Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-703

35(1 703. országos ülés 1917 február 23-án, pénteken. általános ítéleteket is mondani, viszont elvégre minden konkrét esetben ép ugy, mint általános­ságban, vannak momentumok, amelyek közelebbi megvilágítást igényelnek, mert tulajdonképen a konkrét eset sem olyan konkrét sohasem, hogy bizonyos kérdések a további tájékozódásra vonat­kozólag ne merülhetnének fel. De vannak más adatok, amelyek ezen kérdéssel összefüggnek és amelyek engem is megerősítettek abban, hogy ezen kifogás jogosult és azért voltam bátor ezen adatok­kal támogatva a házban kifogásaimat megtenni, mert tényleg nem képzelek magamnak szerencsét­lenebb és szomorúbb dolgot, minthogyha ma, midőn az egész nemzet küzd létéért, pártszem­pontok érvényesülnének olyan fontos kérdések­ben, amelyekben a pártérdeknek mindenesetre hallgatnia kellene. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső­haloldalon.) Felhasználom az alkalmat és a t. ház részéről nyert engedelmet, hogy megjegyzést tegyek a házban tegnap történt egy másik felszólalásra is, amely szintén félreértésre adhatna alkalmat. Értem gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam felszó­lalását. Megjegyzem, hogy mig előbb egy szemre­hányást utasítottam el magamtól, itt kénytelen vagyok egy dicséretet magamtól részben elhárí­tani. Vonatkozik ez arra, hogy fejtegetéseim »a Nemetországhoz való gazdasági közeledést még a preferencziális eljárás tekintetében sem teszik lehetővé*. En a Németországhoz való közeledés­nek kérdésével, annak egész komplekszumával nem foglalkoztam, nem is foglalkozhattam idő hiányából sem, mert ez már utolsó pontja volt felszólalásomnak. En csak azért foglalkoztam ezzel a kérdéssel is, mert láttam, hogy többen kíván­ják, hogy e tekintetben is a felvilágosítást meg­adjam és azért is, mert a hosszúlejáratú szerződés kérdésével foglalkozván, a hosszúlejáratú szerző­désnek indokolásában és mintegy ajánlásában tud­tommal az a momentum is szerepel, hogy Német­országgal kell mielőbb a szerződést megkötni és hogy Németország csak hosszabb időre hajlandó szerződést kötni : ennek következtében kénytelen voltam erre a kérdésre rátérni és igenis azt ipar­kodtam kidomborítani, hogy ez a kérdés még annyira hybrid, még annyira homályos, még any­nyira eltérők a nézetek Németországban, a teljesen tárgyilagosan ítélő tudományosan képzett szak­körökben is, hogy ezért ma már megkötni a hosszú­lejáratú, 20—25 éves szerződést, mert talán Német­országgal is fogunk szerződni : ezt indokoltnak nem találom. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Vannak bizonyos ügyek, amelyekben én a közeledésnek bizonyos fokig barátja vagyok, pl. a valuta, a vasu+i tarifák, a populaczionisztikai kér­dések és a szocziális törvényhozás, hitel- és közle­kedésügy tekintetében, ellenben igen nehéznek tartom épen a vámpolitika tekintetében. Ismét­lem azonban, annyira eltérők még a nézetek — ez volt, beszédem tenorja — még szakkörökben is, hogy tulaj donképen ezért siettetni és ezen az ala­pon megkötni Ausztriával egy 20—25 évre terjedő szerződést, indokoltnak nem látom, mert. nagyon kérdéses, hogy vájjon Németországgal szemben milyen mértékben fog ez a közeledés bekövetkezni. Ezekben voltam bátor kijelentéseimet magyarázni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki a következő szónok? Szojka Kálmán jegyző: Bernáth Béla! Bernáth Béla: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk I) A háború esetére szóló kivételes hatalom igénybe­vételéről szóló jelentések közgazdasági, szocziális és jogi hibákban szenvednek. Ezeket a hibákat előttem szólott t. képviselőtársaim már alapos készültséggel részletezték és igy én csupán csak egynéhány megjegyzésre szorítkozom. (Halljuk! balfdől.) Azt tapasztaljuk a közéletben, hogy ezeknek a rendeleteknek semmi foganatjuk sincs. A makszimális áron árut kapni nem. lehet és sok esetben akarva nem akarva a szükséges árukért a legmagasabb árnál többet kell fizetni, ha valaki szükségletét be akarja szerezni. (Ugy van! bal­ldől.) Az árukat eldugdossák és ha nagy a keres­let, a makszimális áron felül nagy nyereséggel értékesitik. így vagyunk a politikával is. A poli­tika is eltűnik, a czenzura mindent elsülyeszt, ugy hogy egészséges közvélemény ki sem alakul­hat. A hadseregszállitókat kivéve mindenki szen­ved a sok bajtól és igazságtalanságoktól. (Ugy van ! Ugy van t balfdől.) Ezen a sok nyomorúságon segiteni nem lehet, mert a mai rendszer mindent eltakar és elsülyeszt. A rendeletek folyton változnak és a lakosságban a legnagyobb bizalmatlanságot okozzák. Mert amikor ez alapon valaki el akar járni, az illető intézkedést egy másik rendelet már megváltoz­tatta, vagy a ministeri omnipotenczia alapján más intézkedéseket hoz létre. (Ugy van! Ugy van! balfélől.) Ezt tapasztaljuk az élelmezési kérdések­nél az egész vonalon. A községeknek eleinte meg volt engedve, hogy saját szükségleteiket a saját községük területéről szerezzék be, azonban igen sok olyan község volt, amely nem termetté meg a saját szükségletét. A kereskedelemügyi minister ur később adott ki olyan engedélyt, amelynek értel­mében a megye más területéről is eszközölhesse a lakosság ezeket a beszerzéseket, ez azonban igen sok zaklatással és költséggel járt. így voltak a köz­ségek is a községi szükségletek beszerzésénél. Az illető községben nem volt elégséges .a termés és nem engedték meg, hogy a szomszéd községekben szerezzék be az élelmiszereket, ami a községek élelmezésében a legnagyobb zavarokat idézte elő. (Ugy van! balfélől.) Epén tegnap kaptam kerületemből egy táv­iratot, hogy Mád község még nyáron a mádi sze­gény ellátatlanok részére 15 vaggon terményt szerzett be a Mádhoz közel fekvő Tiszalucz község­ben. Jött a rekvirálás és ezt elrekvirálták. Most felebbezés alatt van az ügy. Eljártam a közélelme­zési hivatali elnök urnái; remélem, hogy kedvezően fogják elintézni az ügyet és nem teszik ki a község szegényeit annak, hogy a legnagyobb nyomorúságba jussanak és kenyérinséget szenvedjenek. (Helye

Next

/
Thumbnails
Contents