Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-697
&$?. országos ülés ÍÖJ7 február 9-én, pénlekéfu 145 tak, természetes, hogy ez kifejezést talált az . árnál is. Itt szerepet játszik ellenségeink kiéheztetósi törekvése is, ami, bizton remélhetjük, nem sikerül, inkább sikerült az uzsorásoknak minket kissé kiéheztetni, az angoloknak azonban nem. (Tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Továbbá tekintetbe jön, mint el nem hárítható tényező, a termés alakulása. Sajnos, az utóbbi években rossz termésünk volt. De vannak elhárítható körülmények is. így elsősorban a gazdasági élet alakulása mellett tekintenünk kell a közigazgatást. Hogy a közigazgatás az első időpontban nem tudta magát beletalálni a megváltozott állapotokba, az érthető, de hogy oly sokára tudott alkalmazkodni és akkora hibákat követet el, azt mégis a közigazgatás elégtelenségnek kell tulajdonítanom. Hogy olyan jelenségekkel találkozunk, amilyenek tekintetében szerencsém lesz néhány adatot felsorolnom, az mindenesetre azt mutatja, hogy bár közigazgatási szervezetünknek vannak kiváló elemei, de közigazgatásunk egészben véve ennél a feladatnál majdnem hajótörést szenvedett. (Igaz! Ugy van a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egy további tényező az üzleti életnek és a kereskedőknek uzsora-szelleme, amely nagy mértékben kizsarolta a közönséget. Jelentékeny tényező továbbá a hadsereg viselkedése, e részben is mindenesetre történtek hibák, amelyekkel azonban, különösen Kelemen Béla t. barátom felszólalása után, nem akarok részletesen foglalkozni. A pénzinfláczió, a pénzmennyiség szaporodása is visszatükröződik az árak emelkedésében. E részben, bár teljesen tájékozva nem vagyunk, tudjuk, hogy minden országban ugyanaz következett be, amiből nem következtetek arra, hogy bizalmatlansággal kell lennünk pénzforgalmunk iránt, mert ezek általában csakis a háborúval összefüggő jelenségek. E jelenségek oka az, hogy az államnak jelentékeny behozatala van, azonban nincsenek meg a megfelelő fizetési eszközök, tehát az idegen ^fizetési eszközökben kifejezve, a mi pénzünk értékben veszített. Tudjuk régibb háborúkból, hogy a háború után négy-öt évre elmúlnak ezek a kedvezőtlen tünetek. S a magyar közgazdaság mindenesetre elég erősnek bizonyult a háborúban, hogy a pénzrendszer kellő megválasztásával — mert a pénzrendszer egészséges állapotát mindenki kívánja s arra mindenki súlyt helyez — az ezzel összefüggő áldozatokat képesek leszünk meghozni. De azért nem tartom örvendetes jelnek, ha azt tapasztaljuk, hogy a mi pénzünk még Németországgal szemben is oly nagy elértéktelenedést mutat.' (Ugy van! ügy van! balfelöl.) Még ha indokolt volna is, azt hiszem volnának eszközök, amelyekkel ezt el lehetne hárítani; (Ugy van! Ugy van ! balfelől.) sőt kötelessége is volna szövetségesünknek, hogy ezt megtegye. Egy kiváló államférfiú már a háború első évében jóformán kétségbeesve jött hozzám és KÉPVH. NAPLÓ.' 1910—1915. XXXIV. KÖTET. azt mondta: abban csak fognak a németek segíteni, hogy a valuta derutját megállítsuk ? S íme, ellenkezőleg mit látunk ?' Csak a minap értesültem arról, hogy pl. a letiport Románia fővárosában a magyar korona árfolyama alacsonyabban áll ma, mint a román pénzé. (Felkiáltások balfelől: A németek állapítjuk meg!) Gr. Batthyány Tivadar: Ők állapítják igy meg! Ahol a zsebről van szó, nem ismernek tréfát. Földes Béla '. Mindenesetre nagy hiány, mely a kormányjelentésből is kitűnik s az intézkedések alapján megállapítható, hegy a legkevesebb történt a hel} T es árak megállapítására. Azokból az adatokból, melyek majdnem naponként hozzám jutnak, ugy látom, hogy mind a makszimumok megállapításánál, mind a rekvirálásnál súlyos" hibákat követett el a közigazgatás. Igaz, hogy az egészen megváltozott rendszernek életbeléptetésével az ellenőrzésből ki van kapcsolva az a finom mechanizmus, amely rendes körülmények közt a kereslet és kínálat ki egyenlítését biztosítja, mely rendes körülmények közt az árat megállapítja azon a fokon, amely az előállítási költségeknek, a jószág értékének megfelel. E tényezők egy része, mondom, ki van kapcsolva azáltal, hogy a termelő oldalán a verseny megszűnt. De ennek az állapotnak mintegy gyógyítására szolgál az, hogy ezt a tényezőt az állam pótolhatja, amidőn megragad minden eszközt, megtesz minden intézkedést arra, hogy e tényező hiányának beállta ellenére is az árak helyesen állapíttassanak meg. Mert azt hiszem, t. ház, arra, hogy olyan helyzet következhessek be, amely a magyar mezőgazdaságot megakasztja, amely veszélybe dönti a magyar gazdasági életet, annak legfontosabb termelési ágát, erre talán maga a t. kormánypárt sem hiszi, hogy 1914-ben felhatalmazást kapott. En egy alkalommal, t. ház, azt a túlzásnak tetszhető kijelentést tettem, hogy a háború közügy lévén, a háborúból senkinek nem volna szabad meggazdagodni és senkinek nem volna szabad elszegényedni. De tudom jól, hogy ennek keresztülvitele, megvalósítása majdnem lehetetlen. Mindenesetre szükséges volna azonban, hogy a kormány folyton résen álljon s legalább amit tehet, megtegyen annak elkerülésére, hogy ily visszásságok be ne következzenek. A t. előadó ur konstatálta, hogy 7 az átalakulás természetesen másutt is hasonló bajokat szült. Csakhogy ami különösen Németországot illeti, mégis joggal hivatkozhatom arra, hogy : Si du faciunt idem, non est idem. Mert mi oly ország vagyunk, amely élelmiszereket és nyersanyagokat kivisz, Németország pedig tekintélyes mennyiségű bevitelre van utalva, tehát sokkal nehezebb neki e problémákat megoldania, mint Magyarországnak, amely rendes körülmények közt pluszszal rendelkezik, igy pl. 1913-ban 843 milliót meghaladó fölöslege volt, ellenben Németországnak 5191 milliót tett ki a bevitele. Ennek jelentékeny részét Németország ma pótolni nem tudja ; s ha 19