Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-703

703. országos ülés 1917 az alapon állónak, mint ők. Embernek tudja őket és emberi jogokat kivan nekik, de fenn kívánja mindig tartani azt a distinkcziót a földesúr és az ő parasztja között, amit 60—70 évvel azelőtt tartottak fenn. És ha ez igy van, joggal kérdezhetjük, minő egybeforrása lehetett az ö lelkének a magyar néplélekkel az, amelyről olyan emfázissal és a meggyőződésnek olyan erőteljes hangján beszélt itt. És kérdezhetjük, vájjon megértette-e ő igazán a lövészárok népét — mert erre hivatkozott egy közbeszólásunkkal szemben —, megérthette-e, amikor azt hirdette, hogy a lövészárok népének egyetlen törekvése — az ő szavaival élve —, »hogy a magyar nemzet ősi patrimóniumát megóvja. « 0 ezt szembeszegezte a mi közbeszólásunkkal, hogy a magyar nemzet hazájáért, de a jogért és a kenyérért is küzd. Ebből logikusan csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ő a magyar nép ismeréséből kifolyólag azt tartja, hogy az a nép a lövészárokban nem a kenyérért, nem a jobb sorsáért, nem politikai jogai kiterjesztéséért, hanem egyedül — amit mi is elsősorba helyezünk — határaink megvédéséért küzd. (Jjgy van! a jobboldalon.) Hogyan ismerheti a lövészárok népét az, aki nem érti meg, hogy a szent hazaszeretet fogalma ma, a XX. században egybeforrott a joggal és a kenyérrel; hogy a hazaszeretet ideális része az a nagy tüzes lelkesedés, amely mindenkit vezet, aki hazáját veszélyben látva fegyvert ragad, de ebben a szent érzésben benne foglaltatnak a materiális és természetes szükségletek megszerzésére és megvédésére irányuló törekvések is, amikért ha nem küzdenc a XX. század embere, ugy ez természetellenes volna. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A lövészárok népe nem azért küzd, amiért a t. ministerelnök ur, hanem küzd azért, hogy ha majd visszatér, ezentúl ne nélküle és ne az ő fején keresztül intézzék ennek a nemzetnek sorsát. Küzd azért, hogy a háborúból visszatérve megváltoztathassa a mai kormányzati rend igazságtalanságát, pártosságát és emberietlenségét. Küzd azért, hogy egyenlő versenypályát teremthessen a kenyérharcz terén, hogy az érvényesülés egyenlő lehetőségei táruljanak fel előtte és hogy ne terheljék őt a születésben", rangbéli és vagyonb'eli sulyok. Küzd egy szoeziális, egy emberbaráti törvényhozásért, küzd azért, amit mi az előbb röviden nemzeti demokrácziának neveztünk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Szabad kérnem öt perez szünetet ? Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem Beck Lajos képviselő urat, szíveskedjék folytatni beszédét. (Halljuk! HalljuJc! balfelől.) Beck Lajos : T, Ház! A t. ministerelnök ur a választói jog kérdéséről mondott beszédében arra is február 23-án, pénteken. 371 hivatkozott, hogy ilyen szerves reform megalkotására, amilyen a választójogi reform, a mostani idő nem alkalmas. Igaz, hogy szerves reform megalkotására nem is hivatott ez a mai jiarlament, amely a saját életét mesterséges módon meghosszabbította, azonban a t. ministerelnök urnak az az érve, hogy csupán az olyan reformokat szabad most elővenni, amelyeket »az idő maga hoz napirendre« — ezek a saját szavai —, erre a kérdésre vonatkozóan egyáltalán meg nem állhat, mert különböztetni kell idő és idő között. Az a reform, amelyet a t. ministerelnök ur az idő által napirendre állitottnak mondott — a kiegyezés kérdése Ausztriával —, csak a kalendárium szerinti idő által tüzetett napirendre és épen az ország érdeke azt kivánná, hogy az ilyen reformok megvitatására, nyugodt letárgyalására és megalkotására más időpontot válaszszunk. (Ugy van! bal/elől.) Vannak azonban más reformok, amelyeket nem a kalendáriumi idő, hanem az emberiség és a nemzetek homokóráján lepergő időt mutat és tüz napirendre és ilyen a választói jog reformja. Mert ez a reform épen a háború folytán és a háború tanulságainak közepette vált aktuálissá és ezt a választói jogi reformot semmiféle kormány és kormányzati többség a napirendről többé levenni nem fogja. Ennek a nemzetnek férfilakossága a maga elszántságával, a maga nehéz pillanatokban tanúsított nyugodt higgadtságával, a maga önfeláldozóképességével olyan tanújelét adta annak, hogy megérett erre a reformra, hogy ezt a férfilakosságot kizárni azokból az időkből, amikor épen a nemzet messzemenő jövendő sorsáról leszünk hivatva, vagy lesznek hivatva utódaink dönteni : a legkömryelmübb és legmegbocsáthatatlanabb hiba. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A tisztelt ministerelnök ur azt is mondotta, hogy inczidentaliter ezt a reformot megoldani nem lehet. De mi belemegyünk abba. hogy ezt ne inczidentaliter, ne csupán a hősök választójogának törvénybeiktatásával oldjuk meg, hanem épen » e háború tanulságai következtében van időnk arra, hogy ezt az idők által napirendre tűzött javaslatot a maga szerves egészében alkossuk meg. Ha valaha megérett egy nemzet arra, hogy minden 24 évét betöltött, irni és olvasni tudó férfilakosa a választójogot megnyerje ; ha valaha egy nemzet férfilakossága tanúságot tett arról, hogy nem a kor, nem az évek száma, hanem a tapasztalás, a megpróbáltatás érleli az embert férfivá : akkor a mai idők érlelték az embereket azokká és L magyar nemzet sorsdöntő órái érlelték ezekké a magyarokat. És miért fél a ministerelnök ur. annyira az ifjúságtól? Hiszen ne feledje, hogy azon 30 év körüli férfiak közül, akiket nem akár bebocsátani az alkotmány sánczaiba, mert nem tartja még őket elég éretteknek, a 30 éven felüliek közül 2,100.000 mezőgazdasággal foglalkozó van és ezekből 50% sem lesz szavazó az ő uj választójogitörvénye alapján, pedig a fronton küzdők közt 80% áll mezőgazdasági foglalkozásuakbói. 47*