Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-675

675. országos ülés 1916 deczember 12-én, kedden. 85 ajánlat a központi hatalmaknak csoportja részé­ről megtörtént. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon természetes, hogy a végleges ítéle­tet arról a politikáról, amely ebben a béke­ajánlatban rejlik, akkorra kell magunknak fen­tartani, mikor a békeajánlatnak tartalmát is­merni fogjuk. (Helyeslés a bal- és a szélsöbalol­dalon.) Csak egész általánosságban jegyzem meg, hogy helyeslésemet a magam részéről legalább kilátásba helyezhetem, ha a békeajánlatnak konkrét tartalma annak a szellemnek megfelel, amelyet a jegyzék kifejezésre juttat. Ha t. i. egyfelől nem ád fel semmit abból, amihez ra­gaszkodnunk kell a mi defenziv czéljainknak, (Helyeslés balfélol.) nemzeti létünk, (Úgy van! Ugy van! balfélol.) monarchiánk és szövetsé­günk biztonságának feltételei szempontjából, más­felől pedig olyan feltételeket nem köt ki, ame­lyek ellentétben állanak a kifejezett, bizonyára őszinte és lojális békeszándékkal. (Élénk helyes­lés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az időpontot is erre az akczióra helyesen tartom megválasztottnak. Hogy volt-e már előbb ilyen időpont, annak taglalásába nem bocsát­kozom, egyszerűen azért, mert nem tudom. Egy ilyen békeajánlat helyes megtétele lehetőségének vannak olyan előfeltételei is, amelyeket az ügyek vezetésébe be nem avatott egyén teljesen nem mérlegelhet. (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Annyit azonban mondhatok, hogy amit látunk, az teljesen megindokolja, hogy ez az időpont alkalmas volt ilyen béke­ajánlat megtételére a mi részünkről, annak a tagadhatatlan katonai fölénynek folytán, amely­ben vagyunk (Igaz! Ugy van! balfélol.) és amely az ántánt utolsó ütőkártyájának, a ro­mán mozgósításnak gyors letörésében nyeri világraszóló kifejezését, amely tehát kizárja azt, hogy ez a békeajánlat részünkről másnak, mint az emberiességi lelkiismeret megnyilatkozásának tekintethessék, (Élénk helyeslés és taps a bal­és a szélsobaloldalon. Helyeslés jobb felöl.) amely­nek következtében ez a békeajánlat semmi­esetre sem tekinthető a gyengeség jelének. (Ugy van! Ugy van!) Ebben pedig, mélyen tisztelt képviselőház! bármi legyen ajánlatunknak külső sikere, egy óriási nagy erkölcsi tőke, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) egy óriási nagy er­kölcsi erő rejlik befelé és kifelé. Befelé, mert saját népünknek megadtuk terjesztett balhiedel­mekkel szemben azt a biztosítást, hogy az ő áldozatkészségét nem fogjuk és nem akarjuk tovább igénybevenni, mint ameddig és ameny­nyire azt védelmi czéljaink engedik, ami csak fokozhatja, ami csak megszilárdíthatja az ezen czélokon belül szükségkép kifejtendő erőfeszí­tésre való elszántságot és helytállási készséget, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) s kifelé is, amennyiben belekapcsoltuk ügyün­ket az emberiességnek szent ügyébe. Odanyúj­tottuk a békejobbot azoknak, akiknek eljárását én ez alkalommal bírálni nem akarom. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon. Hosszan­tartó meg-megujuló élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsobaloldalon.) Kovácsi Kálmán: Ez az előkelő. Gr. Apponyi Albert: Nem mintha nem volna nekem arra nézve teljesen kialakult és a t. ministerelnök ur által előadottakkal nagyban teljesen megegyező meggyőződésem, (Élénk he­lyeslés.) hanem azért, mert ezzel a békeajánlat­tal, hogy ugy mondjam, uj lapot fordítottunk a történelmi események könyvében, (Igaz! Ugy van!) uj felelősségek keletkezésének időpontját teremtettünk, (Ugy van!) amely uj felelősségek nehezebbek lesznek a régieknél is. (Igaz! Ugy van !) Mélyen tisztelt képviselőház! Ennél többet ez alkalommal a ház ezen oldaláról elmondani szükségesnek nem találok. Azok, akik ügyeinket vezetik, bármennyire nem viseltetünk irántuk különben politikai bizalommal és rokonszenvvel, midőn a nemzetnek életérdekeit képviselik, ameddig- azokat kellő mérséklettel, előrelátással képviselik, ebben a mi támogatásunkra minden politikai differenczia mellett is számithatnak (Élénk helyeslés.) és a támogatás kellő időben, ha bírálat alakjában is, meg fog nyilvánulni. Ennek ideje ebben a pillanatban még nem érkezett meg; most csak azt mondhatom, hogy a békeajánlat megtörténtét teljesen helyeslem és remélem, hogy annak konkrét tartalma meg fog felelni a szellemnek, amely az imént felol­vasott jegyzékben megnyilvánul. (Általános, élénk helyeslés. Elénk taps a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök: Gróf Andrássy Gyula képviselő ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Andrássy Gyula: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Az utolsó időkben, e súlyos időkben, legtöbbnyire kellemetlenül kellett a kormányt és cselekedeteit támadnom. Erre köte­lezett meggyőződésein. Mai elhatározását azon­ban szivem egész erejével üdvözlöm, (Helyeslés.) mert helyesnek tartom, azt egy nagyon üdvös, nagyon okos cselekedetnek tartom. (Helyeslés.) Annál könnyebben mondhatom ezt, mert ez a meggyőződés nálam nem mai. Ebben eltérek igen t. barátomtól, gróf Apponyi Alberttől, aki azt mondta, hogy nem akar véleményt ki­fejezni afelett, vájjon volt-e időpont, amikor hasonló lépést lehetett volna megtenni. Nem­csak most, hanem a multakban is abban a meggyőződésben voltam, hogy volt ily idő. (Ugy van! a baloldalon.) Múlt őszszel, amikor legyőztük Szerbiát, amikor győzelmes hadaink végig vonultak az egész Balkánon, akkor én arra törekedtem, abban fáradoztam, hogy az illetékes tényezőket arra birjam rá, hogy a maihoz hasonló ünne-

Next

/
Thumbnails
Contents