Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-696

120 696. országos ülés 1917 fe korolhasson arra, hogy olyan politikai irányzatok ne érvényesüljenek, amelyek hasonló helyzeteket ismét megteremtenek, (Ugy van! balfelöl.) amelyeknek ő olyan nagy áldozatokat kellett, hogy hozzon. Mélyen t. képviselőház! Én azt hiszem, hogy minden" szempont a most folyó háborúnak a szempontja, a nemzet jövőjének ajzempontja, • a nemzeti önérzet felébresztésének a szempontja, a nemzeti összetartozás, a nemzeti egység megszilárdításának a szempontja, (Ugy van! balfelől.) mindez kívánja, hogy addig is, amíg azt a választói jogot megvalósítjuk, amely minket a művelt nemzetekkel erkölcsileg is egyenrangú helyre soroz, e tekintetben is, addig is legalább tegyük meg azt, hogy a harczok hőseinek, amivel nekik tartozunk, legalább ebben az alakban adjuk meg. (Hosszas élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelől.) Elnök: Szólásra ki következik? Szepesházy Imre jegyző: Gr. Károlyi Mihály! Gr. Károlyi Mihály: T. ház! Én is egészen rövidre szabom felszólalásomat, mert hiszen ami eddig elhangzott, azzal teljesen egyetértek és csak röviden akarom megindokolni, hogy részünkről is melegen üdvözöljük Rakovszky István t. barátom indítványát és hozzájárulunk. Mielőtt azonban röviden megindokolnám, hogy ezt miért teszik, legyen szabad csak pár szóval, egészen röviden a belügyminister urnak a felszólalásával foglalkoznom. A t. belügyminister ur kifogásolta, hogy mi ezen vita alatt olyan dolgokkal is foglalkoztunk, amelyek tulajdonképen nem tartoznak ide, mint a választójog, a rokkantak, az árvák ügyei, mert ezekről a törvényjavaslatban nincsen szó. A ministerelnök ur kiegészítette a belügyminister ur szavait és azt mondta, hogy itt kegyeletről van sző, de ez a kegyelet-adás nem zárja ki azt, hogy ezzel még nincs kifizetve az egész harczoló és szenvedő nemzetnek a számlája, hanem majd később intézményes utón lehet ezeket a kérdéseket megvalósítani. Én azt tartom, hogy akkor, amikor egy sürgős esettel állunk szemben, mielőtt a kegyeletről lenne szó, előbb a bajok orvoslása történjék meg. [Élénk helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Ma még nincs vége a háborúnak. Azokon a táblákon, amelyekre a hősök nevei fel lesznek irva, sajnos, még nem lehet lezárni a névsort. Hogy a hősök emlékére táblákat alkossunk, s neveiket azokra aranybetükkel felírjuk, arra bőséges idő marad, de arra nincs idő, hogy az özvegyek, árvák és rokkantak bajain később segítsünk, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobalóldálon.) arra nincs idő, hogy ezek várjanak azért, mert ez talán szebb, talán hangzatosabb és olcsóbb. (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Én azt tartom, hogy mielőtt ezekre az ügyekre rá nem térhetünk, addig hőseink emléktábláival ne foglalkozzunk, vagy ha foglalkobruár 8-án, csütörtökön, zunk, ugyanakkor a nyomort is enyhítsük, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Most rátérek Rakovszky István t. barátom határozati javaslatára, melyet a legmelegebben üdvözlök és amelyhez hozzájárulok. (Helyeslés balfelől.) Ki akarom egész röviden fejezni azt, hogy azt én sem tekintem ideálnak, hanem épugy, mint ő, minimumnak tekintem. A hősöknek adandó választójognak egy hibája van és ez az, hogy degresszív. Az bizonyos, hogy ma mindenki megkapja, minthogy minden fejlett férfi katona. Azonban minthogy a halálozás természetszerűleg bekövetkezik, ez a választójog degresszív irányt fog mutatni. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ebből a szempontból nem tartom ezt a választójogot tökéletesnek, de mint kiindulópontot, mint kezdetet, mint minimumot elfogadom, mert meg vagyok róla győződve, hogy ha az összes katonák megkapják a választójogot, akkor ezen a czimen meglesz az általános választójog, akkor ezt a jogot többé az utókornak sem lehet eldisputálni, mert a jövő parlament gondoskodni fog arról, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy ez a választójog megmaradjon nemcsak a hősöknek, de a hősök után jövő generáczióknak is. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez az oka annak, hogy önök azt nem akarják, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert nagyon is jól tudják, hogy ez egyszersmindenkorra jelenti Magyarországon az általános, titkos, egyenlő választójogot, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbáloldalon') hogy ez jelenti a legdemokratikusabb választójogi reformot. Amint azt Apponyi Albert t. barátom oly ékes szavakkal kifejezte, lehetetlen elzárkózni ezen választójog elől. Hiszen önök nagyon jól tudják, hogy elodázhatják rövid ideig, mig a hatalmon vannak, de hogyha egyszer vége lesz a háborúnak, nincs az a hatalom a világon, mely ennek a mozgalomnak gátat tudna vetni. (Elénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Hogyha önöknek az volt a felfogásuk a háború előtt, hogy az a választójog, amelyet önök keresztül erőszakoltak, hogy az az akkori Magyarországnak megfelel, akkor ma önök sem lehetnek azon a nézeten, hogy a jövő Magyarországnak ez a választójog meg fog felelni. (Igaz ! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Az önök választójoga nem volt kiterjesztése, hanem megszükitése a választójognak. A harminczéves korhatár maga visszafejlődés volt. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobalóldálon.) Az tény, hogy az összeírást ma sem publikálták, hogy ma sem tudjuk, hogy az önök választójoga szerint mennyi választója van Magyarországnak. Ezt nem merik publikálni, mert kisülne, hogy kevesebb, mint régen volt. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Héderváry Lehel: Jelentés nincs három év óta ! Gr. Károlyi Mihály: Én annak a pártnak nevében, amelynek szerencsés vagyok tagja lenni, a legmelegebben hozzájárulok Rakovszky István