Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-691

460 691. országos ülés 1917 január 31-én, szerdán. a törvényhozás gondoljon a népek megértésének lehetőségére is. En tudom, hogy ők összeköttetésben vannak a külföld asszonyaival és tudom, hogy a német és angol asszonyok ugyanezt teszik, épugy appellálnak az emberiség jogaira, az emberiség szükségletére, hogy végre-valahára megszülessék az a kölcsönös megértés, amely véget vessen ennek a borzalmas pusztításnak emberi életben, kulturjavakban és vagyonban. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igazán én is, mint a békeegyesület elnöke, csaknem ugy jártam, hogy mi sem tarthattuk volna meg a mi közgyűlésünket s az csak nagynehezen sikerült, pedig utána meggyőződ. hettek róla, hogy mi semmi államellenes dolgot nem csináltunk, nem igyekeztünk semmikép sem katonáink harezkészségét lefokozni, csak egy czélt kivántunk kitűzni, hogy az a kiontott vér a jövőben áldást hozzon Európa népére, (Helyeslés a baloldalon.) hogy utódaink ne mondhassák, hogy ölbetett kézzel néztük ezt az irtózatos tragédiát, amilyent Európa nem látott. Mi ezzel a hősöket akartuk megtisztelni, hogy az ő fáradozásuk ne legyen kárbaveszett dolog és hogy a mostani kaotikus viszonyok után ne következhessek b« egy kis fegyverszünet s azután ennek egy még borzasztóbb kiadása. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az előttünk fekvő törvényjavaslat indokolásában az is szerepel, hogy a munkáspénztárakra vonatkozólag nagyobb hatalmat kell adni a ministernek, mert köztudomású dolog, hogy a pénz vásárló ereje csökkent. Ezt mi sajnálattal mindannyian tapasztaljuk. De ez a tény maga nem beszél-e hangosan, hogy sok-sok egyéb dolgot is meg kell változtatnunk, hogy itt a képviselőházban a nép gazdasági viszonyaival is kell törődnünk. Mert ha a pénz vásárló ereje csökkent, akkor az, ami eddig elég volt az életfentartásra, a jövőben nem lesz az, és ha mi két év előtt itt a házban a rokkantak számára meg tudtunk állapitani valami igen csekély, igen kicsiny évjáradékot, itt nem áll-e elő az, hogy a pénz vásárló ereje megcsökkent ? Azt mondják, ezek ideiglenes állapotok. Sajnos, ezzel én nem tudok egészen beletörődni a dolgokba. Én azt hiszem, a mostani állapotok minden tekintetben inkább közelebb vannak a jövőhöz, mint a múlthoz és azért már most is abba az irányba kell nekünk indulnunk, amely minket a jövő kialakulása felé vezet. A munkáspénztárak ügye, amelyet ez a törvényjavaslat érint, egyike a mi legfontosabb szocziális intézményeinknek. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezekben a dolgokban lehetséges az, hogy szükséges gyors intézkedés is. De ennek oly problémának kell lennie, amely, amennyiben mentésre szükség van, állandóan a képviselőháznak, a törvényhozásnak közreműködését igénjdi. (Ugy van ! balfelől.) Mi nem vehetjük le magunkról a felelősséget azzal, hogy azt mondjuk : minister, intézd el ezt az ügyet és ezzel már mi végeztünk, nekünk nincs semmi gondunk. Nem, ilyen szándékkal, ilyen gondolattal nem adhatjuk a minister urnak a teljes, a korlátlan felhatalmazást, hanem mi a jövőben is képet akarunk nyerni arról, hogyan fejlődnek ezek az intézmények, hogyan biztosítják ezek nemcsak a jelen generácziót, hanem egyszersmind Magyarország jövő nemzedékének felnevelését és ápolását is. (Ugy van ! Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalion.) Hiszen "tény az, hogy ez a kezdő intézmény nehézségekkel küzd. Ezt előttem már többen egészen szakszerűen kifejtették. De nekünk a mostani válságos idők alkalmából is ezt a nagyfontosságú intézményt biztosan megerősítve át kell adnunk a jövő számára (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) és meg kell védelmeznünk ezt az intézményt minden olyan dologgal szemben, amely ennek továbbfejlődését megnehezítené. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt van egy pont, amelyre egyik-másik előttem szólott képviselőtársam már alludált, amely bizonyos aggodalmakat kelt ennek az intézménynek jövője szempontjából, az t. i., hogy a háború után oly rengeteg nagy lesz a betegeknek, az ápolandóknak száma, hogy az alaposan megrendítheti ezt az intézményt. (Ugy van! balfelől.) Mert azt elhibázott dolognak kell tartanom, amidőn különbséget tesznek a megsebesült rokkantak és a megbetegedett rokkantak között, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Aki félkézzel vagy féllábbal jön haza a csatatérről, az nem rokkant meg olyan mértékben, mint alá fél tüdővel jön haza. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem lehet az, hogy ezeknek a belsőleg megrokkant embereknek eltartása mind a munkáspénztárakra háramoljon. Bródy Ernő: A munkásbiztositást meg kell csinálni. Giesswein Sándor: Vagy a biztosítást kell számukra megcsinálni. Szóval a háború különböző áldozatairól tulajdonképen magának a háborúnak, a hadviselésnek kell gondoskodnia. Az már nem elfogadható ok, ha azt mondják, akinek belső baja van, annak már gyenge volt az organizmusa. Mirevaló a sorozás ? Hiszen a sorozás állapítja meg, hogy az illető hadiszolgálatra alkalmas és a legerősebb természet is infekczió által szerezhet magának betegséget, amely infekcziót a háború épen közelebb hozza. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Mindezt egyformán a háború következményeinek kell tekinteni, akár külső sérülés okozza a megrokkanást, akár pedig belső betegség. Mindezekről az egész terhet nem kell a hadviselésnek a társadalomra, nevezetesen a munkástársadalomra hárítani, hogy csak viseljétek ti azt egészen. Hiszen másrészt a hadviselésnek sem szabad elfelejtenie azt, hogy épen ezek a munkásbiztositó intézmények egyszersmind a haderőnek is megerősítései; nem az a czéljuk, de indirekté mégis arra szolgálnak, Többször hivatkoztak arra, hogy Németországban kiváló államférfiak elismerték, hogy ezt a háborút Németország nem tudta volna megküzdeni, hogy nem