Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-691

691. országos ülés 1917 január 31-én, szerdán. 507 jon. továbbra is részt az egyesületnek ebben a munkájában, amely hivatva van az egyesület ügyeiben előfordult ezt a kis zavart eltüntetni és annak felvirágozását előmozdítani. (Elénk he­lyeslés jobbfelől.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur szólni? Úvári Ferencz: T. képviselőház ! Végtelenül sajnálom, hogy a belügyminister urnak ezt a vá­laszát tudomásul nem vehetem. Legelőször is nem méltóztatott válaszolni arra, hogy az a felebbezés, amelyet 1914-ben beadtunk, miért fekszik ma is az igen t. belügyminister ur fiókjában elintézetlenül és a Nagy Emil-féle feleb­bezést, daczára annak, hogy ez a városházát. is megjárta, miért intézték el négy hét alatt? Itt tehát az egyforma mértékkel való mérést alig tudja a belügyminister ur igazolni. 1914-ben tartottunk egy közgyűlést Pozsony­ban, ott az elnök erőszakkal levette a napirendről a tárgyakat, nem tárgyaltatta azokat, ezt a köz­gyűlési határozatot mi megfelebbeztük, ez még ma is áll, ez még nincs elintézve, tehát azon az alapon három esztendeig dolgoztunk. Most, mikor 1916-ban tartottunk közgyűlést, azt megfelebbezi Zichynek az embere, ez egy hónap alatt el van intézve és fel van oldva a közgyűlés. Engedelmet kérek, minthogy az igen t. bel­ügyminister ur felhozta azt a bizonyos kormányzó­tanácsi ülést is, — szabadjon talán még pár per­czig igénybe vennem türelmüket — fel kell emli­tenem, hogy az a kormányzótanácsi ülés nincs megfelebbezve, az, amint a minister ur elintézte azt a bizonyos közgyűlést és azt megsemmisí­tette, magamagától megsemmisült. De azt kérdi a belügyminister ur. honnan vette a 32 alelnök közül egy magának a jogot a kor­mányzótanácsi ülés összehívására. Onnan, ahon­nan a többi alelnökök vették, akiket gróf Zichy János önhatalmúlag megtett elnökhelyetteseknek. Azok is olyan elnökhelyettesek voltak, mint én, azok is összehívtak ülést. Azok összehívták a köz­gyűlést oda, ahova nekik tetszett, a Földhitel­intézetbe, ahova ők tartoztak, én a tűzoltókhoz hivtam össze, mert tűzoltó vagyok. (Derültség jobbfelől.) Ez természetes. És ha talán a t. belügy­minister ur olyan különösnek találja, hogy engem akkor ott megválasztottak akaratom, kérésem el­lenére, ezen ne méltóztassék megütközni, t. mi­nister ur. Nem voltak ott olyan elemek, akiknek én parancsolni tudtam volna, hiszen államtitkárok voltak ott, egyetemi tanárok, jogtudósok, nálam sokkal különb emberek, tehát bizonyosan azt te­kintették, hogy az az illető megérdemli, a 32 al­elnök pedig nem érdemli meg azt a megtisztel­tetést, mert nekik sem módjuk, sem gondjuk nem volt arra, hogy azt a működést kifejthessék. Ha pedig a t. belügyminister ur azt ajánlja, hogy mi maradjunk meg békeségben, hát meg­vfgyunk mi olyan békeségben, hogy nagyobb békeségben már nem lehetünk, egész békességben fogjuk az uj közgyűlésen megbuktatni gróf Zichy Jánost. Méltóztassék e tekintetben njnigodt. lenni. Hanem, ha ő azon a közgyűlésen megint egy trükköt csinál és nem lesz ott, aki ezt a közgyűlést vezeti, hol garantáljam én azt, hogyha 1914-ben nem lehetett az a közgyűlés érvényes, ha 1916-ban nem lehetett az a közgyűlés érvényes, most megint nem fog-e kormányzótanácsot tartani? Hát most hogy lesz a szavazás? Szóval, ahol ilyen makacs, megátalkodott eljárással állunk szemben, ott igenis kell eg}^ ministeri biztost kiküldeni, kérem is erre a t. minister urat és akkor azután meg vagyok győződve arról, hogy pártatlanul fogják vezetni a közgyűlést. Elnök : A belügyminister ur kivan szólni. Sándor János belügyminister: Bocsánatot ké­rek, kénytelen vagyok pár szóval reflektálni azokra, amiket az igen t. liépviselő ur felhozott. Először is ami azt az 1914-ben beadott feleb­bezést illeti, méltóztassék megengedni, hogy egé­szen őszintén bevalljam, hogy az nincs az asztal­fiókomban, mert azt sohasem láttam. Ha valahol csakugyan beadatott volna és sajnálatomra el­hevert volna a ministeriumban, azonnal utána fogok nézetni és legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy elintéztetem, mert ha valaki ellensége annak, hogy az ügyek elheverjenek, én az vagyok. (Helyeslés.) Ebben az ügyben is igyekeztem gyor­san eljárni. De legyen szabad felemlitenem, hogy erre okom is volt, mert a többi között az igen tisztelt képviselő ur is nagyon sürgette az ügy elintézését, amely alkalommal csak ezen most beadott feleb­bezésre méltóztatott a figyelmemet felhívni, ellen­ben az azelőtt beadott felebbezésre nem méltóz­tatott ráutalni. Ne méltóztassék rossz néven venni, de nyilvánvaló, hogyha akkor szerencsém lett volna ahhoz, hogy a t. képviselő ur azt is felemii­tette volna akkor eddig az is ép ugy el lett volna intézve, mint a másik. (Helyeslés.) / Ami már most a másik kérdést illeti, — hogy ezt se hallgassam el — a képviselő ur egy be­adványban szóvátette azt, amit előbb is felemlí­tett, hogy a pénzek a közgyűlés határozatainak elintézése alkalmával nem szabadosan helyeztet­nek el. Ezt a panaszt leadtam megvizsgálás végett az illetékes hatóságnak. Méltóztassék nyugodtan lenni, hogy ha ebben alapszabályellenes eljárást tapasztalnánk, ép ugy a szabályok értelmében fogunk eljárni, mint egyéb vonatkozásokban. (He­lyeslés.) Ami végül az interpelláczióban is kifejezett kérését illeti, hogy küldjek ministeri biztost erre a közgyűlésre, erre azon objektív indokokon kivül, amelyeket előbb voltam bátor felhozni, azért sem vagyok hajlandó, mert a képviselő ur így is erő­szakossággal, illetéktelen beavatkozással vádolja a ministeriumot; hátha még odaküldenénk valakit, hogy az önkormányzatot ne engedje szabadon 84*

Next

/
Thumbnails
Contents