Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-674

67á. országos ülés 1916 nék a nemzet javára politikai és kulturális feladataikat. Az utolsó pillanatig reméltük, hogy e programra meg lesz valósítva, és határozottan megállapíthatom, hogy- az osztrák-magyar kormány a meggyőződés teljes erejével erre törekedett. A volt külügyminister, Berchtold gróf e czélt tűzte maga elé, és a mostani külügyminister, báró Burián, egyenesen történelmi missziónak tekintette ezen programm megvalósítását. Akarata daczára báró Burián nem volt képes a programmot megvalósítani* — mondja azután, midőn e részletekre utal. Gr. Károlyi Mihály: Mikor volt ez ? Gr. Batthyány Tivadar: Eöviddel a lengyel királyság proklamáeziója előtt. Azt mondja továbbá (Olvassa:) »A német kormány hozzájárulása szükséges volt, és Berlinben huzamosabb időn át nem állott fenn elvi ellentét ezen programmal szemben. Ugy látszik azonban, hogy hibák történtek, amelyek az eredeti programm megvalósítását meghiúsították.<< — Sajnálom, hogy nem folytathatom, de nagyon messze vezetne az egész beszéd felolvasása, pedig kívánatos lenne az ó álláspontjukat ismerni, mert hiszen én, megvallom, nem értek ugyan minden pontjával egyet, de azt hiszem, történelmi igazságot teszek, midőn itt ismertetem a tényállást, nem a magam szemüvegén át nézve azt, hanem egy legautentikusabb férfiú nyilatkozatában. Gr. Károlyi Mihály : (Halljuk 1 Halljuk!) Elnök : Arra akarom kérni a t. képviselő urat, hogy ha fejtegetéseiben nyugvóponthoz ér, azt méltóztassék velem közölni, hogy akkor az ülést felfüggeszthessem. Gr. Batthyány Tivadar: Csak ezt a rövid ismertetést fejezem be ; ezt méltóztassék megengedni, és akkor kérni fogom az elhalasztást. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa.) »Utal azután Bilinsky arra, hogy gazdasági és katonai követelések történtek német részről, és ezek miatt, valamint az elkövetett taktikai hibák sorozata miatt báró Burián április 16-ikán Berlinben, miután az előbbi alkalmas időpont kihasználását elmulasztotta, tervével megbukott. Bilinsky taglalja ezután a berlini német tervet, amint az már publikálva van a proklamáczióban«, — t. i. ismerteti a beszédében — azután szerencsétlenségnek nevezi a megoldást, mondván : »Akaratlanul is felmerül a kérdés, ki viseli mindezen szerencsétlenségért a felelősséget. Hibás báró Burián. minister, hogy az ő agyonhallgatási rendszerével és metódusával saját fáradságának eredményeit meghiúsította. A lengyel klub ezen beszéd során erélyes hangon foglalt állást a mindvégig való egységes lengyel királyság mellett. • Talán méltóztatnék most megengedni, hogy további fejtegetéseimet délutánra halaszszam. (Helyeslés és éljenzések a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. . deczember 11-én, hétfőn. 55 (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból .megnyitom. Gróf Batthyány Tivadar:képviselő uré a szó. Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! Az ülés felfüggesztése előtt volt szerencsém Bilinski Leónak, a lengyel klub és lengyel nemzeti komité elnökének beszámoló beszédéből idézeteket előadni, amelyekből megállapítható az a tény, hogy a lengyel kérdésnek az a megoldása, amely most proklamáltatik, kezdettől fogva nem volt a bécsi irányadó köröknek, elsősorban a külügyministernek és a két kormánynak álláspontja ós hogy április 16-án Berlinben báró Burián külügyminister az egész vonalon teljes vereséget szenvedett olyannyira, hogy egészen más, a monarchiának ós különösen a dinasztiának érdekeit a legnagyobb mórtékben sértő megállapodás jutott Berlin akaratára és kívánságára érvényre. Ez az egész megoldás olyan, hogy habár a lengyel klubnak és a külügyministernek eredeti tervét sem tudom egészében magáévá tenni, ez utóbbi mégis relative sokkal kedvezőbb lett, volna, mint az, amelyik most megvan. Az a lengyel királysági programm, amely most az ujabb időben igen nagy inszczenirozássa.l publikáltatott és a mely a félhivatalos utón és hivatalos utón csinált nagy lárma és hangulatkeltés ellenére sem tud lelkesedést kelteni sem nálunk és még sokkal kevésbbé ott, az érdekeltek körében, ez a megoldás, minthogy Németország ezt keresztülforszirozta, megérdemli, hogy vele némileg behatóbban foglalkozzam. A megoldás lényege az, hogy publikálják, hogy felállítják az önálló lengyel királyságot, azonban azzal, hogy a végleges megkonstruálás és a határok végleges megállapítása a háború után fog megtörténni, konstatálván egyúttal azt, hogy a lengyel királyság csak a mai Orosz-Lengyelország részeiből fog alakulni, G-aliezia és Pozen pedig kiviil marad. Ez már egymagában sérelem az én felfogásom szerint, mert a lengyelek vágya nem annyira a teljes állami függetlenség, mint inkább talán az egész lengyelség egyesítése egy organizmusban. Nagyon ajánlanám, hogy vigyázzanak a lengyel kérdés ilyetén továbbkezelésével, mert a háború további folyamán ez igen könnyen olyan koinplikácziókra vezethet, amelyek egyrészt megnehezítik a békekötést, másrészt pedig a lengyelekben ma még meglévő szeretetteljes bizalmat meglazítják, sőt kiölik. Elnevezték ezt a lengyel királyságot önállónak, azonban hatáskörét nem írják körül. Azt megmondják, hogy önálló lesz, de hozzáteszik, hogy katonailag, politikailag és közgazdaságilag szoros kapcsolatba kerül Németországgal és Ausztria-Magyarországgal. Már a délelőtti ülésen is emiitettem, hogy ebben egy lehetetlen és megvalósíthatatlan tételt látok. Mert vagy önálló lesz ez a királyság, vagy nem, de egészen abszurdnak látszik előttem az a tétel, hogy ugy a monarchia-