Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-691
691. országos ülés 1917 január 31-én, szerdán. 507 jon. továbbra is részt az egyesületnek ebben a munkájában, amely hivatva van az egyesület ügyeiben előfordult ezt a kis zavart eltüntetni és annak felvirágozását előmozdítani. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur szólni? Úvári Ferencz: T. képviselőház ! Végtelenül sajnálom, hogy a belügyminister urnak ezt a válaszát tudomásul nem vehetem. Legelőször is nem méltóztatott válaszolni arra, hogy az a felebbezés, amelyet 1914-ben beadtunk, miért fekszik ma is az igen t. belügyminister ur fiókjában elintézetlenül és a Nagy Emil-féle felebbezést, daczára annak, hogy ez a városházát. is megjárta, miért intézték el négy hét alatt? Itt tehát az egyforma mértékkel való mérést alig tudja a belügyminister ur igazolni. 1914-ben tartottunk egy közgyűlést Pozsonyban, ott az elnök erőszakkal levette a napirendről a tárgyakat, nem tárgyaltatta azokat, ezt a közgyűlési határozatot mi megfelebbeztük, ez még ma is áll, ez még nincs elintézve, tehát azon az alapon három esztendeig dolgoztunk. Most, mikor 1916-ban tartottunk közgyűlést, azt megfelebbezi Zichynek az embere, ez egy hónap alatt el van intézve és fel van oldva a közgyűlés. Engedelmet kérek, minthogy az igen t. belügyminister ur felhozta azt a bizonyos kormányzótanácsi ülést is, — szabadjon talán még pár perczig igénybe vennem türelmüket — fel kell emlitenem, hogy az a kormányzótanácsi ülés nincs megfelebbezve, az, amint a minister ur elintézte azt a bizonyos közgyűlést és azt megsemmisítette, magamagától megsemmisült. De azt kérdi a belügyminister ur. honnan vette a 32 alelnök közül egy magának a jogot a kormányzótanácsi ülés összehívására. Onnan, ahonnan a többi alelnökök vették, akiket gróf Zichy János önhatalmúlag megtett elnökhelyetteseknek. Azok is olyan elnökhelyettesek voltak, mint én, azok is összehívtak ülést. Azok összehívták a közgyűlést oda, ahova nekik tetszett, a Földhitelintézetbe, ahova ők tartoztak, én a tűzoltókhoz hivtam össze, mert tűzoltó vagyok. (Derültség jobbfelől.) Ez természetes. És ha talán a t. belügyminister ur olyan különösnek találja, hogy engem akkor ott megválasztottak akaratom, kérésem ellenére, ezen ne méltóztassék megütközni, t. minister ur. Nem voltak ott olyan elemek, akiknek én parancsolni tudtam volna, hiszen államtitkárok voltak ott, egyetemi tanárok, jogtudósok, nálam sokkal különb emberek, tehát bizonyosan azt tekintették, hogy az az illető megérdemli, a 32 alelnök pedig nem érdemli meg azt a megtiszteltetést, mert nekik sem módjuk, sem gondjuk nem volt arra, hogy azt a működést kifejthessék. Ha pedig a t. belügyminister ur azt ajánlja, hogy mi maradjunk meg békeségben, hát megvfgyunk mi olyan békeségben, hogy nagyobb békeségben már nem lehetünk, egész békességben fogjuk az uj közgyűlésen megbuktatni gróf Zichy Jánost. Méltóztassék e tekintetben njnigodt. lenni. Hanem, ha ő azon a közgyűlésen megint egy trükköt csinál és nem lesz ott, aki ezt a közgyűlést vezeti, hol garantáljam én azt, hogyha 1914-ben nem lehetett az a közgyűlés érvényes, ha 1916-ban nem lehetett az a közgyűlés érvényes, most megint nem fog-e kormányzótanácsot tartani? Hát most hogy lesz a szavazás? Szóval, ahol ilyen makacs, megátalkodott eljárással állunk szemben, ott igenis kell eg}^ ministeri biztost kiküldeni, kérem is erre a t. minister urat és akkor azután meg vagyok győződve arról, hogy pártatlanul fogják vezetni a közgyűlést. Elnök : A belügyminister ur kivan szólni. Sándor János belügyminister: Bocsánatot kérek, kénytelen vagyok pár szóval reflektálni azokra, amiket az igen t. liépviselő ur felhozott. Először is ami azt az 1914-ben beadott felebbezést illeti, méltóztassék megengedni, hogy egészen őszintén bevalljam, hogy az nincs az asztalfiókomban, mert azt sohasem láttam. Ha valahol csakugyan beadatott volna és sajnálatomra elhevert volna a ministeriumban, azonnal utána fogok nézetni és legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy elintéztetem, mert ha valaki ellensége annak, hogy az ügyek elheverjenek, én az vagyok. (Helyeslés.) Ebben az ügyben is igyekeztem gyorsan eljárni. De legyen szabad felemlitenem, hogy erre okom is volt, mert a többi között az igen tisztelt képviselő ur is nagyon sürgette az ügy elintézését, amely alkalommal csak ezen most beadott felebbezésre méltóztatott a figyelmemet felhívni, ellenben az azelőtt beadott felebbezésre nem méltóztatott ráutalni. Ne méltóztassék rossz néven venni, de nyilvánvaló, hogyha akkor szerencsém lett volna ahhoz, hogy a t. képviselő ur azt is felemiitette volna akkor eddig az is ép ugy el lett volna intézve, mint a másik. (Helyeslés.) / Ami már most a másik kérdést illeti, — hogy ezt se hallgassam el — a képviselő ur egy beadványban szóvátette azt, amit előbb is felemlített, hogy a pénzek a közgyűlés határozatainak elintézése alkalmával nem szabadosan helyeztetnek el. Ezt a panaszt leadtam megvizsgálás végett az illetékes hatóságnak. Méltóztassék nyugodtan lenni, hogy ha ebben alapszabályellenes eljárást tapasztalnánk, ép ugy a szabályok értelmében fogunk eljárni, mint egyéb vonatkozásokban. (Helyeslés.) Ami végül az interpelláczióban is kifejezett kérését illeti, hogy küldjek ministeri biztost erre a közgyűlésre, erre azon objektív indokokon kivül, amelyeket előbb voltam bátor felhozni, azért sem vagyok hajlandó, mert a képviselő ur így is erőszakossággal, illetéktelen beavatkozással vádolja a ministeriumot; hátha még odaküldenénk valakit, hogy az önkormányzatot ne engedje szabadon 84*
