Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-703

703. országos ülés 1917 február 23-án, pénteken. w> rengeteg a túlzsúfoltság a kórházakban és szomo­rúan nagy a száma a kórházból elutasított, oda hely hiányában fel nem vehető betegeknek. A kór­házi férőhelyek nagymérvű szaporítása és a kór­házaknak főleg felszerelés dolgában lehetőleg egy­öntetű színvonalra emelése a közeljövő sürgős fel­adatai közé tartozik. (Igaz ! Ugy van !) A kórkázügy rendezésével egészen összefügg az orvosi továbbképzés kérdése, valamint az ápoló­személyzet képzésének nagyfontosságú ügye, to­vábbá a fertőtlenítés ügyének országosan való ren­dezése és az eddig majdnem kizárólag csak társa­dalmi erők által kultivált mentő-ügynek nagy fontosságához mérten szintén országos rendezése. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Mint nemcsak közegészségügyileg, de köz­gazdaságilag is elsőrangúan fontos kérdést, nem hagyhatom szó nélkül a hazai fürdők ügyét sem. Küzfcudomásu, hogy a természet bőven ellátta hazánkat gyógyforrásokkal és egyéb természetes gyógyhatású tényezőkkel, ugy hogy a természeti kincsek egész tömegével rendelkezünk, amelyek kellő felhasználása révén rendkívüli fellendülést adhatnánk az egészségügynek. Mindennek daczára a hazai fürdő-ügy erőteljesebb fellendítése terén, amihez a kellő tőke rendelkezésre bocsátása is hozzátartozik, mindezideig elhatározó lépés nem történt. Közönynyel néztük azt, hogy gyógyulást kereső honfitársaink, főleg a nyári időszakban, vándorbotot vegyenek kezükbe és seregestül ke­ressék fel a külföldi fürdőket, amelyek legnagyobb része a hazai gyógyító tényezőknél sokkal érték­telenebb gyógyeszközökkel rendelkezik, azonban kellő tőkebefektetés, kényelem biztosítás és meg­felelő reklám segítségével magához csábítja a mi hazai közönségünket is, amely így állandó adó­fizetője lesz a külföldnek és akaratlanul is ténye­zője lesz valutánk megrontásának. (Igaz! Ugy van!) Szinte kiszámíthatatlan az a nagy köz­gazdasági kár, ami ebből hazánkra származik, nem is említve, hogy az egészségügy mennyire károsodik természeti kincseinknek ilyen vétkes kihasználatlansága következtében. (Igaz! Ugy van !) Most, t. képviselőház, midőn a háborús viszo­nyok kényszere kezdi elszoktatni közönségünket a külföldi fürdők felkeresésétől, most van itt az ideje annak, hogy a hazai fürdő-ügy nagyszabású fellendítése iránt a szükséges törvényhozási kor­mányzati és társadalmi intézkedéseket megtegyük. (Igaz ! Ugy van !) Dus kamatokat fog hozni ez az akczió közegészségügyi és közgazdasági szempont­ból egyaránt. (Ugy van! Ugy van!) A szocziálhigiénikus tennivalók között kor­szerű roppant hordereje van a munkástársadalom egészségügyi szükségletei felkarolásának. Ami neve­zetesen a munkásbiztositás kérdését illeti, ez a nagyfontosságú kérdés elsősorban szocziál­higiénikus szempontok szerint Ítélendő meg és a gyakorlatban is azok szerint kezelendő. Sokkal helyesebb ezeknek a kérdéseknek objektív szocziál­higiénikus szempontok szerint, való eldöntése és gyakorlati kezelése, mintha akár a munkaadó, akár a munkások mégis csak szubjektív, mégis csak egyoldalú szempontjai szerint nyernek azok eldöntést. A szocziálhigiéne objektív tekintetei kiegyenlítik azokat az ellentéteket, melyek külön­ben a munkaadó és a munkások között fenforog­nak és biztosítják azt, hogy az idevágó kérdések tárgyilagos közérdekek szerint irányittatnak. A munkás egészségének és testi épségének fentar­tása, valamint munkaképtelenség és aggkor esetére való biztosítása a nemzet javára csak akkor lesz­nek jól megoldva, ha ez életbevágó nagy kérdése­ket a szccziálhigiéne követelményei szerint sza­bályozzuk. (Helyeslés.) A szegényügy egész territóriumát is, mint általában a népjóléti kérdéseket, a szocziális egész­ségügy körébe tartozóknak kell tekintenünk, mert hisz a szegénység is elsősorban közegészségügyi kérdés, minthogy a szegénység alapja általában a betegség és a szegényügy elsősoiban is a fertőző kórok terjesztése által válik a közre veszedelmessé. (Ugy van !) Csak egy rövidke futó pillantás is mily széles körét, mily nagy horderejét tárja fel azoknak a közkérdéseknek, melyek helyes megoldása a szo­cziális boldogulás megannyi biztositékát alkotja ! Valamennyi elősorolt kérdésnél fontosabb és elsősorban szintén szocziálkigiénikns kérdés nap­jaink égető fontosságú kérdése : a rokkantügy. (Halljuk ! Halljuk !) Azok, akik a haza szolgálatá­ban egészségüket, testi épségüket vesztették el és munkaképtelenek lettek vagy legalább is meg­csökkent a munkaképességük : méltán követel­hetik a köztől, hogy megadja nekik mindazt a kár­pótlást, amit megadnia módjában áll, egészségüket, testi éjiségüket, munkaképességüket egészben vagy legalább részben állítsa helyre és gondoskodjék arról, hogy csökkent munkaképességgel is tisztes­ségesen megkereshessék kenyerüket. Magasztos és becsületbeli kötelessége az államnak a rokkantak­egészségének, munkabírásának helyreállítása, szo­cziális helyzetének ily rendezése. (Helyeslés.) T. ház! A szocziális lúgiene fontosságáról órákat lehetne beszélni, az annak körébe tartozó nemzetvédő jelentőségű kérdések horderejét külön­külön hosszan lehetne fejtegetni. Én azonban be­érem ezúttal azzal, hogy rámutatok e kérdések regeneratív jelentőségére. (Halljuk! Halljuk!) A békében újjá kell építenünk ezt a sokat szenve­dett szegény hazát. Az újjáépítés munkálatai közül egy sem fontosabb, mint az élet, az egészség bizto­sítása, a normális népszaporodás lehetővé tétele, erős, ellenálló, munkabíró nemzedékek felnevelése. (Elérik helyeslés.) Mind e nagy feladatok a szocziál-higiene körébe tartoznak. A feladatok oly óriásiak, hogy a konczentrikus kezelést teszik szükségessé. A közegészségügy és a népjólét összes nagy kérdéseit konczentrálnunk kell egy központi állami hatóság­nál, nevezzük azt közegészségügyi ministeri um­nak, népjóléti hivatalnak, vagy bárminek. De nem maradhatnak ezek a nagy kérdések szétszórtan 46*

Next

/
Thumbnails
Contents