Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-695

695. országos ülés 1917 február 7-én, szerdán. Ö? Ebben kétségtelenül sok igaz van. De az ezen a téren feltűnt visszásságok indították a hadvezetőséget egyfelől arra, hogy magas katonai rangot adjanak kiváló polgári orvosoknak, aminek igen messzemenő következményei voltak, másfelől arra, hogy — mint méltóztatnak tudni — ugy az egyes hadseregek mellé, mint egyes területek egészségügyi intézményeinek élére chirurgikus felügyelőket állítsanak, a tudomány legkiválóbb tekintélyei közül, akiknek bizonyára igen nagy hatásuk volt abban a tekintetben is, hogy kartársaikkal megismertették a sebészet legmodernebb vívmányait és hogy ezeket meghonosították a felügyeletük alatt álló katonai kórházakban. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Ennek folytán ebben a tekintetben tényleg lényegesen javult, a helyzet és anélkül hogy én a képviselő urnak ma százalékszámot mondhatnék, igenis konstatálhatom, hogy a sebesülteknek igen jelentékeny része teljesen gyógyultan mehet vissza a harcztérre. Hiszen, t. h pótlásoknak, amelyek koronként kimennek a harcztérre, igen tetemes része nem újonnan besorozottakból, hanem felgyógyult betegekből és sebesültekből áll. És ez a számarány — azt már most is mondhatom — határozottan állandó emelkedést mutat. A t. képviselő ur megemlékezett a betegek szállítása körüli viszásságokról. Ebben a tekintetben méltóztassék azt, amit a t. képviselő ur az automobilokra nézve mondott, kissé cum grano salis venni. Az igaz, a német hadsereg betegszállító automobilokkal egészen máskép van ellátva, mint mi. Ez magyarázatát találja abban is, hogy a német hadsereg a maga hadműveleteit, legalább részben, egészen más természetű harcztereken vivja, mint mi. Ezek a betegszállító automobilok gyönyörű eredményt érnek el ott, ahol kifogástalan xxtak vannak, JJI. a nyugati harcztéren. (Ugy van! jobbról.) De méltóztassék nekem megengedni: mikor azután kellő óvatosság nélkül elkezdtek ugyanazokban az automobilokban ugyanolyan modorban szállítani betegeket a keleti harcztér teljesen alkalmatlan utain, akkor azok a szegény betegek inkább vágytak arra a parasztszekérre, mint betegszállító automobilra. Azok között a viszonyok között, amelyek ami harczterünknek legnagyobb részén vannak, a legtöbb esetben a sebesültek szállítása alig történhetik máskép, mint az ottani utak állapotához alkalmazott szállítási eszközökkel. (Zaj a baloldalon.) Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy a lukszusautomobilokat, amelyek itt vannak, jobb volna" a harcztérre küldeni betegszállításra: először, én nem tudom, hány magánautomobil van még, de azt hiszem, a szám végtelenül kicsiny lehet, mert hiszen a gummi el lett rekvirálva és legfeljebb most az utóbbi időben, miután már vannak gummipótló kerekek, vehetett a számuk némi emelkedést. De azután nem autoKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTKT. mobilokban van hiány, hanem egyfelől betegszállításokra ezeket az automobilokat nem lehetne használni, mert erre a czélra külön sebesültszállitó automobilok szükségesek, másfelől pedig a hadsereg el van látva kellő számú, automobillal és ott is korlátozták a meglevő automobilok használatát az anyagok kímélése szempontjából. Yégül a t. képviselő ur említést tett a tuberkulótikus betegekről is. Ebben a tekintetben, fájdalom, nem tudtunk még annyit létesíteni, amennyit szerettünk volna, mert épen a tuberkulótikus betegek gyógykezelésének olyan építési előfeltételei is vannak, amelyeket most a háborúban megteremteni nagyon nehéz volna. De ma is — nem tudom a pontos számot, tehát nem mondhatom meg — több ezer tuberkulótikus beteg részesül teljesen modern szakszerű kezelésben, katonai intézményeknél, és gondolom 5400—5500 tuberkulótikus beteg részesül teljesen szakszerű kezelésben a magyar rokkanthivatal intézményénél. Egy hang (a baloldalon): Kivéve Lomniczot, ott kitették őket! Gr. Tisza István ministerelnök: Lomniczon nem is volt tüdőbetegtelep, hanem Tátrafüreden van tüdőbetegtelep, amelyet daczára annak, hogy az ottani érdekelt tényezők részéről bizonyos aggodalmak merülnek fel, folytatni kívánunk, abban a reményben, hogy ezeket az aggodalmakat sikerülni fog eloszlatni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Megjegyzem, hogy én ezt elegendőnek nem tartom; ezen a téren a dolog fejlesztés alatt áll; a rokkanthivatal a folyó évben lényegesen szaporítani kívánja azokat a férőhelyeket, amelyek egyenesen tüdőbetegek kezelésére lesznek berendezve és biztosithatom a t. képviselő urat, hogy ezen a téren is, kezet fogva egymással minden tényező, minden lehetőt el fog követni. Sőt ha már ennél a témánál vagyok, egy lépéssel tovább megyek és biztosithatom a t. képviselő urat arról is, hogy a kormány határozott intencziója, hogy azt a nagyarányú szervezést, amelyet most a tüdőbeteg katonák gyógyítása czéljából létesítünk, háború után felhasználjuk arra, hogy ezt az egész országos csapást és veszélyt sokkal nagyobb mértékben legyünk képesek leküzdeni. (Élénk helyeslés.) Ezeket kívántam a t. képviselő urnak válaszolni és ismételve biztosithatom, hogy a magyar kormány teljesen át van hatva annak érzetétől, hogy a takarékosságot lehetőleg bele kell vinni a hadviselésbe is. Ebben a felfogásában nincs ellentétben a hadvezetőséggel sem. De nagyon kérem a t. házat, hogy különösen most a háború alatt — mert hiszen a háború után elérkezik az ideje minden, bármely szigorú bírálatnak — tartózkodjék olyan részleges, többé-kevésbbé hézagos, talán felületes informáczió alapján tett egyoldalú bírálattól, amelynek olyan következményei lehetnek, miket bizonyára nem intendál a t. képviselő ur sem. 13