Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-705

705. országos ülés 191 íelhasználtassék. Ha ezt nem teszi, a történelem kerekei át fognak gázolni az urakon és azt fogja feljegyezni, hogy nagy időkben nem birtak a helyzet magaslatára emelkedni, hogy nagy időkben apró pártpolitikai tekintetek vezették. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások balfelől : Szünetet kérünk. Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Zaj.) A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. (Felkiáltások balfelől: Szünetet. Zajos felkiáltások jobbfelől: Halljuk ! Halljuk.') Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk ! Hádjuk ! jobbról.) Megvallom, nehezen mondok le arról, hogy a tisztelt képviselő urnak minden pártpolitikai szempontok fölé emelkedett mai beszédére behatóan válaszoljak. (Derültség jobbfelől.) Tekintettel azonban az idő előrehaladott voltára, fentartom magamnak azt, hogy a tisztelt képviselő ur által elmondottak legnagyobb részével egy későbbi, de valósziiiüleg legközelebbi alkalommal foglalkozzam, amidőn lesz szerencsém majd néhány más, a vita során elmondott szónoklatra is kiterjeszkedni. Ez alkalommal csak egy pár, inkább a helyreigazítás vagy felvilágosítás természetével biró rövid megjegyzésre szorítkozom. (Halljuk !) Mielőtt azonban ezt tenném, engedje meg nekem a t. képviselő ur és a t. túloldal, hogy kifejezésre juttassam azt, hogy talán a parlamentarizmus történetében j)éldátlan az a fogadtatás, amelyben Sztranyavszky Sándor t. barátom mai beszéde részesült. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) A t. háznak egy fiatal tagja elmond egy minden tekintetben parlamenti színvonalon álló beszédet, amely legnagyobb részében teljesen objektív természetű, amely polemikus részében is egyáltalában nélkülözött minden durvaságot és akkor egyfelől a képviselő urak egyik részének huzamos időn át folytatott rendszeres megzavarási kísérleteit láttuk, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) azután pedig gróf Andrássy t. képviselő ur olyan módon nyilatkozik róla és beszédéről, ahogyan — engedje meg nekem — parlamenti pártnak vezére egy másik pártnak fiatal tagjáról nem szokott nyilatkozni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. Nagy zaj és felkiáltások balfelől: Leczkéztet!) Nagy Sándor : Csak Andrássynak szabad leczkéztetni? (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István ministerelnök : En azonban azt hiszem, hogy a munkapárt tagjait sem pártvezéri leczkéztetés, sem közbeszólási virtuózkodás nem fogja kötelességük teljesítésében megakadályozni. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj balfelöl.) Csuha István : Most doppingolja őket ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbról.) Gr. Tisza István ministerelnök: Most már legyen szabad kissé védekeznem az ellen a védelem ellen, amelyben a t. képviselő ur Holló Lajos fc. képviselő urat részesítette. február 26-án, hétfőn. 437 Először is a t. képviselő ur — és ez, fájdalom, gyakran fordul elő nála — nem egészen preczize állítja oda az én válaszomat, amidőn azt a kijelentést, amit én Holló t. képviselő úrral szemben tettem, hogy bizza ellenségeinkre az ilyen állításokat, specziáliter a legutolsó mondatra vonatkoztatja. Én válaszomat mindjárt azzal kezdtem (olvassa) : »Mindenekelőtt tiltakozom az ellen, hogy a képviselő ur ugy állítsa oda ennek a háborunak előzményeit, mintha az nem egy ellenünk gonosz támadó szándékokkal biró ellenség által reánk kényszeritett háború volna, hanem mintha azt a német politikában beállott olyan fordulat idézte volna elő, mely szükségessé tette a világháborút.« Ez a tézis és azt mondtam, hogy nem értem, hog}'' akad ember a magyar parlamentben, aki erre a szerepre vállalkozik. i\.zután tovább fejtegetem ezt a kérdést és a fejtegetés végén megint azt mondom (olvassa) : »Azt hiszem, hogy az a beállítása a tényeknek, aminőt a tisztelt képviselő úrtól hallottunk, a történelmi igazsággal homlokegyenest ellenkezik ; bizza azt a tisztelt képviselő ur az ellenségeinkre, majd elvégzik ők ezt maguk.<< Azt hiszem, t. ház, hogy Holló képviselő urnak az interpelláczióját kisérő beszéde engem erre tel-*" jesen feljogosított. (Ugy van! Elénk helyeslés és felkiáltások jobbfelől: Akkor kivonultak!) A t. képviselő ur beszéde elején azt mondja, hogy: »Bismarck, midőn élete végén látta fiatal utódai által összeromboltatni azokat az általa felépített békealapokat, sötét lélekkel látta már ezeknek következményeit.* Tehát itt van a tézis : a Bismarckféle békés politikát fiatal utódai összerombolták és ezzel veszélyeztették a békét. Ezt azután fejtegeti, elismerem, hogy a preczizításnak virtuóz kerülésével, (Elénkderültség jobbfelől.) de fejtegeti hasábokon keresztül és többek között azt mondja (olvassa): »Előidézte a háborút annaka gazdaságifeszültségnek a túlhajtása, ami a két nagy világnemzet, Anglia és Németország között létrejött.« Felhoz azután angol és német idézeteket annak bebizonyítására, hogy ezt a háborút előidézte Németország ekszpanziv politikája, és az angol idézetek után pl. azt mondja (olvassa) : Németország részéről ezek a megállapítások ugyancsak tisztán állanak előttünk. Egyrészről hibáztatták a gyarmatpolitikát, mert ez idézte elő Németország bekerítésének politikáját, másrészről hibáztatták azt a politikát, amely a kisebb nemzetek gazdasági lekötöttségét szüli.« Hát nem azt teszi ez, hogy Németország megváltoztatta a Bismarck-féle békés politikát . . . Lovászy Márton : Ez igaz ! Gr. Tisza István ministerelnök : .. . nincs-e ebben megmondva, hogy maguk a németek is a gyarmati politikában, vagy a kis nemzetek elnyomására irányuló gazdasági jjolitikában keresik a háború okát ? (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Bocsánatot kérek, nem volt szabad ezzel szemben nekem a legerélyesebben felemelnem szavamat ? (Ugy van ! Ugy van! jobbfelől.) És ha ez nem ugy volt, akkor miért ment ki a tisz-