Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-702

332 702. országos ülés 1917 február 22-én, csütörtökön. Mi volt a főszempont akkor, amikor rólunk, vagy Magyarországról beszéltek ? Mert nemcsak gróf Károlyi Mihály és t. képviselőtársai voltak magyar részről Amerikában; szláv nemzetiségek, ruthének, amint a skizmapörből láttuk, ugyan­ilyen agitácziót folytattak kinn, azzal a különb­séggel, hogy t. képviselőtársaim azt mondták, (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon; felkiál­tások : Írek is voltak!) azt mondták, hogy Magyarország jobb és egységesebb nemzeti jellege érdekéhen agitálnak a magyarok közt, a másik oldalon azt kellett hallani az amerikai köz­véleménynek, hogy Magyarországon a nemzeti jelleg tönkreteszi az itt élő nemzetiségeket, hogy itt erőszakkal és korrupczióval fentartott nem­zeti, — nem párt, — nemzeti uralom van, amely nemzeti uralom elnyomja azokat, akik itt van­nak. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem méltóztatik gondolni, hogy az amerikai köz­vélemény, amely e kontradiktórius előadásokat hallotta, nem ingott-e meg a maga judicziumá­ban ? Mert hiszen, t. képviselőtársaim, hogy ' méltóztassék látni,, hogy nem mint elfogult párt­ember beszélek, ha gróf Apponyi Albert minden esztendőben ment volna ki Amerikába az amerikai magyarok közé, akkor én, aki e ház ellenkező oldalán ülök, tapsoltam volna, mert meg lettem volna győződve arról, hogy amit mond, az meg­felelő. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Meg lettem volna győződve arról, bogy gróf Apponyi Albert itt a ház padjaiban, vagy Magyarország választási küzdelmében velünk ellentétbe állhat, de amikor Amerikában beszél az amerikai magyaroknak és az amerikaiaknak, akkor nemzeti fejlődésünk perspektívájának tel­jességével gondolkozik, (ügy van! a jobboldalon.) és azokat a szempontokat viszi bele, amelyekre nekünk ott szükségünk van. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Gyűlölet alapján azonban, gyülö­letszitásával, gyűlölet felkeltésével bármily tisz­teletreméltó szempontokból történt az, (TJgy van! a jobboldalon.) az amerikaiak közt jó vé­leményt megalkotni alig lehet. (Igaz! TJgy van! taps a jobboldalon.) Eitner Zsigmond: Önöknek a só a tiszte­letreméltó. Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nagy Sándor: Nagyon kellemetlen nekik. Farkas Pál: Igazán nem a pártszenvedély hangján próbálok beszélni. Igazán nem a gyű­lölködést, a gyanúsítást ju'óbálom a kérdésbe belevinni. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyszerűen egy politikának helyességét, vagy helytelenségét bírálom, és azt a jogot talán nem vitatja el a grőf Károlyi Mihály t. képviselő ur vezetése alatt álló függetlenségi pártesoport sem, hogy akkor, amikor az ő ekszpanziv törekvésének bírálatát megalkotom, hogy e bírálat nem ked­vező és nem lelkes. (TJgy van! Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) T. ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Felszólalásomban, mint mondottam, kizárólag azokat a tételeket akartam a magam módja szerint igazolni és bizonyítani, amelyeket itt egész őszintén kifejteni bátorkodtam. Én ép azért, hogy egy más térre ne menjek át, nem is fogok más kérdésekkel foglalkozni, én csak őrgróf Pallavicíni György t. képviselőtársam tegnapelőtt elhangzott felszólalásának egy tör­téneti beállítására akarok reflektálni, amely e fogalommal, amelylyel ma foglalkozom, nem áll ellentétben. 0 lord John Halifíix szellemét idézte fel és lord* John Halifaxnak a pártura­lomról irt igen keserű szavait olvasta fel. Én, t. ház, igen örültem annak, hogy lord Halifax alakja és gondolkozása a ház vitáiba bevonatott, mert ha ez a gondolkozás és szel­lem, amely őt eltöltötte, általánossá válik, akkor valóban kedvező perspektívát tudnék a jövőre beállítani. Amint ugyanis t. képviselőtársam is észrevehette lord Halifax iratait tanulmá­nyozva, ő nem egy pártra, hanem mind a két pártra irta azt, amit irt a wighek és toryk rettentő küzdelméről a XVII. század végén. Halifax, aki nem tartozott egyik párthoz sem, magánosan állott és magánosan kereste íz igaz­ságot és ezt nem bírta megtalálni. Mert akkor, amikor az egyik párttal szemben próbálta maga teljesen objektív szempontjaival működni, akkor sem az egyik, sem a másik oldalon megértésre nem talált; igy értendő az ő meghatározása, hogy trimmer, hogy sem wigh, sem tory, hogy csak az, aki csak az igazságot keresi ós miután csak az igazságot keresi, egyik párt sem azo­nosítja magát vele. Nagyon kívánatos volna, ha a magyar par­lamentben ezek a trimmerek, kik nem a párt­szerrrpontot, hanem csak az igazságot keresik, általánossá válnának; Pallavicíni György t. kép­viselőtársam talán maga sem mondja, hogy múlt­kori beszédében ő szigorúan Halifax szellemé­hez ragaszkodott. (Derültség a jobboldalon.) Mert ő sokkal jobb hirája önmagának, hogy sem ezt akár önmagával, akár más valakivel elhitetni akarná. Én nagyon örülnék annak, ha Palla­vicini György t. képviselőtársam legközelebbi felszólalásában már ennek a Halifax-féle szel­lemnek látnám igen pregnáns megnyilatkozását. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy én a szokástól eltérőleg ne arra a szónokra reflek­táljak, aki előttem szólott, hanem ajjosztrofál­jam azt, aki utánam van feliratkozva. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az ellenzéki oldalon Ostffy Lajos képviselő­társam nevét láttam mint következő szónokét felírva. Lehetetlen volt, hogy akkor ne gondol­jak vissza egy epizódra, amelylyel beszédemet be is akarom fejezni. November utolsó najjjai­ban közvetlenül ezen ülésszak megnyitása előtt Ostffy Lajos képviselőtársam és én szembe vol­tunk egymással szintén, nem ezekben a padok­i ban, hanem a Tölgyesi-szoros két oldalán, ahol

Next

/
Thumbnails
Contents