Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-705

705. országos ülés 1917 február 26-án, hétfőn. 445 nék egy nem előzetes, hanem egy végleges megállapodás a német birodalommal. Miért? Mert akkor azután, t. képviselőház, hiába mondjuk, hogy a ratifikáczióját fentartjuk a jövő országgyűlésnek. (Halljuk! Halljuk! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Mert milyen helyzetben lesz az az országgyűlés ? Az a jövő országgyűlés abban a helyzetben lesz, hogy talál kész megállapodásokat az idegen államokkal, Németországgal és másokkal is, amely megállapodások az Ausztria és Magyarország közötti vámközösség alapján létesültek. Már most kérdés, hogyha ez nem biztosította előre, vájjon azután az idegen tényezők hajlandók lesznek-e azokat a megállapodásokat, azokat a szerződéseket átvinni arra az esetre is, ha Magyarország Ausztriától közgazdaságilag elválik? (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nekünk ebben a tekintetben igen szomorú tapasztalásaink vannak. (Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) 1904-ben köttetett meg és 1905-ben léptettetett életbe az 1899 : XXX. t.-czikk, a Széll Kálmán-féle garancziális törvényczikk rendelkezésének ellenére Németországgal és Svájczczal is egy kereskedelmi szerződés, amelynek lejárta csak 1914-ben állott be, holott az Ausztriával létesített ideiglenes rendezés 1907-ben jött létre és e szerencsétlen megkötöttség Németországgal és idegen államokkal szemben nehezedett Magyarország elhatározásaira, mert ez, amikor az osztrák kormánynyal tárgyalni kellett, lehetetlenné tette, — nem jogilag — de gyakorlatilag lehetetlenné tette a visszavonulást az önálló vámterület álláspontjára. Megmondhatom, hogy tapogatózások történtek, hogy arra az esetre, ha a közgazdasági különválás a monarchia két állama közt megtörténik, biztosan számithatunk-e arra, hogy az önálló vámterületre áttért Magyarországgal szemben fenn fognak-e tartatni az idegen államok részéről az együttesen létesített kereskedelmi szerződések és e tajDogatózások megnyugtató eredményre nem vezettek. Hasonló eseteknek megismétlése elől meg kell óvnunk az országot. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akkor a jövendő országgyűlés egyáltalán abban a helyzetben lesz-e, ha neki formailag meg is van a joga, hogy a nemzetre nézve alapvető e kérdést megoldja? Ott lesz, mondjuk, egy többség, amely a közgazdasági önállóságra 'való átmenetelt akarja, de azután abban a helyzetben találja magát, hogy ez csak ugy eszközölhető, ha a többi állammal szemben, elsősorban a minket legközvetlenebbül érdeklő Németországgal, talán Svájczczal és másokkal is, szerződésnélküli állapotban lenne és a legnagyobb bizonytalanságnak teszi ki az országot. Ez az indirekt megkötése a jövő országgyűlésnek, ez a lehetetlenné tétele egy formailag íentartott jog szabad felhasználásának, ez az előzetes tényéknek oly teremtése, amelyek folytán a jog értéktelenné válik, ez nagyon megfelelhet annak a nagy osztrák ideálnaak, amely a Wirtschaftseinheit der Monarohie helyreállítását tekinti czélnak. de nem felelhet meg nekünk. És, bocsánatot kérek, ez nemcsak a függetlenségi párt ügye, ez mindazoknak ügye, akik komolyan veszik és komolyan akarják íentartani az 1867 : XII. törvényczikk garancziáját, akik, ha nézetük az is, hogy a közös vámterület előnyösebb az országra nézve, de súlyt helyeznek arra, hogy a nemzet efelett az alternatíva felett szabadon dönthessen, ez ügye az egész országnak, hogy egy sarkalatos biztositéka Magyarország önrendelkezési jogának ekként nemcsak formailag, de tényleg is ki ne küszöböltessék. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszik, t. képviselőház, hogy ily eljárással használnának akár az Ausztriával kiváló jó viszony ügyének, amelyet én is szivemen hordok és amelyről azt hiszem, hogy akkor lesz leginkább biztosítva, ha mentől kevesebb súrlódási anyag lesz a két állam közt, ha a két állam önállósága legteljesebb élvezetébe jut, vagy azt hiszik, hogy szolgálatot tesznek ezzel a Németországgal való szövetség ügyének, amelyet szintén szivemen hordok, mely azonban a legkomolyabb lökést akkor szenvedné, ha ebben az országban elterjedne az a hiedelem, hogy Németországra való tekintettel nem lehet az országnak saját közgazdasági érdekeit ápolni. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Mélyen tisztelt képviselőház, itt a mechanisztikus politikának netovábbját látjuk, annak a mechanisztikus politikának, mely bizonyos elintézések siettetése szempontjából, ezekben látva diadalát, a dolgok mélyén rejlő erőket nem veszi tekintetbe és midőn összekapcsol, egyszersmind robbanóanyagokat csempész bele azokba a testekbe, melyeket összekapcsolni akar, de csak látszólag kapcsol össze. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Nem akarok most bővebb fejtegetésekbe bocsátkozni, úgyis szándékozom a most najürenden lévő vitában résztvenni. Akkor ezen kérdéssel is bővebben kívánok foglalkozni, különösen Grátz Gusztáv t. képviselőtársamnak azzal a beszédével, mely igen nagyfontossággal bir már azon állásnál fogva, melyet most elfoglalni készül, de egyéniségénél, tanultságánál fogva is s amelyben egyet nélkülöztem fájdalmasan : Magyarországnak, mint közgazdasági egyednek, mint gazdasági önczélnak felfogását, mert az egész beszédnek eszmeköre csak az osztrák-magyar közgazdasági egységnek gondolatából indult ki. Ezekkel bővebben foglalkozni alkalom lesz és kötelességemnek fogom tartani a vita során, most csak azt mondhatom, hogy én az igen t. ministerelnök urnak válaszát, mely nem válasz, nem veszem tudomásul. Aki ismer engem, aki politikai multamat bármikép figyelmére méltatta, ugy ismer, mint aki a végleteknek és szertelenségeknek nem vagyok barátja. De ha egy ilyen merényletnek elhárításáról van szó, akkor én sem riadok vissza a legszélsőbb eszközök használatától. (Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Gróf Károlyi Mihály képviselő ur kivan szólni.