Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-674

72 674, országos ülés 1916 t császári üzenet alapján 1882-ben tartott Bismarck, aki a szocziális kérdést megoldotta Németországban és aki azt mondotta, hogy az állam a munkálkodó néposztályokkal szemben ezentúl nemcsak mint követelő lép fel. nemcsak akkor veszi őket igénybe, amikor ujonczokra és adófizetőkre van szüksége, hanem mint védőhatalom is megóvja őket. S ez a védelem, amelyet a munkásoknak adni akarunk, mondotta 1882-ben Bismarck a birodalmi gyűlésen, az nem alamizsna, hanem törvényes igény. A magyar képviselőháznak az én meggyőződésem szerint ugyanebben a szellemben kell folytatnia a maga működését. Nem jótékonyságról, nem humanizmusról, nem alamizsnáról van szó, hanem kötelességteljesitésről az egyik részen és igényről a másikon. A magyar törvényhozás, ha méltón akarja teljesíteni a maga kötelességét, ezt csak ugy teheti, ha megvédi a munkást, megvédi a gyengéket ós elhagyatottakat. Ezeknek figyelembevételét kérem a kormánytól. Az indemnitást nem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra ki következik? Rudnyánszky György jegyző: Gh'esswein Sándor! Giesswein Sándor: T. ház! Azok a nagy események, melyek előtt állunk, magyarázzák talán, hogy a mostani indemnitási vita, ugy látszik rövidebb idő alatt fog leperegni, mint eddig szokásban volt. Mindazonáltal legyen szabad néhány rövid szóval a t. ház idejét igénybe vennem. Az indemnitási vita alatt szoktunk mindenkor előállani sok jogos követeléssel, és az előttem szóló t. képviselő ur is nagyon beható beszédben több megoldásra váró kérdést fejtegetett. Ha e téren akarnánk tovább haladni, e kérdések sora még igen hosszú volna. Lehetne még beszélni szocziális bajainknak tömegéről, de sajnos, nem hiszem, hogy a szocziális bajokon igy foltozgatva lehessen segíteni. Itt alapos, gyökeres változtatásokra van szükség, és mindenesetre szükségünk van egy demokratikus alapon felépült népképviseletre, mert csak az képes keresztülvinni a szocziális bajokat gyógyító intézkedéseket. E bajokról lehet beszélni elméletben sokat, de midőn a tervek véghezvitelére kerül a sor, szükséges, hogy a magyar nép képviseletének összessége legyen itt jelen. Ezért sürgettem mindenkor az általános, titkos szavazati jogot. (Helyeslés balfelöl) Ezért hozzájárulok ahhoz, amit az előttem szólott t. képviselőtársam mondott, midőn a nők szocziális sérelmeit emlegette Meg vagyok győződve, hogy bármennyire akarjuk azokat orvosolni, azt csak akkor fogjuk tehetni, ha a nőknek is meg lesznek a maga politikai jogai. Ám ne vessék szemünkre ma se, hogy mi, akiket a magyar nemzet ide küldött, nem törődünk azon bajokkal, melyek a magyar nép testét bántják. A háború azokat a szocziális bajokat is előtérbe hozza, melyek azelőtt lappangtak, I deczember 11-én, hétfőn. melyeket ezért nem igen vettünk észre. A háború alatt gyorsabban megy az egész vérkeringés. Látjuk, hogy még a kormány részéről is van némi érzék aziránt, hogy kellene valamit tenni, de már azt sehol sem látom, hogy igazán meg is fognák és előbbre is vinnék a dolgokat. Elég tapasztalatot szereztünk eddig is a háború alatt. Megtanulhattuk, hogy a régi csapáson nem járhatunk tovább, hogy a háború utáni Európa gazdaságilag, társadalmilag egészen más lesz, mint a háború előtti Európa, és hogy nekünk már most kell készülnünk azokra a dolgokra, melyek majd a háború után tömegesen elemi erővel fognak előtörni. Az előttem szólott képviselő ur már szólott pl. az anya- és csecsemővédelemről. De figyelembe kell venni, hogy hiszen egész közegészségügyünk teljes reformra szorul. (Ugy van! balfelöl.) Nem szabad ignorálni azt sem, hogy a háború után nem maradhatunk meg a közoktatás mai nívóján sem. Belátom, hogy a háború alatt minden a védekezésre konczentrálódik, de én a nemzet védelmi eszközei közé sorozom a közegészségügyi állapotokat is. Ha erre azt mondják, hogy nincs rá pénz, ezt ma legkevésbbé tudom érteni. Hiszen a háború sok milliót emészt egyetlen nap alatt is; egynapi háborús költséggel el lehetne érni közegészségügyünk és közoktatásügyünk egész esztendőre szóló javítását! Van tehát pénz. Ha másként nem lehet, fordítsák erre a hadikölcsön egy részét. A magyar nép bizonyára sokkal szivesebben jegyezne hadikölcsönt, ha tudná, hogy az arra is szolgál, hogy a háború utáni védelmi eszközeinket javítsuk. Nem akarom most ismételni, amit már erről két évvel ezelőtt az indemnitási vita alatt felhoztam, de egy dolgot mégsem akarok elhallgatni. Nem akarom, hogy e házban meg ne emlékezzünk arról, ami nemrég a német birodalmi gyűlésben oly nagy feltűnést keltett. Az előttem szóló hivatkozott Vilmos császár és Bismarck szavaira. Azt hiszem, nem vétek a parlamentarizmus ellen, ha én is felemlítem azon szavakat, melyeket a német birodalmi kanczellár talán egy hónajipal ezelőtt a német birodalmi gyűlésben mondott, midőn mint mintegy perspektívát nyitott a háború utáni dolgokról. Ha említem e szavakat, teszem azért, mert szeretném, ha parlamentünkből, vezérlő államférfiaink részéről is hallanánk ilyes nyilatkozatot. Mert ha Bethmann-Hollweg, akit pedig sok oldalról támadnak, bátran meg tudja mondani a német birodalmi gyűlésen, hogy ő a tartós béke biztosítékait kívánja és hogy ő e biztosítékok közé nem számítja azt, hogy szabad országokat, szabad államokat és nemzeteket letijiorjon, ha ő kijelenthette, hogy . a háború utáni Németország rokonszenvez minden olyan eszmével, mely a népek szövetségét akarja létesíteni, sőt szívesen élére áll minden hasonló I mozgalomnak: illő dolog volna, hogy a magyar