Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-702
332 702. országos ülés 1917 február 22-én, csütörtökön. Mi volt a főszempont akkor, amikor rólunk, vagy Magyarországról beszéltek ? Mert nemcsak gróf Károlyi Mihály és t. képviselőtársai voltak magyar részről Amerikában; szláv nemzetiségek, ruthének, amint a skizmapörből láttuk, ugyanilyen agitácziót folytattak kinn, azzal a különbséggel, hogy t. képviselőtársaim azt mondták, (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon; felkiáltások : Írek is voltak!) azt mondták, hogy Magyarország jobb és egységesebb nemzeti jellege érdekéhen agitálnak a magyarok közt, a másik oldalon azt kellett hallani az amerikai közvéleménynek, hogy Magyarországon a nemzeti jelleg tönkreteszi az itt élő nemzetiségeket, hogy itt erőszakkal és korrupczióval fentartott nemzeti, — nem párt, — nemzeti uralom van, amely nemzeti uralom elnyomja azokat, akik itt vannak. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem méltóztatik gondolni, hogy az amerikai közvélemény, amely e kontradiktórius előadásokat hallotta, nem ingott-e meg a maga judicziumában ? Mert hiszen, t. képviselőtársaim, hogy ' méltóztassék látni,, hogy nem mint elfogult pártember beszélek, ha gróf Apponyi Albert minden esztendőben ment volna ki Amerikába az amerikai magyarok közé, akkor én, aki e ház ellenkező oldalán ülök, tapsoltam volna, mert meg lettem volna győződve arról, hogy amit mond, az megfelelő. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Meg lettem volna győződve arról, bogy gróf Apponyi Albert itt a ház padjaiban, vagy Magyarország választási küzdelmében velünk ellentétbe állhat, de amikor Amerikában beszél az amerikai magyaroknak és az amerikaiaknak, akkor nemzeti fejlődésünk perspektívájának teljességével gondolkozik, (ügy van! a jobboldalon.) és azokat a szempontokat viszi bele, amelyekre nekünk ott szükségünk van. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Gyűlölet alapján azonban, gyülöletszitásával, gyűlölet felkeltésével bármily tiszteletreméltó szempontokból történt az, (TJgy van! a jobboldalon.) az amerikaiak közt jó véleményt megalkotni alig lehet. (Igaz! TJgy van! taps a jobboldalon.) Eitner Zsigmond: Önöknek a só a tiszteletreméltó. Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nagy Sándor: Nagyon kellemetlen nekik. Farkas Pál: Igazán nem a pártszenvedély hangján próbálok beszélni. Igazán nem a gyűlölködést, a gyanúsítást ju'óbálom a kérdésbe belevinni. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyszerűen egy politikának helyességét, vagy helytelenségét bírálom, és azt a jogot talán nem vitatja el a grőf Károlyi Mihály t. képviselő ur vezetése alatt álló függetlenségi pártesoport sem, hogy akkor, amikor az ő ekszpanziv törekvésének bírálatát megalkotom, hogy e bírálat nem kedvező és nem lelkes. (TJgy van! Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) T. ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Felszólalásomban, mint mondottam, kizárólag azokat a tételeket akartam a magam módja szerint igazolni és bizonyítani, amelyeket itt egész őszintén kifejteni bátorkodtam. Én ép azért, hogy egy más térre ne menjek át, nem is fogok más kérdésekkel foglalkozni, én csak őrgróf Pallavicíni György t. képviselőtársam tegnapelőtt elhangzott felszólalásának egy történeti beállítására akarok reflektálni, amely e fogalommal, amelylyel ma foglalkozom, nem áll ellentétben. 0 lord John Halifíix szellemét idézte fel és lord* John Halifaxnak a párturalomról irt igen keserű szavait olvasta fel. Én, t. ház, igen örültem annak, hogy lord Halifax alakja és gondolkozása a ház vitáiba bevonatott, mert ha ez a gondolkozás és szellem, amely őt eltöltötte, általánossá válik, akkor valóban kedvező perspektívát tudnék a jövőre beállítani. Amint ugyanis t. képviselőtársam is észrevehette lord Halifax iratait tanulmányozva, ő nem egy pártra, hanem mind a két pártra irta azt, amit irt a wighek és toryk rettentő küzdelméről a XVII. század végén. Halifax, aki nem tartozott egyik párthoz sem, magánosan állott és magánosan kereste íz igazságot és ezt nem bírta megtalálni. Mert akkor, amikor az egyik párttal szemben próbálta maga teljesen objektív szempontjaival működni, akkor sem az egyik, sem a másik oldalon megértésre nem talált; igy értendő az ő meghatározása, hogy trimmer, hogy sem wigh, sem tory, hogy csak az, aki csak az igazságot keresi ós miután csak az igazságot keresi, egyik párt sem azonosítja magát vele. Nagyon kívánatos volna, ha a magyar parlamentben ezek a trimmerek, kik nem a pártszerrrpontot, hanem csak az igazságot keresik, általánossá válnának; Pallavicíni György t. képviselőtársam talán maga sem mondja, hogy múltkori beszédében ő szigorúan Halifax szelleméhez ragaszkodott. (Derültség a jobboldalon.) Mert ő sokkal jobb hirája önmagának, hogy sem ezt akár önmagával, akár más valakivel elhitetni akarná. Én nagyon örülnék annak, ha Pallavicini György t. képviselőtársam legközelebbi felszólalásában már ennek a Halifax-féle szellemnek látnám igen pregnáns megnyilatkozását. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy én a szokástól eltérőleg ne arra a szónokra reflektáljak, aki előttem szólott, hanem ajjosztrofáljam azt, aki utánam van feliratkozva. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az ellenzéki oldalon Ostffy Lajos képviselőtársam nevét láttam mint következő szónokét felírva. Lehetetlen volt, hogy akkor ne gondoljak vissza egy epizódra, amelylyel beszédemet be is akarom fejezni. November utolsó najjjaiban közvetlenül ezen ülésszak megnyitása előtt Ostffy Lajos képviselőtársam és én szembe voltunk egymással szintén, nem ezekben a padoki ban, hanem a Tölgyesi-szoros két oldalán, ahol
