Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-690

444 690. országos ülés 1917 csak búzából és rozsból van, zabból és árpából nagyon kis mennyiségben, A helyzet tehát az, hogy a mit itthon fogyasztunk el, az drága, amit ellenben külföldre viszünk, az olcsó. Ugyancsak helytelen a liszt és a búza ára közti viszony. A búza 40 korona, ellenben ha megőrölik, akkor 116 korona az ára. Tessék számba venni, mekkora különbség van a mai búzaárak és lisztárak relácziója és a békeidőbeli búza- és lisztárak relácziója közt. Azt mondják, hogy nem lehet leszállítani az őrlési árakat, mert akkor nem őrölnek tovább a malmok. Hát akkor tessék a malmokat rekvirálni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ne féljenek attól, hogy nem kapnak elegendő munkaerőt, hiszen a felmentések reményében túl lesznek jegyezve az állások. Mint amióta a fatermelőket felmentik, azóta — látjuk — olyan emberek, akik eddig nem foglalkoztak fakitermeléssel, sietnek erdőt venni; ha nem tudnak olcsón kapni, űzetnek nagyobb árat is, csakhogy e réven felmentéshez jussanak. Röviden rátérek a rekvirálásra. A legutóbbi rekvirálásoknál az a visszásság fordult elő, hogy a tavaszi magvakból, árpából, zabból, kukoriczából sok helyen még a szükséges vetőmagot se hagyták meg a gazdáknál. Ha nem vetünk, hogy fogunk aratni? Ellenben az a gazda, kitől elveszik a magvat, értesítést kap, hogy majd a Haditermény utján kaphat magvat. Igaz, hogy 13—14 koronával drágábban kapja, mint amennyiért tőle elvették és igaz, hogy sokszor egy-két hónappal későbben kapja, mint ahogy vetni kell, de ez ellen hiába rekriminál. A munkások, az aratók és a muszka foglyok részére sem hagynak elegendőt. Már most hogy fogunk aratni ? Muszka foglyokat és katonai munkásosztagokat csak ugy kap a gazda, ha kimutatja, hogy elegendő élelemmel tudja őket ellátni. Ha tehát nincs élelmem, nem kapok munkást, ha nincs munkásom, ottvész a termésem. A központok impraktikus intézkedéseire nézve csak még egynéhány adatot említek. Abauj-Torna vármegye őszi közgyűlésén az alispáni jelentésben a következő panasz foglaltatott. A rekvirálások folytán a vármegye területén 12 vaggon felesleg mutatkozott, ellenben az ellátandó lakosságnak bejelentett lisztszükséglete kitett arra a hónapra három vaggont. Az alispán már most kérte a belügyministert, hogy mivel felesleges készletek vannak gabonaneműből és igen jó malmok vannak a vármegye területén, engedje meg, hogy a szükségletet ott őröltethesse meg. Erre nem kapott engedélyt, ellenben kaj>ott Békéscsabáról három vaggon lisztet. Tehát mikor helyben megvolna a liszt, Békéscsabáról szállítják, a mai nagy vaggonhiány mellett! Indokolatlan költséget csinálnak és felesleges munkát a vasutaknak. Még egy uj dologra térek ki: a központoknak, hogy ugy mondjam pénzügyi politikájára. A központtól a gazda utalványt kap, melyre rá január 26-án, pénteken. — van nyomtatva: ha nyolez nap alatt ki nem fizeti az árát, az utalvány érvényessége megszűnik. Természetesen a legtöbb gazda rögtön elküldi a pénzt, ellenben hónapok telnek bele, míg megkapja az áruját, sokszor annak is csak egy nagyon kis részét. Magam is így jártam répaszükségletemmel. ív agybecskerekre már rég elküldtem a pénzt, de még most se kaptam meg az árut, pedig már januárban vagyunk. A zsákokat is el kell küldeni az illető helyre. Oly sok zsákja nagyon kevés gazdának van, hát kölcsön kell venni a zsákot; ez is hat-nyolezszor annyiba kerül, mint máskor. Az orosz foglyokkal is furcsa eljárás divik. Minden egyes fogoly után 30 K garancziális összeget kell a gazdának letenni. Ez abszurdum, mert hiszen az a gazda, akinek kell a fogoly, sokkal nagyobb összegre jó, mint az a 30 K; ha pedig visszaélést követ el, a 30 K-val nincs méltóan megbüntetve. Nálunk több mint egy éve fizettek be egyes gazdák ilyen 30 K-kat, de foglyot még máig sem kaptak. Ha felteszszük, hogy 500.000 orosz fogoly van foglalkoztatva mezőgazdaságban és egyéb üzemekben, ez már maga, 30 koronájával, 15 milliót tesz ki, amely összeg hónapokon, vagy éveken át kamatozatlanul hever, elvonva a gazdától és a köznek forgalmától is. Igen sajnos dolgok történnek a kukoricza körül is. Ezt elrekvirálták a gazdától s elrekvirálják a sertést is, amint tervben van. Ellenben a hadvezetőség, ha jó az értesülésem, azt tervezi, hogy egyes ipari hizlalókimk nagyobb mennyiségű sertést ád hizlalás czéljára, minden rizikó kizárásával, vagyis ha esetleg sertésvészben elhull a sertés, az a katonai kincstár kára. Ugyancsak ad neki kukoriczát és elegendő munkaerőt is foglyok képében, továbbá 50 K fáradsági dijat minden darab sertés után és külön bonifikácziót, ha a takarmányt bizonyos skála szerinti sulyszaporitással értékesiti. Igazán hihetetlen intézkedés ez: olyanoknak adni hasznot, akik eddig sem kukoriczatermeléssel, sem sertéstenyésztéssel nem foglalkoztak, hanem mások fáradságát veszik igénybe, ugy a sertés, mint a kukoricza körül. Kern lehetne-e egyes gazdákat, vagy gazdaszövetkezeteket ezzel megbízni? Akkor a haszon a megfelelő kezekbe kerülne. (Ugy van! balról.) A teendő intézkedésekről is volna néhány szóm. Hihetetlen, milyen nagy mértékben tolódnak el a vagyonok. Olyanok, kiknek semmijük sem volt, ma gazdagok. Ezeknek nagyrésze aztán a földre veti magát. Halljuk, hogy ez a szállító is vett birtokot, az is vett uradalmat, ez a bank is vett, az is. Már pedig nem lehet közömbös a birtokcsere, mert azé az ország, akié a föld. A gazdák érdekképviseletei, ugy tudom, figyelmeztető szóval fordultak ez ügyben a kormányhoz, kérve azt is, hogy adjanak ki listát a közelmúltban történt birtokváltozásokról. Ennek már egy éve, de a lista ma sem jelent meg,