Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-693

.693. országos ülés 1917 február 5-én, hétfőn. 9 jaiban és azokban a mocsarakban, lia abban a tudatban halhatnak meg, hogy az ő vérük lemossa az 6 nemzetiségükről azt a minderweifcig véleményt, hogy annyi türelmet legalább ki tudtak maguknak vérük árán küzdeni, hogy az ő anyanyelvük tanittassék az iskolákban, ha már a parlamentben egy-két mondat felolvasását egyelőre még nem tűrik egyes urak. (Zaj balfelől.) Végül utalni akarok a szlovák nép hűségére hazájához. Az a sok sir, amely ott fekszik a csatatereken, a mi fiainknak is sir ja, a mi vérünk is omlott ott olyan szeretettel és olyan önfeláldozással a hazáért, mint bárki másé. Oly lelkesedéssel harczoltak fiaink, hogy azok a kommandánsok nemcsak örömmel hallották a szlovák szavakat, de szlovákul is beszéltek, buzdítottak, lelkesítettek, amikor rohamra kellett menni. Ezen áldozatkészségükre hivatkozva kérem, hogy a hősök tisztelete alkalmával foglalják bele abba az összes elhunyt hősöket, nem tekintve vallásfelekezetet, nem tekintve hivatást, nem tekintve nemzetiséget, nyelvet, mert ha jó volt vallásfelekezeti, nemzetiségi, nyelvi, hivatásbeli különbség nélkül meghalni, akkor egyenjogúságban kell élni Magyarországon minden nyelvnek, minden vallásnak, minden hivatásnak. Én a most tapasztalt türelmetlenség daczára hiszem, hogy az a kiontott vér ki fogja törölni a türelmetlenséget a jövő generáczió lelkéből és a jövő ház, amely demokratikus alapon újra össze fog ülni, el fog ismerni minden nyelvet, mert akkor az a magyar testvér bizonyságot fog adni annak a szlovák testvérnek, hogy jól küzdött, hogy életét adta a hazáért és amint a harcztéren egybeforrott a szeretet, a barátság, a kölcsönös önfeláldozás, ugy legyen az a jövőben is, az uj, független, egységes édes magyar hazánkban, amely iránt — ezt kötelességemnek tartom felemlíteni — mi szlovákok époly szeretettel vagyunk, mint bárki más, mert a mi szivünknek is az a visszhangja : Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar! De a magyar alatt a szlovák is értendő, nemcsak a magyar faj. (Zaj.) Ez bölcsőd s majdan sirod is, mely ápol s eltakar. A nagy világon e kivül nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell.« így fejezem ki a hősök sírjánál a mi népünk ragaszkodását édes hazánkhoz, azokkal a gyanúsításokkal, azokkal az inszinuácziókkal szemben, amelyeket — sajnos — tapasztaltunk ellenségeink jegyzékében, ellenségeink táborában. A mi népünk egy ezredéven*át hű volt ehhez a hazához, hű a dinasztiához. Tradiczió, vallás, terület, gazdasági érdek, vér kapcsolat, rokonság ide csatolja ehhez a honhoz és azért ez alkalommal hőseink kiontott vérénél, az ő sírjuknál akarjuk visszautasítani azokat a gyanúsításokat, amelyekkel ellenségeink illették a mi népünket azzal, hogy őt is bevették jegyzékükbe,- mint valami fel-' szabaditandót. Ezt visszautasítjuk és midőn kifejezem szeretetemet, tiszteletemet, elhunyt hőseink iránt, remélem, hogy az nem lehet, hogy annyi KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET. hős hiába onta vért, hogy kell jönnie egy ujabb kornak, egy ujabb véráztatott generácziónak, amely megérti a multat, tanul a háborúból és fel tudja építeni az uj jövőt a szeretet, az egyenjogúság, a kölcsönös megbecsülés, a kölcsönös türelem alapján, vallási, nemzeti, nyelvi és osztálykülönbség nélkül az uj Magyarországot. Ezek után a törvényjavaslatot elfogadom. Elnök: Jelentem a t. háznak, hogy 55 képviselő ur aláírásával zárt ülést kérő ív adatott be hozzám. A házszabályok 216. §-a alapján meg kell állapitanom az aláíró képviselő urak jelenlétét. Leszek bátor felolvasni a névsort (olvassa): Gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula, Rakovszky István, gróf Zichy Aladár, gróf Károlyi Mihály, Barta Ödön, Gál Sándor, Tóth János, Kun Béla, Héderváry Lehel, gróf Batthyány Tivadar, Bakonyi Samu, Beck Lajos, Bosnyák Géza, dr. Hegedüs dános, Múzsa Gyula, Jaczkó Pál, dr. Ugron Gábor, grőf Esterházy Móricz, őrgróf Pallavicini György, Sümegi Vilmos, Ábrahám Dezső, Kobek Kornél, Hódy Gyula, Eöldes Béla, Hammer sberg László, Putnoky Móricz, Beszkid Antal, Simonyi-Semaclam Sándor, Bartos János, gróf Teleki Pál, Győrffy Gyula, dr. Horváth Gyula, Polónyi Géza, Szereday Aladár, Létay Ernő, Holló Lajos, Urmánczy Nándor, dr. Pető Sándor, gróf Serényi Béla, gróf Somssich Tihamér, Szterényi József, Nagy Vincze, Haller István, Pap Zoltán, gróf Andrássy Géza, Csuha István, Zboray Miklós, dr. Justh János, Springer Ferencz. 50 jelenlevő képviselő urnak névsora eddig van. Ezenkívül aláírták az ivet Zlinszky István, Molnár János, Bottlik István, Bernáth Béla és gróf Bethlen István képviselő urak. Miután a házszabályokban előirt szám megvan, a házszabályoknak emiitett 216. §-a értelmében vita nélkül a ház fog dönteni az ezen kérdésben megnyilvánult azon indítvány felett, hogy a ház zárt üléssé alakuljon át. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e kívánni, hogy a ház zárt üléssé alakuljon át; igen vagy nem ? (Igen !) A ház kimondja, hogy zárt üléssé alakul át. Ehhez kérjest kérem a karzat t. közönségét, kérem a hírlapíró urakat ós a ház tisztviselőit, hogy az üléstermet elhagyni szíveskedjenek. E célból az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Zárt ülés után.) (Az elnöki széket Simonlsits Elemér foglalja el.) Elnök : A nyílt ülést megnyitom. A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Amidőn, kapcsolatban a mai zárt ülésben lefolyt eszmecserével, kötelességszerüleg szót ké2