Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-705

n február 26-án, hétfőn. 440 705, országos ülés 19} igazat. (Élénk mozgás bálfelől.) Erre vonatkozólag a legmesszebbmenő, a legbehatóbb tárgyalásokban állottunk, s ezek a tárgyalások most annyiban fejlesztettek tovább, — hozzáteszem : az én régóta folyó sürgetésemre — hogy állandó szervei vannak a különböző élelmezési hatóságoknak egymás mellett avégből, hogy ez a kontaktus minden részletre kiterjedő, állandó és közvetlen legyen. Ismétlem, ezt régóta sürgettem s nagyon sajnálom, hogy előbb meg nem történt. De meg vagyok győződve, nagyon sok kétely s ennek folytán nagyon sok-vádaskodás fel nem merült volna, ha a közönség kellőleg tájékozva lett volna és nem történtek volna olyan nyilatkozatok Magyarországon, melyekből a magyar kormány ellen, de azután a külföldön — mert ott ez meg nem áll a kormánynál — a magyar állam ellen a legepésebb, a legigazságtalanabb, legméltatlanabb vádak és feltevések táplálkozhattak, (Ugy van! Ugy van! jobbfetől. Mozgás a baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur : ezt nem szabad ugy felfogni, hogy Magyarország lakossága jobban éljen, mint a többi. Hát ki mondta, hogy szabad igy felfogni ? (Élénk helyeslés jobbfelől.) Hát nem gondolta meg a t. képviselő ur, hogy ha ezt egy, a kormány álláspontját kritizáló beszéd keretében mondja cl, ezt ugy fogják odakinn érteni, hogy az a mag}'-arázat és értelmezés a helyes. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy zaj és mozgás bálfelől.) : íme. Andrássy Gyula is azt tartja, hogy a magyar kormány elég korlátolt, elég lelketlen, elég silány gondolkodású arra, hogy ilyen eljárást kövessen. Gr. Andrássy Gyula: Nem mondtam! Gr. Tisza István ministerelnök: Kérem, olvassa el a képviselő ur beszédének a szövegét. Ha beszédének szövegét elolvassa, ugy ahogy volt szives elmondani, akkor nem mondhat mást, mint hogy abból az, aki különben is fel van már izgatva Magyarországnak az élelmezési ügyben való magatartása miatt, nem olvashat ki mást, mint az ő vádjainak megerősítését. (Ugy van! Ugy van / jobbfelől. Ellentmondás a baloldalon.) És kérem, ha nem ezt akarta a t. képviselő ur, amint bizonyára nem ezt akarta mondani, —nagyon egyszerű a dolog : álljon fel utánam, ismerje el, hogy ez nem igy történt. (Nagy zaj és derültség a bal- és a szélsőbahldalon.) Egy hang (a szélsőbaloldalon) : A tanitóbáosi ! (Felkiáltások jobbfelől: Ez nem k.aczagni való! Sokkal komolyabb dolgok ezek ! Halljuk ! Halljuk !) Gr. Tisza István ministerelnök: És t. képviselőház, ha erre a képviselő ur azt mondja, hogy ő ezt nem mondhatja, mert nem ismeri a dolgokat, — hát én arra kérem: adjon nekem egy órát, vagy két órát, vagy annyi órát, amennyire szüksége van, hogy aktákkal a kézben megadjam neki a teljes felvilágosítást. ( Mozgásbalfelől.) És akkor mondja meg : igen, vagy nem ? Akkor nyilatkoztassa ki: teljesiti-e kötelességét a magyar kormány Ausztriával és Németországgal szemben az élelmezés terén, igen vagy nem? (Élénk helyeslés jobbfelől. Élénk mozgás bálfelől.) Azt hiszem, t. ház, olyan magas érdekei az egész magyar nemzetnek fűződnek ehhez a kérdéshez, hogy erre a képviselő ur nem maradhat adós a válaszszal, erről nem hallgathat. (Zajos helyeslés és taps jobbfelől. Élénk mozgás a baloldalon.) T. ház ! Ami az élelmezés kérdését illeti; engem a háború kitörésétől fogva az a szempont vezetett, hogy amint a magyar nemzet példátlan áldozatkészséggel teljesiti kötelességét ott, ahol véráldozatról van szó, ugyanezt a fokát az áldozatkészségnek kell tanusitania az egész vonalon és az élelmezés kérdésében is. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A legkérlelhetetlenebb szigorral léptem fel mindenütt, ahol módomban állt, hogy ennek az elvnek keresztülvitelét biztositsam. S mondhatom a t. képviselő urnak és a t. háznak : elkeserít annak látása, hogy az Úristen három olyan csapásszerü esztendőt mért erre a szerencsétlen országra, melynek folytán azt a hivatást, amit normális termés mellett gyönyörűen teljesíthetett volna, csak sokkal kisebb mértékben képes teljesíteni, (ügy van! jobbfelől.) De* t. ház, igy is helyt állunk, igy is elmegyünk a lehetőség végső határáig. Igy is segítségére jövünk elsősorban természetesen Ausztriának az élelmezés terén, amennyiben csak lehet és amennyire csak lehet. De természetesen ez a rossz termés folytán sokkal kisebb mérvben, mint tehettük volna normális középtermés mellett. Milyen gyönyörű pozioziója volna a magyar nemzetnek ma, ha egy középtermés megadta volna a lehetőségét annak, hogy gazdasági téren is erősebbnek. akczióképesebbnek mutatkozzék, mint ahogy ily viszonyok között lehetett ! (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj és közbekiáltások a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak folyton közbeszólni ! •Gr. Tisza István ministerelnök: És ha a t. képviselő urak azt hiszik, hogy én a magam kötelességét a magyar nemzettel szemben ugy fogom fel, hogy kicsinyes fondorlatokkal elszedjek szövetségescink előtt egy pár gramm vagy kilogramm lisztet és azt a magyar nemzetnek juttassam, akkor nagyon rosszul ismerik a t. képviselő urak az én egyéniségemet és egész gondolkodásomat. Polónyi Géza: Semmit sem juttat a magyar nemzetnek, nagyon jól tudjuk ! (Élénk ellenmondás jobbfelől.) B. Podmaniczky Endre : Azt csak nem mondhatják ! Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Mentül jobban terjed a viszonyok helyes ismerete, a felvilágosítás ezen a téren, annál jobb. Ma már alig hiszem, hogy legyen az ügyeket alaposan ismerő körök részéről sem Ausztriában, sem a német birodalomban senki, aki ebben a tekintetben kételyeket táplálna. És azt hiszem, megerősödhetnék a nagyközönségben is a helyesebb, igazságosabb felfogás, a magyar nemzet igazságos megítélése. De engedelmet kérek, t. ház, ne csodálkozzunk, ha ezen vádak nem tudnak elhallgatni, ha ez a gyűlölség újra fel-fellángol, midőn meg-