Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-690
690. országos ülés 1917 január 26-án, pénteken. 447 zéki oldalon hangoztattunk, de a niásik oldalról is, ha talán ritkábban itt a házban, de a házon kivül, béke idején, hangoztattak kifogásokat, megjegyzéseket a kartellek túlkapásai ellen. Ostoroztuk a háborút megelőző időkben a kartelleket árdrágítás szempontjából, elmondtuk, hogy ha oly termelők szövetkeznek kartellba, akik Telük szemben felvett harcz ellen védekeznek, védelmi kartelleket kötnek, ezeket elismerem jogosultaknak, oly kartelleket azonban, amelyek az árak mesterséges drágitására törekednek, természetesen ellenezünk, helytelenítünk. Minthogy a * kartellekben egyesült nagytőke hatalma azonban, sajnos, az egész világon óriási, maholnap egyes országokban nagyobb, mint magáé az államé és az államkormányzaté, ezekkel a kartellekkel szemben reüszálni nem tudtak és .a kartellek mind erősebbek és erősebbek lettek. És mit látunk? Azt, hogy a háború során a majdnem abszolutisztikus hatalommal felruházott kormány a kartellekből alakított központokra, a kartellekből alakított Haditerményre, szakközpontokra ruházta át majdnem teljhatalommal az ország közellátásának, közélelmezésének lebonyolítását. Hogy ezek a szervezetek, ha altruisztikus alapszabályokkal működnek is, miképen kezelik a közellátás kérdését, azt az a mizéria mutatja, amelyben vagyunk s mely ellen az igazságügyminister ur azt mondja ugyan, hogy nem statáriális, de majdnem statáriális, kivételes rendőri bíráskodással akar védekezni. Itt is a tények bizonyítják azon állításomat, hogy a kormány nem tudott jól élni azzal a nagy hatalommal, melyet az ország érdekéhen rá ruháztunk. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Be van bizonyítva, hogy a kormány ezt a hatalmat egyes érdekképviseletekre ruházta át, amelyek a maguk érdekét sokkal nagyobbra tartották, mint az ország közének, a millióknak és a hadseregnek az érdekeit. (Igaz! TJgy van! a szélsőbal-oldalon.) Azt mondja a minister ur formailag igen szép fejtegetéseiben, hogy a mi népünk a háborúnak ezen előrehaladott stádiumában sem tudja megérteni azt, mily jogon rendelkezik az állam, vagy bárki más az ő tulajdona felett. Igaza van a t. minister urnak. Népünk, mely a maga szegénységében, szerény négy vályogfalán belül, nyomorúságos csekély élelmiszereit, ruházati czikkeit és egy pár darab bútorát a maga külön saját világának ismerte, amely abba a nagy látókörbe, mely a helyzet teljes felfogását kívánja, beleilleszkedni nem tudott, nehezen tudja megérteni, hogy olyan elemek, akiket vagy nem ismer, vagy olyanok, akiket nagyon is ismer a közigazgatási élet mizériáiból, a jegyző, a szolgabíró, vagy idegen kormányzati közeg, hozzá behatolhatnak és az ö vagyona felett diszponálhatnak. Ezt nem tudja megérteni, vagy ha megérti, nejii könnyen veszi be. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) . Vagy hogy még jobban fejezzem ki magamat, hogy népünk nem tud ebbe a megváltozhatatlan ténybe belenyugodni, ennek ismét a mélyen t. kormány egyoldalú eljárásában keresem legfőbb indokát, amit már más alkalommal is szóbahoztunk és amire, noha a kereskedelemügyi minister ur igyekezett megnyugtató választ adni, sajnos, megnyugtató választ a mai napig sem kaptunk. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ertem ezalatt azt, hogy nagyon nehéz, hogy az a falusi nép megértse azt, hogy búzájának, rozsának az árát az állam megállapíthatja s mikor öt garassal többet kap az általa eladott tojásért, vagy lisztért, akkor ezzel bűnt követ el, ha pedig az a szegény ördög, azért, hogy ne fázzon, hogy a tisztességnek megfeleljen ruhát vagy czipőt vesz, akkor azt kénytelen megvenni nem makszimált áron. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha a paraszt azt fogja látni igen t. igazságügyminister ur, hogy a czipő, bőr, ruhanemű, kalap és minden egyéb ipari termény, amit vásárolni kénytelen, makszimálva van, akkor bele fog nyugodni abba is, hogy gabonáját makszimálják és ha azt fogja látni, hogy el fogják osztani a javakat egyenlően, hogy ő is hozzájut makszimált áron az ő csizmájához, posztójához, akkor ő is bele fog nyugodni, mert azt fogja mondani, hogy a kormányzat egyenlő mértékkel mér és az osztó igazságot gyakorolja. (Igaz! TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De ha csak egyoldalulag a terményeket makszimálják és még néhány czikket a közfelháborodás folytán, ellenben egy sereg czikk, mely a külföldről kerül Magyarországba, teljesen szabaddá van téve és amint tegnap hallottam, 3000%-nál nagyobb áremelés konstatálható, akkor az igazságügyminister ur hiába szónokol olyan szépen, nem fogja elhinni a nemzet, hogy igazság az, amit önök vele elkövetnek. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) En nem akarom a kormánynak a hivatalos hatalma kiterjesztésére adott felhatalmazás mikénti gyakorlását részletesen fejtegetni. Megtettük ezt a múltban és lesz alkalmunk erre a jövőben. De minthogy ezen javaslatnál kénytelen vagyok a politikai bizalom kérdését is fölvetni, kénytelen vagyok arra is utalni, hogy akkor, mikor ebben az országban annyi keserv, annyi panasz van a népben, mikor az ország lakossága oly fegyelmezettséggel és oly hősiesen harczol a harcztóren és oly fegyelmezettséggel viseltetik itthon, mig a külállamokban igen sok helyen és igen fegyelmezett országban is a nép lázadozik, mikor a magyar közönség a legtisztességtudóbban és legtürelmesebben viseli a háború összes nyomorúságait, (Igaz! TJgy van! a
