Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-674

S7á. országos ülés .1916 deczember 11-én, hétfőn. 43 matlanság keretében foglalkozom, hanem attól elkülönítve hozom azt elő, bizonyítja, hogy én és az a párt, melynek nevében felszólalni szerencsém van, a külügyi politikának általános irányát, amely ez idő szerint Németországgal való szövetségünkben jegeczedik ki, szintén helyesnek tartjuk. Annak idején, amikor idősb gróf Andrássy Gyula a német birodalommal való szövetséget létesítette, Magyarországon meglehetős erős pártárnyalat volt, amely nem szívesen látta ezt a szövetséget. A magyar nemzetnek jelentékeny rétegei a nyugati hatalmakat kedvelték inkább, rokonszenvük inkább azok felé fordult, őket tekintették a szabadság, a kultúra, a felvilágosodás előharczosainak, mig a németekkel, közvetlen szomszédainkkal történelmünk folyamán nem egyszer voltak összeütközéseink. (Halljuk! Halljuk!) Azonban a magyar nemzet politikai érettségének fényes tanúbizonysága az, hogy leküzdve a sokaknál kétségkívül megvolt érzelmi szempontokat, teljes készséggel csatlakozott ehhez a politikához. Meg vagyok győződve, hogy most már azok is, akin: azelőtt ellenkező nézeten voltak, áldják a magyarok Istenét, hogy ez igy történt. Mert elgondolni is borzasztó: mi történt volna akkor, hogyha mi Németországgal nem szövetkezvén, Németországot Oroszország karjaiba kergetjük, s akkor ebben a világháborúban Németországot nem mellettünk, hanem velünk szemben találtuk volna. T. ház ! Nem szándékozom azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy vájjon külpolitikánk jelenlegi vezetője minden tekintetben helyén van-e s ugy viszi-e hivatalának teendőit, hogy abban teljes megnyugvást találhatunk. Megengedem, sőt valószínűnek tartom, hogy történtek hibák. Egyet azonban én legalább a jelenlegi külügyministernek szemére nem hányok, azt nevezetesen, hogy az olasz és román hadüzenetet megakadályozni nem tudta. Erős meggyőződésem, hogy ha egy Bismarck ült volna is most a külügyministeri székben, ezeket a körülményeket megváltoztatni az sem lett volna képes. Ami Olaszországot illeti, tudjuk, hogy miképen került Olaszország a hármasszövetségbe. Olaszország a Földközi-tengeren a régi Róma jogaiba akart lépni, s Földközi-tengeri poziczióját veszélyeztetve látta különösen Francziaország afrikai hódításai által. Midőn Francziaország Tuniszt annektálta, melyre Olaszország formált jegot, akkor Németországban keresett támaszt s oltalmat nagyratörő terveinek támogatására. Berlinben azonban azt a választ kapta, hogy oda az ut Bécsen át vezet. Ekként jött létre a hármasszövetség, a két kormány kölcsönös bizalmatlansága s legalább Olaszország részéről a rokonszenv teljes hiánya mellett. Sümegi Vilmos : A mrgyarokat szerették ! Bizony Ákos: Azt hiszem, t. ház, senki előtt, aki politikával foglalkozik, nem volt kétség az iránt, hogy Olaszország a hármos-szövetségben csak önző érdekeit kereste, de annak ő rá nézve terhes következményeit háború esetén levonni j nem fogja. Mikor pedig a tripoliszi vállalatba fogott, nyilvánvaló lett, hogy ő az entente-hatalmakkal tisztában van, mert Anglia ós Franeziaország engedélye nélkül Tripoliszba menni nem mert, volna. Romániával nem tartom érdemesnek tüzetesebben foglalkozni. Ismeretesek az ottani viszonyok. Csak levonom azt a konzekvenciát, hogy esetleges területátengedésekkel sem lehetett volna c két hatalomnak hadüzenetét kikerülni. Mert rablóból igen könnyen lesz gyilkos, mivel igy remél rablásának következményeitől menekülni. Már pedig hogy Olaszország és Románia meg akart rabolni bennünket, az iránt azt hiszem semmi kétség nincs. A hadvezetés dolgával nem kívánok foglalkozni. Istennek hála, ez idő szerint, semmi aggodalomra okunk nincs, sőt ellenkezőleg a bámulat s elragadtatás érzelmével tekintünk a mi katonáink és szövetségeseink hősies küzdelmére s fényes győzelmeikre. (Ugy van ! Ugy van! Elénk helyeslés.) Azonban lehetetlenség kifejezést nem adnom azon meggyőződésemnek, hogy Erdély védtelen lakosságának olyan szomorú viszonyok közt váratlanul történt megrohanása s ennek következményeiért súlyos felelősség terheli a kormányt. (Ugy van ! halfelől.) Én megengedem, hogy Erdély határainak akkori védtelen voltát magasabb katonai tekintetek kívánták. Megengedem ; de miután most már biztosak vagyunk abban, hogy a külügyi kormány s annak utján a mi kormányunk is teljes mértékben tájékozva voltak arról, hogy Erdélyt és jiedig a legrövidebb időn belül, milyen veszedelem fenyegeti, nézetem szerint teljesen menthetetlen volt az a gondatlanság, az a könnyelműség, hogy a fenyegetett területek lakosságának kitelepítéséről idejében nem gondoskodtak. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Sümeg Vilmos : Milliárdok vesztek kárba ! Bizony Ákos: Istennek hála, vitéz katonáink és szövetségeseink gondoskodtak arról, hogy menekülni kénytelen honpolgáraink ne sokáig egyók nem a hontalanság kenyerét, mert hiszen mindenütt e hazában szeretett testvérekként fogadták és kezelték őket, de mégis, hogy otthonukból kiűzve ne sokáig érezzék magukat számkivetetteknek. Istennek hála, ez most már részint megszűnt, részint rövidesen meg fog szűnni. Azonban vannak olyan bajok, amelyeket többé jóvátenni nem lehet. A halottakat nem lehet feltámasztani, a megsemmisült vagyonokat nem lehet előállítani és ezért a felelősség egyenesen és kizárólag a kormányt, terheli. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Nem fogadom el a javaslatot. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Ki a következő szónok ? Almásy László jegyző: Ugron Gábor. Ugron Gábor: T. képviselőház ! Már negyedízben van előttünk a háború kitörése óta a pénzügyministernek majdnem mindig azonos tartalmú félévi költségvetési felhatalmazást kérő javaslata. 6*