Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-705

W5. országos ülés 1917 mindazokat a pártokat, melyek a nemzeti győzelmet elő akarják segíteni, bevonni a kormányzatba, így történt ez Francziaországban, Olaszországban, igy történt Angliában, abol Ásquith maga vette át az inicziativát és pártja az ő vezetése alatt békült ki azon ellenzékkel, mely már a polgárháború szélén állt. Egy kabinetben ültek a háború alatt azok a férfiak, akik egymás ellen fegyverben álltak. Hisz Carson már egy légiót toborzott, hogy ellenálljon az államhatalomnak, hogy az erőszakot vérrel akadályozza meg. Mindezeket a tapintatos ministerelnöknek sikerült egy kalap alá venni, egy kormányban egyesíteni. Ez a kormány aztán megbukott és most uj kombináczió van, melyről nemrég azt hozták fel, hogy ez már nem koaliczió. Pedig nem áll. Csak a napokban tartotta Lloyd-George azt a beszédet, amelyben azt mondta, hogy a négy létező angol párt között bárom párt van benne a kormányban s e három sajnálja, hogy a negyediket nem sikerült bevenni; e negyedik párt az ir párt. Rakovszky Iván t. képviselő ur, akinek megvan a bátorsága, hogy védje e párturalmat, ügyes, tartalmas beszédében azt mondotta, hogy ő is hive volna a koalicziónak, ha megvolna az az egyetlen előfeltétele, hogy a benne résztvevő pártok egyetértenek, ha nem is a nagy politikai jövő kérdéseiben, de legalább a jelen momentum kérdéseiben, minthogy azonban ez nincs meg és nem is lesz meg, nem barátja a koalicziós kabinetnek. Én megvallom, a jósokat nagyon tisztelem, de a jósokban nem hiszek. Komoly kísérlet arra nem törtónt, vájjon meg tudnának-e egyezni a különböző pártok egy a mára vonatkozó kormányzati programmra nézve és így megvan a lehetőség, hogy ez igenis megtörténhetnék, mert hiszen a czél utóvégre valóban egy és ugyanaz: a győzelem. Minden másnak háttérbe kell szorulnia, bármilyen erős és szent meggyőződésnek is, ezzel a nagy érdekkel szemben. A lehetőség tehát igenis megvolna, de kísérlet nem történt. Azt mondja t. képviselőtársam s ezt ma is hallottuk ismételni, hogy hiszen gróf Tisza ministerelnök ur inieziálta annak idején a közeledést. Ez a legnagyobb tévedés. Igenis megtörtént az a rendkívül szokatlan és más körülmények között ízléstelen dolog, hogy mi, ellenzék, ajánlkoztunk, tolakodtunk s azt mondottuk: mi hajlandók vagyunk osztozkodni a felelősségben. A ministerelnök ur, igy falhoz szoritva, nem mondott nemet, azt mondta, igen, azonban azon feltétel mellett, hogy ő marad ministerelnök. (Felkiáltások jpbbfelöl: „Hiszen az természetes !) Falcione Árpád: Önöknek volt a föltétele az, hogy ne maradjon a ministerelnök! Elnök: Csendet kérek! Gr. Andrássy Gyula: Tehát ha személyi kérdést méltóztatnak keresni, a személyi kórdóst az vetette fel, aki először mondotta, hogy elvi kifogásom nincsen, de én kívánok ministerelnök KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET. február 26-án, hétfőn. 425 maradni, (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert az ország érdekei épugy szenvednének, ha -~ő elbuknék, (Ugy van! Ugy van f a jobboldalon.) mint ahogy szenvedtek volna, ba nem ő koronázott volna. /Ugy van! a jobboldalon. Derültség balfelől.) Én ezt a felfogást jogosultnak tartom az ő személye szempontjából, de hogy az ellenzék ezt nem honorálta a történtek után, ezt va]ami személyeskedésnek nem lehet tekinteni. És miért nem? Megmondom. Hiszen akkor, midőn az előfordult, már volt egy konkrét kérdésben egy mélyebb eltérés. Ez az olasz kérdés volt. Közvetlenül az olasz háború kitörése után történt az, ha emlékezetein nem csal, midőn kifogásoltuk azt a befolyást, amelyet ő a külügyek vezetésére gyakorolt és mi épen azt kívántuk volna, hogy ez a befolyás más szellemben gyakoroltassák; ezt tőle nem várhattuk, ugy hogy természetes, hogy mi abba nem mehettünk bele. Korábban, ha valóban ő inieziálta volna és nem történt volna az a dolog, ez kötelességünk lett volna, én legalább ugy értem, hogy becsületbeli kötelességünk lett volna mindent, ami a múltban történt, félretenni, bármily nagy sérelem lett volna is az, mert mikor ezren és ezren áldozzák fel életüket, akkor minden becsületes, valamit érő hazafi tartozik a saját hiúságát, gyűlöletét, előszeretetét, érdekeit félretenni. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Vizet prédikál!) Rakovszky Iván • t. képviselő ur továbbá érdekes beszédében azt mondta, hogy azért sem lehetne most egy koalicziós kormány, főleg olyan, amely nem a ministerelnök ur vezetése alatt áll, mert az egész külföld azt hinné, hogy a békepárt győzött. Azt mondja ő, hogy gróf Tisza István természeténél fogva rendesen keresi azokat a küzdelmeket, amelyekben elveinek érvényt szerezhet, hogy ezen tulajdonságánál fogva különösen alkalmasnak bizonyult arra, hogy most a háborúban az országot vezesse és hogy ha békülékenyebb és nyugodtabb természetű lenne a ministerelnök, akkor ez káros lenne és akkor azt hinnék, hogy csakugyan megváltozott itt a hangulat. (Mozgás balfelől.) A t. ministerelnök urnak ez a jellemzése hű; azt elismerem, hogy ő nem a legbékésebb és nem a legnyugodtabb politikusok egyike és hogy ő a harezot a harczért szereti, Fart poür Tart; ő azért szereti a harezot, mert ő abban erős; ő egy elsőrangú politikai birkózó, ő nagyobb politikai atléta, mint alkotó államférfiú. Vérmérséklete is a harezosé, ugy hogy én nagyon értem és természetesnek tartom, hogy ő belpolitikai életben is a békét mindig csak akkor fogadta el, midőn nem tehetettjmáskóp, a harezot pedig mindig megragadta, mikor csak tehette. (Felkiáltások jobbfelöl: Es győzött is!) 0 tényleg harczias temperamentum és alkalmas arra, hogy egy harezban vezessen, ezt elismerem, de hogy ez épen hasznos dolog volna most, ezt már kétségbevonom. (Helyeslés a bal54