Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-674

674. országos ülés 1916 és pedig azzal, mely épen azokat sújtja a leg­jobban, kik a gabona betakarításában, rendbe­bozäsában, biztonságba helyezésében kezük mun­kájával vesznek részt. Csodálatos, hogy ezekre egyáltalában nem gondoltak akkor, mikor a vásár­lási igazolványok kiadásának és a hatósági ellá­tásra való jelentkezésnek határidejét szabályozták. Azok az emberek ugyanis, kik különösen a Felvidéknek úgyszólván valamennyi vármegyéjé­ből már kora tavasszal elindulnak az ország különböző részeibe, ahol mezőgazdasági mun­kákra szerződnek, tudvalevőleg csak késő őszszel, a mezőgazdasági munkák befejezése után, vagyis október végén, november elején, sőt egyes helye­ken csak november végén térnek vissza állandó lakhelyükre. Ezeknek az embereknek a legjobb esetben kis kunyhójukon és a házuk körül levő kis darabka földön, vagy kis veteményes kert­jükön kivül más birtokuk egyáltalában nincsen. Ezeknél tehát szó sem lehet arról, hogy egész évi gabonaszükségletüket a maguk termeléséből fedezhessék, hanem kénytelenek vagy másoktól vásárolni, vagy pedig a hatósági ellátásra bízni magukat. Az 1750. számú kormányrendelet 5. §-a értelmében azonban a vásárlási igazolványokat községi elöljáróságoknál csak folyó évi október 15-ig jelentkezve nyerhettek. Ugyancsak október 15-ike volt a határidő a hatósági ellátásra való jelentkezésnél is. Ezek a szegény emberek azon­ban addig az időhatárig nem tértek vissza és igy később őszszel oda visszatérve, ők maguk és családjuk kenyér nélkül, állatjaik j)edig minden takarmány nélkül maradtak. Igaz ugyan, hogy a 2117. számú kormány­rendelet 11. §-a megengedte, hogy a hatósági ellátásra való jelentkezés írásban is megtör­ténhetett, de ezektől a rendeletek labirintusai­ban teljesen járatlan és sokszor talán írástudatlan emberektől igazán senki sem követelhette, leg­alább is józan észszel senki sem akarhatta azt, hogy sokszor az ország másik részéből olyan Írásbeli instancziákkal forduljanak a községi elöljáróság­hoz, melyek megfeleljenek a rendeletekben meg­kívánt formai követelményeknek is: mint pl. a háztartásban levő személyek pontos kimutatása és az adatok kellő igazolása. Ha nem akarja a kormány ezeket a sze­gény embereket most télviz idején a leg­nagyobb nyomorúságban és éhségben meghagyni és nem akarja fokozni azt a zavart, amelyet elhibázott és felületes rendelkezéseivel amúgy is felidézett, akkor nincs más mód hátra, mint hogy a vásárlási igazolványok kiadásának, illetve, a hatósági ellátásra való jelentkezésnek határ­idejét a falujukba csak késő őszszel visszatért mezőgazdasági munkások, illetve mezőgazdasági munkával ' foglalkozó polgárok részére újból állapítsa meg. T. ház! Igazán ideje volna annak, hogy vége legyen már a közélelmezés terén beállott borzasztó állapotoknak. deczember 11-én, hétfőn. 11 A közönség semmihez sem tud jutni, még drága pénzért sem. Kénytelen nélkülözni a leg­szükségesebb czikkeket is, mint pl. égőeszközö­ket, petróleumot, gyertyát stb., kisebb városok­ban és faluhelyeken sötétben botorkálnak az emberek házaikban. A talp és a bőr hiánya oly mérveket öltött, hogy faluhelyen az iskolás­gyermekeknek nincs lábbelije. Ismerek olyan községet, hol a gyermekek nagyobbik fele még november havában is mezítláb járt az iskolába. Mi lesz ezekkel a télen, mikor beáll a fagy? Nincs czukor, a csecsemők óletczikke. Milyen polgárok nőnek föl ezekből, ha ugyan életben maradnak! Fejetlenség és kapkodás uralkodik az egész vonalon. A háború harmadik évében felállított közélelmezési hivatal elnökét, báró Kürthy Lajost a múltban igen erélyes ember­nek ismertem, különösen, mikor szó volt a vá­lasztásokon az ellenzék letöréséről. (Derültség balfelöl.) Uj hivatásában is nagy buzgalommal és erélylyel fogott hozzá a közélelmezés rende­zéséhez, de nagy kérdés, tudja-e meggátolni az uzsora további garázdálkodását és elejét tudja-e venni a sok-sok embertelen uzsora bűnös üzel­meinek. Magyarország mezőgazdasági állam. Senki sem állithatja, hogy legalább a, mindennapi élelmezés dolgában az, amit az elemi köz­szükséglet követel, nem volna földünk áldásából, termelésünk erjéből. Mi nem vagyunk hiányában az élelmiszereknek de azok nincsenek ott, ahol lenniök kellene. Gondoskodnia kell a kormány­nak, hogy találja meg azokat a helyeket, ahonnan minden áruuzsora kiindul. Sújtson le a törvény teljes szigorával azokra, akik haza­fiatlan és embertelen kapzsiságból megszegik a törvényt, s nem elégszenek meg a tiszteséges polgári haszonnal, hanem uzsoranyereségre dol­goznak. Gátolja meg azt az elvetemedett spekulácziót, mely a közönség háborús szen­vedéseiből szűri le busás nyereségeit. Végére kell járni ennek a dolognak és minden eszközzel kényszeríteni kell az embereket a tisztességre és a becsületre. (Helyeslés balfelöl.) A magyar nép, amely teherviselés készségében oly türelmes, hazafiáldozásban oly kitartó, igazán nem érdemli meg azt, hogy háborús szenvedésein felül még az éhség kinos gyötrelmeire legyen kárhoztatva.. T. ház! Amikor a 42 évesek és az ezeknél idősebbek kerültek sor alá, ugy a sajtóban, mint itt a házban is illetékes helyről Ígéret tétetett, hogy ezek az idősebb korosztályok csak akkor kerülnek a frontra, ha már az összes fiatalabb korosztályok felhasználtattak. Nem kívánok most azzal foglalkozni, hogy ezeket a rendelkezéseket hol és milyen mértékben lépték túl, de amidőn itt, e helyen is a csodálat és nagyrabecsülés adóját kívánom leróni ezeknek az idősebb kor­osztályoknak példás harcztéri és katonai erényei­vel szemben, rá kell mutatnom egy igen kirívó jelenségre is. A felmentettekről van szó. Tudom, hogy vannak nélkülözhetetlen em-

Next

/
Thumbnails
Contents