Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-693

693. országos ülés 1917 február 5-én, hétfőn. 17 ben? Ebben semmi veszedelem nem lehet. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azonban a választói jog rendezése csak egyik megnyilatkozása lesz a nemzet kegyeletének. Másik megnyilatkozása, amit Jaczkó t. képviselőtársam is emiitett, az özvegyeknek-, árvák-, bénák- és rokkantaknak nyújtandó kártalanítás. Csak utalok fennkölt lelkű fiatal uralkodónk kijelentésére,,, amelyet ezredéhez irt most legközelebb : »Önmagának emel emlékoszlopot, aki a csaták küzdelmeiből csonkán és megtörten visszatérő hősökről gondoskodik.« Fennkölt fiatal uralkodónk ezen szavaival mindenki egyetért. Azonban kérdem viszont — s azt hiszem, erre talán a ministerelnök úrtól is feleletet fogok kapni — megmaradhatunk-e annál az állapotnál, hogy csak a hősök emlékét és nevét örokitsük meg? Talán még más kötelesség is vár a háború után reánk: a háború árváinak és özvegyeinek ellátása terén. Csak nem fognak előállani olyan állapotok ismét, hogy az özvegyen maradt hitves és az árvánmaradt gyermek apja hősiességével dicsekedve járja be az országot mint koldus? Csak nem fog ismétlődni, ami az olasz háborúk után történt, hogy a béna és rokkant hősök kintornával, vagy ha nem lesz pénzük lántornára, e nélkül járják be az országot, szintén koldulva? (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) Nagyon érdekes jelenséggel találkozunk, t. ház, a tisztikar és a tábori lelkészek és tiszti hivatalnokok ellátása ügyében. Kénytelen vagyok ezt a kérdést itt felhozni, mert talán nem lesz rá másutt alkalmam. Nevezetesen a kormánynak egyik jól értesült félhivatalosában Krobatin-Fondról olvasunk. Azt mondja ez a közlés, hogy a hadügyministeriumban gondoskodás történt egy u. n. Krobatinalap felállítása iránt, mely azt czélozná, hogy a háborúban résztvett és munkaképtelenné vált tisztek, lelkészek és katonai hivatalnokok egyszer s mindenkorra nagyobb segélyben vagy apró segélyekben is részesüljenek. Ebben a KrobatinFondban benne van a k. u. k. Heer, a k. u. k. Landwehr és a k. u. k. Gendarmerie, tehát a közös hadsereg, az osztrák honvédség és az osztrák csendőrség. Azt mondja a czikk, hogy a honvédség kötelékébe tartozó gázsistákról másképen fog majd a magyar királyi kormány gondoskodni. Nagyon bájos s a mi közjogi érzékenységünket szépen kímélő, tapintatos eljárása ez, ugy látszik, a hadügyministeriumnak, hogy a honvédséget nem akarja a közös hadügyministerium kebelébe belevonni. Ott, ahol áldozatokat kellene hozni, amint látszik, roppant figyelemmel vannak a mi közjogi érzékenységünk iránt; ott azonban, ahol igazán figyelemmel kellene lenni erre, azt nélkülözni vagyunk kénytelenek. Az a KrobatinFond, mint általában a közös hadügyministerium, ugyebár közös intézmény. Ha belevonják az osztrák honvédséget és csendőrséget, miért maradt Id a magyar honvédség? A magyar társadalmat és államot akarják ezzel még jobban megadóztatni? KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET. Olvastam szintén osztrák forrásból egy másik katonai lapban egy táborszernagy úrtól, hogy a katonai árvák ellátása dolgában a katonai állapotokat pedig a háború után is fenn kell tartani. Hát köszönjük szépen. Ily módon és ily áldozatokkal a hadiárvák ellátásáról gondoskodni én nem kívánok. Ha a magyar állam az ő alkalmazottainak ellátásánál költségvetésileg biztosítja ezek nyugdiját, akkor nem szabad a háborúban elesett hősök hozzátartozóinak ügyét tisztán csak társadalmi akczió tárgyává tenni. (Helyeslés balfelől.) A magyar állam és nemzet nem lehet oly szegény, hogy ép azokkal legyen szűkkeblű, azoktól vonja meg segítő kezét, akik a legmagasztosabb kötelesség teljesítésével arra legtöbb érdemet szereztek. A hősök emlékét szerintem semmivel sem becsüljük meg jobban, mint azáltal, hogy az utánuk élve maradottak helyzetét könnyitjük (Helyeslés balfelől.) s ha kivívjuk azon eszméket, amelyekért ők harczoltak. Mert amikor ők a határokat védték, nemcsak ezt a földet védték, hanem mindent, ami ezen a földön a nemzetnek szent, ami nélkül egy nemzet nagy és boldog nem lehet. Én szerintem pedig egy nemzet csak akkor lesz nagy a szó nemes értelmében, hogyha egyénileg is a maga polgáraival szemben nagy tud lenni. A százezrek által hozott áldozat kell hogy válaszfalat emeljen a szomorú múlt és a jobb jövő közé. Ha mi márványtáblákra véssük fel hőseink neveit, necsak e neveket, hanem az emberi legelemibb jogok megvalósítását is véssük fel oda. (Helyeslés balfelől.) Ha önök meg akarják becsülni a hősöket . . . Hédervári Lehel: önök nyolczan ! (Zaj jobbfelől.) Ábrahám Dezső: ... s ha ez a megbecsülés csakugyan őszinte, az általános választói jog megvalósításával mutassák meg, hogy valóban meg tudják becsülni a hozott áldozatokat s őszintén róják le hálájukat hőseink iránt. Hédervári Lehel: Igen, ők nyolczan. (Zaj jobb felöl.) Ábrahám Dezső: Ez a kevesek uralma a sokak felett. Ennek a czélnak megvalósítására (Zaj. Elnök csenget.) a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : Utasitj a a ház a kormányt az igazán egyenlő, általános és titkos választói jog törvényjavaslatának mielőbbi beterjesztésére ; (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) a háború özvegyeinek, árváinak és rokkantjainak tisztességes ellátását pedig elsőrendű állami és társadalmi kötelességnek jelenti ki s ennek biztosítására szintén utasítja a kormányt megfelelő törvényjavaslat mielőbbi beterjesztésére. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök : Ki a következő szónok? Szepesházy Imre jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház ! A háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről szóló törvényjavaslatnak intencziói kétségtelenül 3