he­lyeslés.) De mig ennek hatása lesz, intézkedtem, hogy a fiatalabb tisztviselők részére egy gazdasági tanfolyamot tartsunk, e tanfolyam hallgatóinak legjavát külföldre szándékszom küldeni, azzal a a kötelezettséggel, hogy ott gazdasági fakultást végezzenek. Legyen meggyőződve a t. ház, hogy azok az intézkedések, amelyek megtehetők, megtör­ténnek. A többire akkor fog sor kerülni, amikor a háború után tisztán fogunk látni. Nem hang­zatos programmokra van szükségünk, de intenzív munkára. Kérem, méltóztassék a kormányjelentést tudomásul venni. (Hosszantartó élénk helyeslés és tetszés jobbról.) Elnök: Jelentem, hogy 50-nél több kép­viselő aláírásával zárt ülést kérő iv nyújtatott át nekem. Mielőtt a t. ház döntése alá bocsátanám az indítványt, meg fogom állapítani, hogy 50 képviselő jelen van-e? Almásy László jegyző (olvassa): Nagy Vincze, gróf Károlyi Mihály, gróf Zichy Ala­dár, gróf Andrássy Gyula, Csemez István, őr­gróf Pallavicini György . . . (Felkiáltások bal­ról : A bizottságban van!) Elnök: Méltóztassanak nyugodtan lenni. Többen írták alá az ivet. Majd leszámítjuk. Almásy László jegyző: Gróf Esterházy Móricz, Barcsay Andor, Székely Ferencz, Huszár Károly (sárvári), Ugron Gábor, Szereday Ala­dár, Hammersberg László, Eráter Loránd, Bottlik István, Bernáth Béla, Hegedüs János, Jármy Béla, Barta Ödön, Létai Ernő, Ábrahám Dezső, Hódy Gyula, Szmrecsányi György, Justh János, Csuha István, Zlinszky István, Palugyay Mór, gróf Batthyány Tivadar, Lovászy Márton, Horváth József, Pap Zoltán, Vertán Endre, Laehne Hugó, gróf Károlyi József, Sümegi Vil-

Next

/
Thumbnails
Contents