Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-703
703. országos ülés 1917 február 23-án, pénteken. w> rengeteg a túlzsúfoltság a kórházakban és szomorúan nagy a száma a kórházból elutasított, oda hely hiányában fel nem vehető betegeknek. A kórházi férőhelyek nagymérvű szaporítása és a kórházaknak főleg felszerelés dolgában lehetőleg egyöntetű színvonalra emelése a közeljövő sürgős feladatai közé tartozik. (Igaz ! Ugy van !) A kórkázügy rendezésével egészen összefügg az orvosi továbbképzés kérdése, valamint az ápolószemélyzet képzésének nagyfontosságú ügye, továbbá a fertőtlenítés ügyének országosan való rendezése és az eddig majdnem kizárólag csak társadalmi erők által kultivált mentő-ügynek nagy fontosságához mérten szintén országos rendezése. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Mint nemcsak közegészségügyileg, de közgazdaságilag is elsőrangúan fontos kérdést, nem hagyhatom szó nélkül a hazai fürdők ügyét sem. Küzfcudomásu, hogy a természet bőven ellátta hazánkat gyógyforrásokkal és egyéb természetes gyógyhatású tényezőkkel, ugy hogy a természeti kincsek egész tömegével rendelkezünk, amelyek kellő felhasználása révén rendkívüli fellendülést adhatnánk az egészségügynek. Mindennek daczára a hazai fürdő-ügy erőteljesebb fellendítése terén, amihez a kellő tőke rendelkezésre bocsátása is hozzátartozik, mindezideig elhatározó lépés nem történt. Közönynyel néztük azt, hogy gyógyulást kereső honfitársaink, főleg a nyári időszakban, vándorbotot vegyenek kezükbe és seregestül keressék fel a külföldi fürdőket, amelyek legnagyobb része a hazai gyógyító tényezőknél sokkal értéktelenebb gyógyeszközökkel rendelkezik, azonban kellő tőkebefektetés, kényelem biztosítás és megfelelő reklám segítségével magához csábítja a mi hazai közönségünket is, amely így állandó adófizetője lesz a külföldnek és akaratlanul is tényezője lesz valutánk megrontásának. (Igaz! Ugy van!) Szinte kiszámíthatatlan az a nagy közgazdasági kár, ami ebből hazánkra származik, nem is említve, hogy az egészségügy mennyire károsodik természeti kincseinknek ilyen vétkes kihasználatlansága következtében. (Igaz! Ugy van !) Most, t. képviselőház, midőn a háborús viszonyok kényszere kezdi elszoktatni közönségünket a külföldi fürdők felkeresésétől, most van itt az ideje annak, hogy a hazai fürdő-ügy nagyszabású fellendítése iránt a szükséges törvényhozási kormányzati és társadalmi intézkedéseket megtegyük. (Igaz ! Ugy van !) Dus kamatokat fog hozni ez az akczió közegészségügyi és közgazdasági szempontból egyaránt. (Ugy van! Ugy van!) A szocziálhigiénikus tennivalók között korszerű roppant hordereje van a munkástársadalom egészségügyi szükségletei felkarolásának. Ami nevezetesen a munkásbiztositás kérdését illeti, ez a nagyfontosságú kérdés elsősorban szocziálhigiénikus szempontok szerint Ítélendő meg és a gyakorlatban is azok szerint kezelendő. Sokkal helyesebb ezeknek a kérdéseknek objektív szocziálhigiénikus szempontok szerint, való eldöntése és gyakorlati kezelése, mintha akár a munkaadó, akár a munkások mégis csak szubjektív, mégis csak egyoldalú szempontjai szerint nyernek azok eldöntést. A szocziálhigiéne objektív tekintetei kiegyenlítik azokat az ellentéteket, melyek különben a munkaadó és a munkások között fenforognak és biztosítják azt, hogy az idevágó kérdések tárgyilagos közérdekek szerint irányittatnak. A munkás egészségének és testi épségének fentartása, valamint munkaképtelenség és aggkor esetére való biztosítása a nemzet javára csak akkor lesznek jól megoldva, ha ez életbevágó nagy kérdéseket a szccziálhigiéne követelményei szerint szabályozzuk. (Helyeslés.) A szegényügy egész territóriumát is, mint általában a népjóléti kérdéseket, a szocziális egészségügy körébe tartozóknak kell tekintenünk, mert hisz a szegénység is elsősorban közegészségügyi kérdés, minthogy a szegénység alapja általában a betegség és a szegényügy elsősoiban is a fertőző kórok terjesztése által válik a közre veszedelmessé. (Ugy van !) Csak egy rövidke futó pillantás is mily széles körét, mily nagy horderejét tárja fel azoknak a közkérdéseknek, melyek helyes megoldása a szocziális boldogulás megannyi biztositékát alkotja ! Valamennyi elősorolt kérdésnél fontosabb és elsősorban szintén szocziálkigiénikns kérdés napjaink égető fontosságú kérdése : a rokkantügy. (Halljuk ! Halljuk !) Azok, akik a haza szolgálatában egészségüket, testi épségüket vesztették el és munkaképtelenek lettek vagy legalább is megcsökkent a munkaképességük : méltán követelhetik a köztől, hogy megadja nekik mindazt a kárpótlást, amit megadnia módjában áll, egészségüket, testi éjiségüket, munkaképességüket egészben vagy legalább részben állítsa helyre és gondoskodjék arról, hogy csökkent munkaképességgel is tisztességesen megkereshessék kenyerüket. Magasztos és becsületbeli kötelessége az államnak a rokkantakegészségének, munkabírásának helyreállítása, szocziális helyzetének ily rendezése. (Helyeslés.) T. ház! A szocziális lúgiene fontosságáról órákat lehetne beszélni, az annak körébe tartozó nemzetvédő jelentőségű kérdések horderejét különkülön hosszan lehetne fejtegetni. Én azonban beérem ezúttal azzal, hogy rámutatok e kérdések regeneratív jelentőségére. (Halljuk! Halljuk!) A békében újjá kell építenünk ezt a sokat szenvedett szegény hazát. Az újjáépítés munkálatai közül egy sem fontosabb, mint az élet, az egészség biztosítása, a normális népszaporodás lehetővé tétele, erős, ellenálló, munkabíró nemzedékek felnevelése. (Elérik helyeslés.) Mind e nagy feladatok a szocziál-higiene körébe tartoznak. A feladatok oly óriásiak, hogy a konczentrikus kezelést teszik szükségessé. A közegészségügy és a népjólét összes nagy kérdéseit konczentrálnunk kell egy központi állami hatóságnál, nevezzük azt közegészségügyi ministeri umnak, népjóléti hivatalnak, vagy bárminek. De nem maradhatnak ezek a nagy kérdések szétszórtan 46*
