Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-696

112 696. országos ülés 1.917 zetre a mai világháború révén mindazokkal szemben hárulnak, akik maguk küzdöttek és szenvedtek a harcztéren, vagy akik a harcztéren elesett vagy munkaképtelenné vált hősöknek családtagjai. (Igaz! Ugy van ! jóbbfélől.) őszintén megvallom, — nem először mondom ezt — a hálatartozásnak ebbe a rovatába nem foglalom bele a választójog kérdését. Nem akarok ebben a pillanatban belemélyedni ebbe a tárgyba, miután ug}^ tudom, Rakovszky t. képviselő ur a részletes vita során kivan ex asse foglalkozni a dologgal. Fentartom tehát magamnak, hogy erről a kérdésről majd akkor nyilatkozzam. Jelenleg csak azokra a kérdésekre kívánok kiterjeszkedni, amelyek az én nézetem szerint is a hálatartozás és a becsületbeli kötelezettség jellegével birnak, t. i. a harcztéren küzdők családtagjaival, az elesettek özvegyeivel é.s árváival és a rokkantakkal szemben fennálló tartozásra. (Halljuk! Halljuk!) T. ház ! Ami az államsegélyeket, a családtagok segélyezését illeti, ebben a tekintetben t. barátom, a belügyminister ur, nyilatkozott és én a magam részéről is a közvetlen tudomásomra jutott sok ezer eset alapján megerősíthetem az ' ő kijelentéseit. Semmi kétség nincs benne, fordultak elő esetek, ahol a közigazgatási hatóságok nem kellő gonddal, nem kellő ügyszeretettel kezelték ezt a kérdést. Biztosíthatom róla a t. házat, hogy minden ilyen esetben kellő szigorral jártunk el az illető közigazgatási hatóságokkal szemben. (Élénk helyeslés.) Felolvashatnám — de elfelejtettem magammal hozni — azt a bizalmas természetű felhívást, amelyet ebben a tekintetben a főispánokhoz intéztem, akik előtt a legnyomatékosabban kifejezésre juttattam, hogy a nemzetnek és a magyar közigazgatásnak becsületbeli kötelessége ezeket az ügyeket a legodaadóbb szeretettel gondozni és kezelni ; (Elénk helyeslés.) felhívtam figyelmüket arra, hogy a helyi hatóságok jelentéseinél ne elégedjenek meg általános szólamokkal, hanem követeljék minden konkrét esetben az odavágó ténykörülmények szabatos felderítését, hogy láthassák,, vájjon a helyi hatóság ezekkel a kérdésekkel kellő alapossággal foglalkozott-e és saját maguk is ítéletet alkothassanak az elsőfokú hatóság végzésének, határozatának helytálló voltáról. (Helyeslés jobhfelől.) Az eseteknek egész sorozatára utalhatnék, ahol ismételten figyelmeztettem a főispánokat arra, hogy általános kifejezésekben megnyugodni nem lehet, hanem csakis konkrét és szabatos tényálladékok felderítése alapján lehet a kérdést megnyugvással eldönteni. Én is állithatom azonban azt, hogy a felmerült panaszoknak igen nagy része kellő alappal nem bir, túlzott igényeknek vagy ferde feltevéseknek kifolyása és hogy a panaszoknak igen nagy része összefügg a helyi hatóságoknak azzal a nagyon is helyes irányzatával, amely igyekszik a munkakerüléstől visszatartani a lakosságot, (Elénk helyeslés jobhfelől.) igyekszik odahatni, hogy ez a >bruár 8-án, csütörtökön. nagyarányú segélyezés ne a munkakerülés iskolája legyen. (Elénk helyeslés jóbbfélől.) Én tehát nagyon kéTem a t. képviselő urakat, hogy saját részükről is rostálják meg gondosan azokat a panaszokat, amelyeket kapnak, vagy talán még helyesebben : juttassák el azokat az illetékes hatóságokhoz és csak abban az esetben hozakodjanak itt elő elkeseredett panaszokkal, ha saját maguk arról győződtek meg, hogy a megkísérelt jogorvoslat az illető hatóságoknál kellő eredménynyel nem járt. (Helyeslés jobbfelöl.) Itt is tudnék példákat felhozni. Egyes t. képviselő urak átadták nekem egész nagy tömegét a panaszoknak, azok részletesen megvizsgáltattak és túlnyomó nagy részük alaptalannak vagy túlzottnak bizonyult; ahol nem olyanoknak bizonyultak, ott megtörtént az orvoslás is, de megtörtént a felelősségrevonás is. (Helyeslés.) Ami már most az özvegyek és árvák gondozását illeti, mindenekelőtt az utóbbi napokban is számos elkeseredett panaszt hallottunk azon a ré^en, hogy az özvegyek és árvák segélyét beszüntetik, t. i. az özvegyeknek és árváknak azt a segélyét, amelyet mint a hadrakeltek családtagja élveztek:, hogy ellátásukat még* nem folyósítják, ugy hogy nyomornak vannak kitéve. Ebben a tekintetben megvan az orvoslás, amennyiben intézkedtünk és a honvédelmi minister úrral egyet értőleg rendeletben felhívtuk a községeket, hogy minden olyan esetben, melyben az illető család a segélyezésre rászorul, a családtagok segélyének beszüntetésétől fogva előlegképen nyújtsák az illető családnak azt az összeget, amelyet rokkantellátás czimén a katonai kincstártól és magyar állami pótlék czimén a magyar állami kincstártól kapott. Tehát a kormány a maga részéről megtetta a szükséges intézkedéseket. ••• i • Ha a t. képviselő urak bárhol azt észlelik, hogy ez a rendelkezés •— mint, fájdalom, annyi más ebben az országban -— nem ment át az életbe, szíveskedjenek kitanítani a népet, szíveskedjenek kitanítani a helyi hatóságokat, szíveskedjenek abban az irányban megtenni náluk panaszaikat. És ha azt látják, hogy a hatóság ebben a tekintetben nem jár el, biztosithatom róla, hogy minden ilyen kérdésben késedelem nélkül, azonnal megtörténik az intézkedés és megtörténik, ha kell, a felelősségrevonás is. (Elénk helyeslés jobbról.) De ne méltóztassék itt olyan panaszokkal előállni, ne méltóztassék a népnek úgyis bánattól sújtott lelkét olyan elkeserített, izgató jelszavakkal békétleniteni, (Igaz! Ugy van! jobhfelől. Mozgás balfelől.) amelyek kellő alappal nem birnak, mert hiszen azokkal szemben a kormány a maga törvényben biztosított rendkívüli hatáskörében megtette a szükséges intézkedéseket. (Helyeslés jobbról.) Már most, t. ház, a panaszok harmadik csoportja az, hogy a rokkantak, özvegyek, árvák katonai ellátása nem megfelelő. Ez tökéletesen igaz, sohasem is vontuk kétségbe. Hiszen, hogy ennek az állitásnak helytálló voltát elismerjük