Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-696

696. országos ülés 1917 február 8-án, csütörtökön. 109 kötelességeket a hatóságoktól el és a társadalomra áthárítani akarnám, csak rá akarok mutatni arra, milyen módon jöhet a társadalom a hatóságok segítségére, nem azért, hogy a hatósági eljárás könnyebb, vagy kényelmesebb legyen, hanem hogy a rászorultaknak a segély hamarább és jobban legyen kiutalható. (Helyeslés a jobboldalon.) Legyen szabad Bartos János t. képviselő ur ama feltevésével szemben kifejezésre juttatnom tiltakozásunkat, mintha akár a kormány, akár bármely hatóság politikai szempontok által vezéreltetve járna el. A t. képviselő ur — és ebben" nem akarok kételkedni — hivatkozik egy körjegyzőnek nyilatkozatára. Ha az a körjegyző tett ilyen nyilatkozatot, azt helytelenül ós a kormány intenczióival egyenes ellentétben tette. Mert egészen eltekintve attól, hogy igen rossz politikai szolgálat volna, ha valaki egy törvény szerint megadható kedvezményt nem adna meg, vagy lassan és elkésve adná meg, mert az bizonyára nem szerezne népszerűséget annak a politikának, amelynek szolgálatára hivatva volna, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) de azonkívül, t. ház, a kormány részéről ismételten és határozottan kijelentem és kijelentjük, hogy ebben a nagy időben, ezekbe a háborús kérdésekbe, ezekbe a segélyezési ügyekbe politikát belevegyiteni nem szabad. (Helyeslés jobbfelöl.) Aki pedig mégis ezt tenné, az nem, hogy elismerésben nem részesülne,, de sőt ellenkezőleg, sem védelemre, sem elnézésre nem számithatna, hanem adandó esetben méltó büntetését veszi. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De, t. ház, ha a dolog természete szerint részletesen foglalkoztam is a felhozott panaszokkal, ez nem azt teszi, mintha elismerném, hogy e panaszok általában jogosultak, és hogy a hatóságok eljárása általában és oly mértékben kifogásolható lenne, mint'- ahogy azt a képviselő urak állítják. Ellenkezőleg, amint ismételten volt alkalmam rámutatni, ahogy az előttem előforduló száz meg ezer ügyből hiteles adatok alapján meggyőződtem, a közigazgatási és községi hatóságok képviselői e nagy időkben méltóknak bizonyultak a magyar közigazgatás ősi hagyományaihoz és a rájuk váró nagy kötelességekhez. (Tetszés jobbfelöl.) T. ház! Ha valaki elnéz a jegyzői irodákba, ahol a fiatal munkaerők által elhagyott — mert hiszen azok kivonultak a harczmezőre —' helyiségekben az öreg jegyzők éjjet-nappalt egybetóve, igyekeznek megküzdeni a reájuk váró, majdnem emberfeletti feladatokkal, az tisztelettel fog előttük meghajolni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ezzel szemben méltóztassanak megengedni, ha rámutatok arra, amit épen nem csodálok, hogy azok a családfő által itthagyott családtagok, akiknek lelke az életfentartás nehéz küzdelmei miatt keserűséggel van tele, akik bánkódnak, aggódnak a távollevő férj, gyermek miatt, nincsenek olyan lelki hangulatban, hogy mindig nyugodtan és türelmesen kérjenek és járuljanak a hatóságok elé. Mondom, természetesnek tartom ezt és épen ezért a közigazgatási és községi hatóságoknak teszem egyenes kötelességévé, hogy ők fokozott türelmet, fokozott jóindulatot és fokozott készséget tanúsítsanak azokkal szemben, igyekezzenek nekik megtenni minden lehetőt és igyekezzenek nehéz helyzetüket megkönnyíteni. A magyar közigazgatásba vetett bizalommal s a tapasztalatokból merített meggyőződéssel merem állítani, hogy ez a legtöbb helyen általában igy is van. Ha pedig — mert hiszen a közigazgatási tisztviselők is emberek — akadna aki hibát követ el, mihelyt ez tudomásunkra jut, •— akár nekem, akár a kormány más tagjának — kötelességünknek tartjuk az illetőt felelősségre vonni és a kellő megtorlással élni, mert az ilyen dolog nem számithat elnézésre, vagy arra, hogy megtorlás nélkül maradjon. (Elénk helyeslés.) T. ház! E magasztos ügy magasan szárnyaló vitája közben nem szívesen térek ki a Huszár Károly, Rakovszky István és talán gróf Batthyány Tivadar képviselő urak által is szóbahozott arra a kérdésre, hogy alig terjesztetett elő ez a törvényjavaslat, máris akadtak élelmes vállalkozók, akik a kegyelet e megnyilvánulását üzleti czélokra akarják kihasználni. Határozottan kijelentem, hogy a kormánynak ehhez semmi köze . . . Rakovszky István: Megmondottuk! Sándor János beliigyminister: ... és határozottan, elutasítunk magunktól minden közösséget. (Elénk helyeslés jobb- és balfelöl.) T. ház! Amennyire az idő rövidsége engedte, kötelességemnek tartottam a dolognak végére járni. (Halljuk! Halljuk!) Az eredmény az, hogy az alatt a hangzatos czim alatt tulajdonképen három jelentéktelen embernek kisebb üzleti vállalkozásáról van szó, amely eddigelé csak abban nyilvánult, hogy egy irodás kisasszonyt alkalmaztak, két szobát irodai czélra berendeztek, de azt még fűteni sem tudják, (Derültség.) ellenben bejegyeztettek egy védjegyet (Halljuk!) és kibocsátottak körleveleket, amelyekben azonban nem történik hivatkozás hatósági támogatásra, a minthogy ilyen nincs is és a jövőben sem lesz, sőt ellenkezőleg, kötelességemnek tartom a hatóságokat kellő időben felvilágosítani arról, (Elénk helyeslés jobb- és balfelöl.) hogy az ilyen vállalkozához támogatást ne nyújtsanak. (Helyeslés.) Ugy tudom, a t. ellenzék részéről határozati javaslatot akarnak benyújtani avégből, hogy a védjegy megsemmisíttessék és jövőre ilyen czélokra védjegyek ne lajstromoztassanak. (Helyeslés bálfélöl.) Hát először is kijelentem, hogy a védjegy tulajdonképen egy kereskedelmi jelvény, amelyet