Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-691

691 országos ülés 1917 január Sl-én, szerdán, 505 donképen hiúságról van szó, azt mondván : »nem fogadhatom el az elnökséget azért sem, mivel engem baráti és rokoni kötelék fiiz gróf Zichy Jánoshoz«, majd később : »igyekeztem, hogy minden méltányos kívánság és odáig megyek, személyes hiúság ki legyen elégitve, minthogy ez nem sikerült, szerepem itt véget ért«. T. ház ! A kormányzótanács 27 nem falusi elemekből álló tagja más nézeten volt és egyhangúlag bizalmatlanságát nyilvánította gróf Zichy Jánossal szemjben. Ennek daczára az elsőfokú véghatározat meghozatala után ismét csakúgy folytatta az elnökösködést, mint eddig, mert ugy látszik nem tudott megszabadulni attól a gondolattól, hogy ne ő legyen az örökös elnöke ennek a szanatórium-egyletnek. Ha a t. belügyminister ur azt hiszi, hogy ezzel a gyermekszanatóriumnak vagy gróf Zichy Jánosnak tett hasznos szolgálatot, ugy nagyon csalódik, mert mi küzdeni fogunk továbbra is minden rendelkezésre álló eszközzel minden olyan tendenczia ellen, melylyel akármilyen ministeri segitséggel elnyomni akarnák a kisemberek azon legprimitívebb jogait.. azt, hogy egy egyesületben csak az lehessen az elnök, akit a belüg}miinister ráoktrojál és ne az, akit a tagok többsége megválaszt. Gróf Zichy Jánosnak annál kevésbbé, mert ime az elnök önkénykedését az ország közvéleménye elé kell terjeszteni. T. ház ! Nagyon áldatlan dolognak kell tehát tartanom, hogy a belügyminister ur a közgyűlés megsemmisítése mellett foglalt állást és szükségesnek látta megterhelni a gyermekszanatórium vagyonát egy teljesen felesleges uj közgyűlés összehívásának több ezer koronára rugó költségeivel. A gyermekvédelmi érdek talán mégis csak inkább az lett volna, hogy biztosítsa a belügyminister ur a gyermekszanatórium zavartalan fejlődését, arra alkalmas elnökkel az élén. Ha oly kolosszálisán fontos, hogy egy gyermekvédelmi intézmény élén gyakorolja gróf Zichy János az ő hiúsági szeszélyeit és hogy az egyesületben csak az történjék és mindig csak az, amit az elnök akar és polgári falusi elemek őt ne boszantsák, ugy alapítson mágnásokból és azok vagyonából vagy hitbizományi vagyon-. nal egy külön egyesületet, (Mozgás jobbjelól.) és dirigáljon benne élete végéig, ugy a hogy akar, hiszen gyermekvédő intézmény elfér még akárhány az országban és csak hasznos lesz, ha végre az ilyen kizárólagos grófi intézmény is gyarapítani fogja humánus intézményeink sorozatát, de a gyermekszanatóriumnak benne tömörült polgároknak hagyjon békét. Mielőtt máris hosszura nyúlt felszólalásomat befejezném, nem hiszem, hogy túlzás az, ha kimondom, hogy nincs a háznak még egy tagja, pedig hála Istennek, számosan gyakorolnak különböző áldásos jótékony intézményeink kebelében vezető munkát, aki ily hihetetlen görcsös ragaszkodással kapaszkodnék egy olyan elnökséghez, amely nem bizalmán alapszik. A pozsonyi közgyűlésen már beigazolta gróf KKPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIII. KÖTET. Zichy János, hogy mindenfajta elnöki erőszakra is képes, mikor saját személyéről van szó. Én tehát a t. belügyminister urat arra kérem, ha már megsemmisítette közgyűlésünket és az uj közgyűlés egybehivását elrendelte, ám biztosítsa egy pártatlan ministeri biztos kiküldésével azt, hogy a legközelebbi rendkívüli közgyűlésen megjelenők — mert igen számosan fognak megjelenni és elnökül másodszor is mást választani — jogaikat zavartalanul gyakorolhassák. T. ház ! Mindezeknél fogva, mint az országos gyermekszanatórium-mozgalom első kezdeményezője, a következő interpellácziót intézzem a t. belügyministerhez : (olvassa) 1. Milyen módon kívánja a t. belügyminister ur biztosítani az ország egyik legnagyobb, több mint 50.000 tagot számláló Zsófia Országos Gyermekszanatórium-Egyesülete tagjainak egyesülési szabadságát és alapszabályszerü jogainak gyakorolhatását ? 2. Hajlandó-e a ministeriális döntés folytán egybehívandó rendkívüli közgyűlésre pártatlan ministeri biztost kiküldeni oly czélból, hogy a tagok szavazási jogaikban elnökileg meg ne akadályoztassanak ? 3. Hajlandó-e gróf Zichy János ellen az 1914. évi pozsonyi közgyűlésen tanúsított elnöki erőszaka miatt 100 egyesületi rendes tag által beadott bizalmatlansági indítvány el nem rendelése miatt beadott felebbezést, amely majdnem 3 éve 119.036/1914. V/a. szám alatt vár elintézésre, végre valahára elintézni? És mely szempontok vezérelték őt abban, hogy egy kérdésben ily igazságtalanul kétféle mértékkel mér? Elnök: A belügyminister ur kivan válaszolni. Sándor János belügyminister: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy az interpelláczióra azonnal válaszolhassak, (Halljuk ! Halljuk ! jobbjelól.) de ugy hiszem, a ház fel fog mentem engem az alól, hogy olyan részletesen foglalkozzam a tárgygyal, mint ahogy azt az interpelláló kéjsviselő ur tette. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert ne vegye rossz néven senki, elsősorban az interpelláló képviselő ur, ha azt mondom, hogy talán nincs helyén az, hogy egy egyesület beléletének ilyen részleteit és az abban előforduló személyes ellentéteket ilyen alakban hozzuk a ház elé. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ez általában talán megengedhető volna is, akkor is igazán indiszkrécziót követnék el a ház türelmével, ha ezekre most pontonként igyekeznék válaszolni. (Helyeslés a jobboldalon.) Engedje meg a t. képviselő ur, hogy az ő működését az egylet körében, az ott hozott áldozatait, az ott végzett munkáját ne mai felszólalása után ítéljem meg, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert az előbbiről szives készséggel állítom ki a bizonyítványt, hogy az önzetlen fáradságos munka volt és sok szép eredménynye] járt. (Igaz ! ügy van !) De viszont méltóztassék megengedni azt is, hogy gróf Zichy János működése felett ne Ítéljek . 64