Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-702
702. országos ülés 1917 február 22-én, csütörtökön. 339 megtörténjék, hogy a nemzeti termelés ez ágának érdeke a hadviselés érdekével a legteljesebb összhangba hozassék, ez a háború folytatásának épugy, mint sikeres befejezésének sine qua non-ja. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mezőgazdasági termelésünk, hála Isten, a háború alatt nem is akadt meg, kivált a háború első idejében. De még ma is mondhatjuk, hogy amerre ^csak járunk az országban, kivéve a har ez vonalakhoz — fájdalom — még ma is legközelebb eső határterületeket, mindenütt bevetett szántóföldeket, zöldelő vetéseket és elég szép számú nyájakat találunk. Daczára annak, hogy termelő-népességünk legnagyobb része künn van a lövészárkokban, az itthonmaradottak fokozott erőkifejtése és a béke idején teljesen ismeretlen munkamódokkal való megbarátkozása lehetővé tette, hogy arra, amire a kormány a háború elején gondolt, t. i., hogy a mezőgazdasági termelést közmunkával biztosítsa, csak igen elvétve került a sor. A mezőgazdasági termelés azonban rendkívül nagy akadályokkal küzd. Erről már a házban is elég kimerítő fejtegetésekkel szolgál, tak előttem felszólalt t. képviselőtársaim és utalok arra, hogy az épen ma délelőtt lezajlott gazdagyülésen (Halljuk! balfelöl.) a szónokok — minden pártkülönbség nélkül a gazdatársadalom tekintélyes egyénei — úgyszólván egyhangúlag mutattak azokra a nehézségekre, amelyekkel a mezőgazdasági termelésnek meg kell küzdenie. Megnyilvánult ezen a ma délelőtti gazdagyülésen, hogy nincs pártpolitikai különbség annak megítélésében, hogy azokat a nehézségeket, amelyekkel a mezőgazdasági termelés kontinuitásának biztosítása küzd, mi okozza. Nem volt különbség abban a felfogásban, hogy ezeket a nehézségeket legnagyobb részt épen maguk a kormányrendeletek okozzák, a melyeknek a termelés kontinuitását kellett volna biztosítaniuk. (TJgy van! balfelöl.) Hivatkozom Wittmann János t. képviselőtársamra, aki igen súlyos és figyelemreméltó panaszokat hangoztatott, de egyúttal vagyok bátor erről a helyről őt felkérni arra — hiszem, hogy ezzel jó szolgálatot teszek és jó szolgálatot tenne ő is, ha kérésemnek engedne — hogy ott előterjesztett határozati javaslatát ugyanazzal az indokolással itt a házban is nyújtsa be, (Helyeslés balfelöl.) és ne csak ott, egy, hogy ugy mondjam, kizárólagos, specziális körben, a gazdák körében, hanem az egész magyar nemzeti életet képviselő ezen a fórumon is igyekezzék biztosítani határozati javaslatával azoknak a sérelmeknek orvoslását, amelyek a magyar földnek ós mezőgazdaságnak a rovására követtetnek el, amelyeket ő ott felfedett és egyhangú helyeslés között kimutatott. (Helyeslés bálfelM.) Állítom, hogy a kormány rendeletei igen sok esetben egyenes akadályát képezik a mezőgazdasági termelés biztosításának és megnehezítik a gazdák helyzetét, megnehezítik a magyar mezőgazdaságnak, annak a közgazdasági tényezőnek a helyzetét, amelynek a hadviselés szempontjából is való nagy jelentőségére épen az imént hivatkoztam; a magyar mezőgazdaság érdekeit igen sokszor rendelik alá más, talán a hadviselés szempontjából szintén fontos,.. de korántsem oly fontos tényezőknek, és bizonyos nagy konczepezióju kormányrendeletek hiánya folytán a magyar mezőgazdaságnak a háború alatti súlyos helyzetében valamint annak jövője tekintetében nem nyújtanak számunkra kellő biztosítékot és megnyugtatást. (TJgy van! balfelöl.) Itt van elsősorban a mezőgazdasági termelés első tényezője: maga a földbirtok. Erre vonatkozólag a magyar kormány magatartása teljesen negatív és passzív. A ma délelőtti gazdaszövetségi közgyűlésen erre is több oldalról rámutattak, szembeállítva azt azzal a rendkívüli agilitással, amely viszont más, a mezőgazdaságtól, sőt a magyar nemzettől is eddig teljesen idegen tényezők részéről a magyar földdel szemben megnyilvánult. Ez a teljesen negatív magatartás a mai viszonyok közt érthetetlen, hiszen már most, a háború alatt kellett volna előkészíteni a béke idejének nagyszabású fejlődését épen a mezőgazdasági termelés első tényezőjének, a földbirtoknak politikája tekintetében. Egy nagyszabású birtokpolitika kezdeményezésével a kormány nemcsak évtizedek mulasztását pó tolta volna, hanem jelét adta volna annak, hogy meghallja és megérti az idők szavát, amely nemcsak a mi hazánk szűkebb körében, de az egész világon fölhangzik e háború nagy evolucziójának forgatagában és amely elől elzárkózni, amely elől szemünket és fülünket a porba dugni lehetetlen. Akik ennek a magyar földnek határait vérük hullásával védelmezik, mindenesetre megérdemelték volna, hogy régi sóhajtásuk ma már meghallgattassák, még mielőtt az a háború befejezése után majd kiáltó követelés alakjában tör ki belőlük. Megérdemelték volna a haza földjét oroszlánként védelmező hősök azt hogy már a háború alatt egy nagyszabású birtokpolitika kezdeményezésével biztosíttassák számukra az, hogy abból a kézből, amelyből az ellenségre emelt fegyvert az ellenség kiütni nem tudta akkor, midőn ez a kéz ennek az egész hazának földéért küzdött és dolgozott, hogy abból a kézből majd a béke idején nem fogják kiütni azt a munkaeszközt sem, amelylyel a harezban megfáradt kar egy olyan talpalatnyi kis föld megmunkálásáért dolgozik, amelylyel már az nem egész nemzetnek, hanem amelylyel csak saját magának és a maga családjának életét biztosítja. A lövészárkok hősei legalább egy nagyszabású birtokpolitikára vonatkozó ezen reménység felkeltését minden bizonnyal megérdemelték volna. (TJgy van! balfelol.) Hiszen nemcsak most, a háborúnak harmadik évében, hanem már a háború első idejében, 43*
