Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-703

703. országos ülés 1917 f adatainak megoldására is csak ugy tudjuk megszervezni, ha azt a szocziáüs törvényalkotást az egész vonalon szocziális lélektől áthatva csináljuk meg, amely szocziális törvényalkotásnak a háború után feltétlenül sorra kell kerülnie. (Helyeslés halfélől.) Itt elsősorban a közegészségügy kérdésével kivánok foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk !) • A születési és halálozási arány az utolsó években elrettentő, példát mutat. Mig 1914-ben még 200.000-rel haladta meg az évi születés a halálozást addig 1915-ben már a halálozás 36.000-rel haladta meg a születést, 1916-ban pedig már 70.000-rel. Mig az élveszülöttek t között 1913-ban 1000 lélekre 34"5 élveszülött esett, addig 1915-ben már csak 22"4. Ha pedig a gyermekhalandóságot veszem, melyre már többen utaltak a házban, ott még elrettentőbb számok tárulnak elénk. A 7 éven aluliak két ötödében meghalnak, 1915-ben 225.000-nél több kis koporsót tettünk a földbe. Mig csecsemőhalandóságunk, tehát az 1 évig terjedő gyermekeké 1914-ben 197% volt, 1915-ben már 26'4. (Felkiáltások : Borzasztó !) És helyesen utalt az előttem szólt t. képviselő ur arra, hogy ebben világrekordot értünk el, mely a nemzetközi statisztika tanúsága szerint második helyre helyez bennünket, Oroszország mögé. De nagyon tévednénk, ha azt hinnők, hogy ennek csupán a háború az oka, hogy csupán a háború okozta orvos-, bába- és kötszerhiány idézte elő a csecsemőhalandóságnak, a gyermekhalandóságnak, de a felnőttek halandóságának is óriási növekedését. Annak a szocziális léleknek és megértésnek hiánya, mely sohasem volt meg, idézte ezt elő, amely kellő számú orvosról, bábáról, kórházról és segitő eszközről nem gondoskodott. Az anyák, a közönség, hogy a csecsemőhalandóságról beszéljek, nincsenek ránevelve arra, hogy gyermekeiket megóvják a betegségtől, pusztulástól. A nyújtandó segélylyel nincsenek tisztában, mert nincs aki kioktassa, ránevelje őket. Itt elsősorban, — és ez a gondolat talán még nem pendittetett meg itt a t. házban — bár a czentralizácziónak nem vagyok hive, ebben a kérdésben mégis egy nagy csecsemővédelmi központi intézménynek felállítását tartom szükségesnek. (Helyeslés a baloldalon.) Csak igy érhetjük el ebben a megszervezetlen, — és ha ismétlésekbe esem is, újra hangsúlyozom — ebben a szocziáüs érzékkel alig biró országban, hogy egy központ létesítése utján tápláljuk és alimentáljuk az egész országban mindazokat a szervezeteket, melyek a csecsemőhalandóság rettenetes veszedelmének leküzdésére irányulnak. Nem is kell messze mennünk, az ilyen intézményeknél mindig a németekhez kell folyamodnunk. Ott van a háború kitörése óta felállított Zentralanstalt zur Bekämpfung der Säuglingssterblichkeit im Deutschen Eeiche, melyet a császár maga oly fontosnak tart, hogy saját vagyonából, illetve jövedelméből évi 250.000 márkával segélyez. "ebruár 23-án, pénteken. 373 Valóban csak igy képzelhetjük el, hogy rá lehessen nevelni azokat a bábákat, ápolónőket, óvónőket, védőnőket — mert ezekre is nagy szocziális hivatás vár — hogy feladatukat szakértelemmel láthassák el. Csak ennek a központi szervezetnek kisugárzásakép lehet megszervezni azokat a továbbképző tanfolyamokat, vidéki szakoktatást, vándortanitást, melyek mind ennek a gondolatnak népszerűsítésére, elterjesztésére, hogy ugy mondjam, a népbe való beidegzésére vannak hivatva. És ha még ehhez sikerülne létesíteni egy kellően megszervezett, dotált és berendezett nagy minta csecsemővédelmi kórházat is, melyben azok a vidéki bábák, oTvosok és ezzel a kérdéssel foglalkozó mindenféle laikusok gyakorlati oktatás és útmutatás alapján megtanulhatnák, hogy kell a csecsemővédelmet a gyakorlatban folytatni, akkor ezzel megszerveznőknemcsak a fejét ennek az egész szervezetnek, hanem a módját és lehetőségét is megnyitnék annak, hogy egy nagy áldásos hálózattal hálózzuk be ilyen irányban az országot. (Helyeslés a baloldalon.) De mindez csak álom és álom marad addig, míg végigtekintve az ország mai csecsemőhalandósági viszonyain, látjuk, hogy az országban a fele szüléseiméi nincs egyáltalában semminemű segítség, hogy minden negyedik gyermek meghal,- elpusztul", elvész a társadalomra nézve, hogy Magyarországon — horribile dictu — összesen Összes kórházainkban 120 csecsemőág3^ van, mig ezzel szemben a német birodalomban 79 csecsemőosztály van és mindegyik osztályon több száz ágy a különböző szanatóriumokban és kórházakban. És nem marad-e álom mindez a szép törekvés a csecsemővédelem terén, ha látjuk, hogy nálunk összesen három szülőnői otthon van, ha látjuk, hogy annak daczára, hogy ma már előfordulnia sem volna szabad, 5000 nő hal meg Magyarországon évente gyermekágyi lázban és ha látjuk azt, hogy a kötelező anyaság, illetve az e téren való szocziális biztosítás terén a t. kormány döntő lépest még egyáltalában nem tett. Es itt méltóztassék megenged ni; hogy ezzel a kérdéssel kissé behatóbban foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk! balfelöl,) Ez utóbbi kérdésnél megint nem járnánk úttörőkként elől. Hiszen a németek épen a háború folyamán a Reiehs-Wochen-Hilfe néven nagy szocziális intézményt létesítettek és csak nemrég jelent meg az osztrákoknak 1917. évi január 4. rendelete, melyben ezt a kérdést alaposan és igazán tiszteletreméltó módon igyekeznek szabályozni. Ezen a téren az ide vonatkozólag konkrét formát öltött reformtörekvések tekintetbevételével én elsősorban is a terhességi segélynek megteremtését kívánnám a biztosítás keretén belül megvalósítani. Ne méltóztassék elfelejteni — erre Bródy t. barátom is utalt múltkori beszédében —, hogy micsoda óriási jelentősége van a jövő generáczióra vonatkozólag annak, hogy milyen testi,