Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-674

674. országos ülés 1916 deczember ll-én, hétfőn. 37 sének plusszá 22 millió, ugy hogy összesen e két felemelés utján 63 millió többlet folyt be, ezt a 63 milliót levonva a 148 millióból, még mindig tetemes összegre rug állami bevételeinknek többlete a habomban, és ez is bizonyítja államháztartásunknak állandóságát. Oly rendkívüli bizonyítéka ez a magyar államháztartás harczviselő képességének és teherpróba megbírásának, amelyhez hasonlót, azt hiszem, keveset lehetne felmutatni. Hozzá kell tennem, hogy az államvasutak bevételei is kedvező eredménynyel zárták le az évet, amennyiben á többlet 120 millió korona. Hozzáadva az emiitett adónövekedést, a. magyar állam rendes bevétele a múlt évben az 1914—15-iki rendes bevételt 268 millióval haladta meg. Kétségtelen, hogy ezzel szemben vannak árnyoldalak is, ami annak tulajdonítható, hogy beruházások és utánpótlások nem történtek, de ha mindent számbaveszünk, meg lehet állapítani azt, hogy amikor attól kellett tartanunk, hogy visszaesünk a rendes bevételekben, akkor nemcsak hogy vissza nem estünk, de a rendes bevételek meghaladták az előző év rendes bevételeit, ugy bogy amint a t. pénzügyminister ur kimutatta, még a felemelt háborús segélyt is a rendes bevételekből lehetett fedezni, Ez szintén meglepő és igaz elégtételül szolgálhat, mert egyúttal a magyar államháztartás izmos, fejlődését mutatja. Az elébb bátor voltam számon kiejteni azt a szót, hogy az a költségvetés, amelynek zsinórmértéke alapján megyünk, az 1914/15-iki költségvetés, a megdicsőült királyunk, I. Ferencz József uralmának utolsó költségvetése volt és 2,264,000.000 korona végösszeggel zárult. Ha összehasonlitjuk ezt a költségvetést azzal, amelylyel megdicsőült királyunk az uralkodását megkezdte, az 1868-ikival, akkor azt látjuk, hogy az 1868-iki nettó költségvetésben, amely az 1868 : XXVIII. t.-czikkben van inkorporálva, a rendes kiadás 99 millió volt, a rendkívüli kiadás 30 millió, összesen 130 millió. Az összes kiadások tehát 260 millió koronával voltak előirányozva, szemben a mostani bruttó két és egy negyed milliárd koronával, vagyis boldogult királyunk uralkodása alatt ily rendkivül módon növekedett a magyar államháztartás. A rendes kiadások és rendes bevételek egybevetése mostan nem fejezi ki teljesen pénzügyi helyzetünket. A tisztelt pénzügyminister ur a pénzügyi bizottságban utalt rá, hogy a háborús terhek rendkívüli növekedése olyan, hogy azokat rendkívüli hitelműveletekkel kell fedezni. Előadta, hogy a báboru első 23 hónapja Magyarországra havonként 450—470 millió korona terhet jelentett és hogy később a háború havi terhe 500 millióra nőtt és hogy most 650 millión felül van á háború havi költsége megállapítva. Ennyi a tisztán Magyarországra eső rész. Ez a rengeteg teher nagyrészt, mint másutt is, a magyar állam hitelének igénybevételével fedeztetik. A magyar állam hitelének igénybevétele tekintetében tudnunk kell azt, ami az egész világ előtt feltűnést keltett, hogy hadikölcsönökben a magyar állam mily óriási összegeket hozott össze. Az eddig lekötött négy hadikölcsön több mint 6 milliárdot eredményezett és azt kell hinnünk, hogy a jelen hadikölcsön ezt az összeget remélhetőleg 8 milliárdra fogja kiegészíteni, vagyis az óriási megpróbáltatások után is a magyar közgazdaság össze fogja hozni a 8 milliárdot és kétségtelen, hogy amennyiben szükséges lesz, ez még folytatódni is fog. Méltóztassék megengedni, hogy most megint még csak egyetlen adatot hozzak fel és összehasonlítsam a mai helyzetet azzal, amikor megdicsőült uralkodónk megkezdte uralkodását 1848ban. 1848-ban, amikor élet-halálharczot küzdött a nemzet, akkor is igyekezett összesíteni a maga erőit arra, hogy a harczot megvívja. Hogy az akkori kormánynak mily nehézségekkel kellett küzdenie a szabadságharcz mozgalmai közt, azt mutatja az a körülmény, hogy amikor a mozgalom kezdődött és átvette a kormányzatot a magyar kormány, az állampénztárban talált 519 forint 40 krajczárt. Ezzel kellett akkor Magyarország berendezkedéséhez hozzálátni. Akkor Kossuth Lajos mint pénzügyminister törvényjavaslatot készített, amelyben akként számított, hogy az 1848-ik év második felére és 1849. évre 60 millió papirforint adóssággal az egész hadi kiadások fedezhetők lesznek és egyúttal a nemzethez fordultak, hogy két millió pengő forintos hadikölcsönért, amely két millió pengő forintos hadikölcsönből akkor 527.200 forint Íratott alá elsősorban és később, amikor a beváltott ékszerek is beszámíttattak, a kölcsön 860,370.000 forint és 25 krajczárra emelkedett. Méltóztassék ezt az összeget összehasonlítani a mai 8 milliárddal. Azt biszem, hogy ez a négy szám feledhetetlen emléke marad a magyar pénzügyi történetnek. Egyik két szám az, hogy 1867-ben, a mi költségvetésünk 260 millió korona volt és ma a háború megpróbáltatásai közt a két és egy negyed milliárdot birja meg. A másik két szám az, hogy 1848-ban a magyar hadikölcsön két millió forinttal jelent meg, ma pedig a 8 milliárdnál vagyunk. Mély emberi meggyőződésem az, hogy ez a négy szám mint a mi megizmosodásunk és fejlődésünk jelképe, mint négy nagy obeliszk fog előttünk emelkedni és az a tér, amelyet betölt, nem lesz üres, hanem benne van egy erőteljes nemzet fejlődése és benne van megdicsőült királyunk I. Ferencz József nagy uralkodásának emléke. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezeket mutatják a most előterjesztett számok. Azt hiszem a t. ház minden tagjának szivéből beszélek, amikor azt kívánom, hogy uj uralkodónk, Felséges Urunk alatt is, a legerőteljesebb fejlődés utján haladjunk és hogy a pénzügyi bizottság mielőbb abban a helyzetben legyen, hogy szerencsés sikerek után békés költségvetési javaslatot terjeszthessen elő. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Nagy gyászunk és nagy sikereink mai napjaiban, amikor elmondhatjuk, hogy egy nemzedék sem ért meg oly nagy gyászt és oly nagy diadalokat, mint amilyeneket nekünk kell