Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-697

697. országos ülés 1917 február 9-én, pénteken. 149 szögöl terjedelemben kicsztandók. — Nem akarom hosszasabban felolvasni,] (Halljuk! Halljuk! balfelől.) de a de hg lényege az. hogy először is a város beltelkén ilyen területek nincsenek. Künn pedig a tisztviselőkre nézve nagyon költséges a dolog. A munkabért teljesen lehetetlen fedezni, 16 koronát követelnek egy napszámért. De különben is néhány öl nem elegendő erre és hogy ez igy van, — magam a zöldségtermeléshez nem igen értek — azt látom abból, hegy pl. Szabadka várcs ugyancsak tisztviselők számára száz-kétszáz négyszögölet hasított ki, hegy ez a termelés megtörténhessék. De ezen az alapon, mely itt említve van, ez teljesen lehetetlen. Igen különös eset, amelv már alárendeltebb jelentőséggel bír, az, (Halljuk ! balidol) hogy a réz-, bronz-, nikkel-és sárgarézbeváltásnál megint az a visszásság, hogy a termelőhelyektől vétetett az el és most hever és hegj^ egyes műértékkel biró darabokat — meg is vannak nevezve egyesek, de nem akarom a dolgokat publikálni — egyszerűen kiválasztanak maguknak némelyek. Ennek sincs értelme, hogy hónapokon át felhasználatlanul hevernek ezek a tárgyak. Ezekben beszámoltam azokról, amik főleg az élelmezésre vonatkoznak és azt hiszem, hogy amiket itt emiitettem, azok beigazolják azt az állításomat, hogy nem egészen egyformán történik ezeknek a kérdéseknek a kezelése, ami, nézetem, szerint a háború egyik legszomorúbb emléke lesz. Végül még csak egy kérdést akarok említeni, amely még jóformán, azt hiszem, a levegőben lóg, elintézve nincs, mindenesetre a gazdasági kérdések közül a legfontosabb reánk nézve és ez az Ausztriával való kiegyezés kérdése. (Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az Ausztriával való kiegyezés kérdését itt a házban többször szóvá tette gróf Apponyi Albert t. kéjwiselőtársam. Kifejezte azt az aggályát, amely joggal merül fel azzal az esetleges tervvel szemben, hogy a kiegyezés hosszabb, sokkal hosszabb időre köttetnék meg. Feltűnő volt előttem és érthetetlen az a körülmény, hogy az ellenzék által többször megpendített eszmék, intézmények és intézkedések tekintetében a kormánypadokról azt hallottuk, hogy a háború nagy zajlása közben intézkedést nem lehet tenni, be kell várni a dolgok kialakulását, mert a viszonyok a háború után esetleg egészen máskép fognak alakulni, nem lehet most ebben az irányban semmit sem tenni. Feltűnt azonban ezzel szemben, hogy ezt a felfogást a kiegyezés kérdésére nézve nem alkalmazzák. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez mindenesetre különös. Igaz, hogy tegnap a t. ministerelnök ur valami felvilágosítást adott, amennyiben azt mondta, hogy ez terminushoz van kötve. Igaz, hogy terminushoz van kötve, de az legfeljebb a kormányok közötti tárgyalások megindítását követeli, arra nézve azonban nincs terminus, hogy milyen legyen a szerződés, mikorra lehet azt megkötni, lehet-e azt most perfektuálni, vagy el kell halasztani, kell-e provizóriumot létesíteni addig, amíg tényleg olyan helyzet áll előttünk, amely megengedi, bog);' hosszabb időre megkössük a nemzet érdekeit. Én azokon kívül, amiket gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam többször elmondott, azokon kívül, amik különösen közjogi szempontból felmerülnek e törekvéssel szemben, különösen közgazdasági szempontból akarom a kérdést vizsgálni. (Halljuk! Halljuk! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Tudjuk nagyon jól, hogy a törekvés nem uj. hogy Ausztria mindig arra törekedett, hogy a kiegyezés hosszabb időre legyen megkötve. Hogy mik ennek okai, arról külön szólok, csak jelzem, hogy e törekvéseknek bizonyos tápot adott a háború, amelyben a monarchia másik állama Magyarországgal a hareztéren együtt működvén, az együttműködésnek magasabb fokára jutett. Ebben a tekintetben magam sem emelek kifogást. Tudjuk azonban hogy ennél meg nem állottak. Merem állítani, hogy voltaképen meszszebbre tekintő törekvésről van itt szó, amely csak a végső czélt nem meri bevallani. (Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) A végső czél t. i. az, hogy e gazdasági kérdések is és különösen a külkereskedelmi kérdések is közössé tétessenek, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon) ezek is a közösügyek egy részét képezzék. Ez az álláspont mintegy erőt és tápot nyer abból is, hogy a hadseregek ellátása ily hosszú évekig tartó háború alatt — hiszen reméljük, hogy nem oly hamar fog visszatérni — jogosultságot látszik adni annak az álláspontnak, hogy együtt kell erről a kérdésről gondoskodnunk, az élelmezés ügyét közössé kell tenni, különösen katonai szempontból és ezzel együtt az egész közgazdaságot. Gr. Batthyány Tivadar : Zseniálisan oldották meg Bécsben. Földes Béla: Ez azonban veszedelmes ránk nézve és ezt kell nézetem szerint különösen kiemelni és hangsúlyozni, hogy igenis azok, akik velünk szerződést akarnak kötni, — most kikapcsolom Németországot, bár erről is óhajtottam volna szólni, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbáloldalon.) — talán most elég szerények, azt mondják, hogy a két államnak gazdasági önállósága ne veszélyeztessék és hogy Magyarország igenis csinálja meg a maga iparát. Ezt mondják ugyan, de hát ez nem őszinte. (Igaz! Ugy van! a bal- és aszélsőbaloldalon) nem őszinte, mert tulajdonképen a benső kapocsnak nincs is másként értelme, mint ahogy szokás mondani, a munkamegosztás alapján: az az állam, amelynek több az alkalma és előfeltétele az iparfejlesztésre, az foglalkozzék iparral, az az állam pedig foglalkozzék mezőgazdasági termeléssel, amelynek termékenyebb területe van. Mondom, ha ezt nem is merik bevallani, a végső törekvés mégis az, hogy nemcsak külsőleg, nemcsak szerződéssel, de belsőleg, a termelési ágak egymás kiegészítésével is.egy nagy egységet képezzenek, természetesen még nagyobbat,