Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-694

40 694. országos ülés 1917 Erzsébet-emlékszobor kérdését is. Az a szerencsétlen szobor évtizedek óta a tervezgetések és pályázatok stádiumában van és ezrek meg ezrek úsztak el a meddő pályázatokban. Most mind a két tervet egyesiteni lehetne és egy hatalmas intézményt- lehetne létesiteni, (Ugy van! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) amely ha nem is tízezreknek, de mindenesetre ezreknek, vagy legalább százaknak ad biztos menedékhelyet és ezeknek ellátásáról gondoskodik. (Ugy van! ügy van

I a szélsöbaloldalon.) A rokkantakat, a hadiárvákat és az özvegyeket illetőleg teljes szívvel csatlakozom Giesswein Sándor t. barátom fejtegetéseihez, azokat elejétől végig magamévá teszem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezeket a kötelességeket leróni égetően sürgős dolog, mert óvakodnunk kell attól, hogy Magyarországon is megessék ugyanaz, ami az 1871 utáni években Németországban megesett, hogy a rokkant katonák koldulva járják végig az utczákat. Már most is — sajnos — sok helyen tűnnek fel kolduló katonák, most is sok helyen nagybaj van a katonák rokkantsági illetményeivel. Héderváry Lehe! : Kolduló katonák, verklis katonák ! Gr. Esterházy Mihály: Bár igazán éhbér az, amit kapnak, még azt sem kapják meg sokan rendesen és hiába ott az utánjárás, a sürgetés, az instancziázás, ezeknek ügyei nem nyernek hamar elintézést. Gr. Batthyány Tivadar: Ott is protekczió kell. hogy megkapják azt a pár hatost. Gr. Esterházy Mihály: Sok százezernyi vitéz honfitársunk között azonban nemcsak halottak, nemcsak rokkantak vannak, hanem vannak — hála Istennek — élők is. Ezekkel az élőkkel szemben is vannak kötelességeink. Ezekkel szemben is tanújelét kell adnunk annak, hogy értékeljük, megbecsüljük azt a végtelen nagy szolgálatot, amelyet tettek ez országnak, a magyar kultúrának, a magyar állam fenmaradhatásának. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Mert ha az alkotmány sánczait egyesek vérükkel, mások testi egészségük feláldozásával védelmezték meg, azért azok iránt, akiket a sors keze megkímélt a haláltól, a nyomorulttá válástól, szintén igen nagy hálával tartozunk, mert ha nem is adtak oda mindent, de koczkára tettek mindent nagy és szent ügyünkért, a magyar állam területi integritásáért, a magyar állam fenmaradásáért. (Ugy van! Ugy van í a szélsóhaloldalon.) Ha a holtakat részesitjük elismerésben, bármit is teszünk, a halottak nem fognak szólni, a halottak a t. túloldalra nézve nem lehetnek soha többé kellemetlenek, azonban az élők esetleg nagyon kellemetlenek lehetnek, mert amint én tapasztaltam, nincsenek teljesen azon a felfogáson, hogy a jelenlegi kormányrendszer Magyarországnak megváltása és hogy ennek fenntartásáért fel kell áldozni, meg kell tenni mindent. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a ministerelnök ur azt tartja, hogy az áltafebruár 6-án, kedden. lános választói jog megvalósítása nemzeti szerencsétlenség, ha félti a magyarság szupremácziáját az általános választói jogtól, csak bátor vagyok idézni Schuller képviselőtársamat, aki •— azt hiszem — 1912-ben egyik beszédében kijelentette, hogy a munkapártnak nem a magyarság, hanem a nemzetiségek adták meg a többséget. Gr. Batthyány Tivadar: Ebben igaza volt. Egy hang (jobbfelől): Nem mondta ! Héderváry Lehel: Nem mondta ? Gr. Esterházy Mihály: De mondotta ! »A nem genetikus magyarság tette lehetővé a munkapártnak létrejövetelét.« Gr. Batthyány Tivadar: De mondotta, tessék utána nézni ! Hantos Elemér: Inkább elhiszszük. Gr. Esterházy Mihály: T. ház! Ez a nagy küzd-dem nem maradhat gyümölcsök nélkül. A hozott áldozatokkal, fiaink hősiességével kiérdemeltük azt, hogy most jöjjön létre Széchenyi Magyarországa. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha mi ezen nagy véráldozatokkal csak puszta létünket tudjuk megmenteni, akkor ezek az áldozatok hiábavalók voltak. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az a nemzet, amely nem tud lépést tartani, a kultúra haladásával, el van veszve. És ezt a kérdést nem lehet elütni azzal, hogy nem időszerű mert nem lehet időszerűtlennek mondani azt, hogy jogokhoz jussanak azok, akik megtették kötelességük legnagyobbikát, a legveszedelmesebb, de egyszersmind legszentebb kötelességet. Hogy egy hasonlattal éljek, ha egy nagy gazdaságban tűz üt ki, a cselédség és a közelben lévők mind sietnek végezni az oltás munkáját és igyekeznek megbirkózni a dühöngő elemmel. De ha a tűzvész után a kenyéradó gazda az önfeláldozó munkáért azzal fizet, hogy alkalmazottainak bérét leszállítja vagy másképen mutatja ki hálátlanságát, akkor senki sem fog csodálkozni azon, hogy azon a birtokon sztrájk tör ki és más téren merülnek fel azok a károk, amelyeket épen azzal a segítséggel meg lehetett volna akadályozni. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Attól félek, hogy ugyanígy lesz ez azon országokban, ahol az ország megmentőit ki akarják zárni a kormányzásból. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Már Bartos t. barátom felemiitette, hogy Angliában törvényjavaslatot hoztak arról, hogy a fronton küzdő katonák az ország sorsának intézésébe beleszólást nyerjenek. Ha ott nem volt időszerűtlen, miért ez nálunk ? És legyünk tisztában azzal, hogyha ez a világ-vérontás véget ér, egészen más alapokon kell a népeket kormányozni. Ezt a napnál fényesebben fejtette ki Wilson, a kongreszszushoz küldött üzenetében, mikor azt mondta, hogy minden nemzet népének önmagát kell kormányoznia ; a népeknek kell a politikát csinálni és nem az embereknek. (Helyeslés balfelől.) Minden polgár, aki elég érett ahhoz, hogy a hazát megvédje, elég érett ahhoz is, hogy hazája sorsának intézésébe befolyást nyerjen, mert a múlt hibáit