Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-690

420 690, országos ülés 1917 január 26-án, pénteken. népességi egészséges, erőteljes fölösleget, ameljTe szükségünk van, hogy a háború által népünkön ejtett sebeket kiheverjük. E napokban lesz szerencsém a t. háznak átadni annak a szövetségnek, melynek élén állok, a Stefánia-szövetségnek kérvényét, (Éljenzés a baloldalon.) az anyasági biztosítás kötelező behozatala tekintetében. Gondoskodni fogok arról, hogy e kérvény, melyet egyik legkiválóbb szakemberünk készített és ruházott fel gazdagon adatokkal, minden képviselőtársam kezébe jusson. Én arra kérem t. képviselőtársaimat, legyenek szivesek azt elolvasni, megfontolás tárgyává tenni és eltelni az abban vázolt helyzettel. Járuljanak hozzá, hogy teremtsük meg azt a közvéleményt, melyre szükség van e téren, mely minden tényezőtől, kormánytól, törvényhozástól és társadalomtól megköveteli, hogy a maga keretében teljesítse kötelességét, hogy e feladatot olyannak fogja fel, mely semmi feltételhez nem köthető, melyet mindenáron meg kell oldani. Mert ismétlem, nemzetünk jövője ép ugy függ e feladat helyes megoldásától, mint a harcztéri helyzet kedvező alakulásától. Ezeket a t. ház figyelmébe ajánlva, vissza kell térnem arra, hogy a bevezetőleg elmondott hiányosságok miatt magához a törvényjavaslathoz nem járulhatok hozzá. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Ki következik szólásra ? Szojka Kálmán jegyző: Földes Béla ! Földes Béla : T. ház ! A népességi politikának azon részletkérdése, melylyel gróf Apponyi Albert t. barátom behatóan és lelkesedéssel foglalkozott, olyan természetű, hogy azt hiszem e vitában lehetetlen e kérdés további tárgyalását mellőzni. Én is bátor leszek megjegyzéseim során e kérdéssel foglalkozni, de már most is fel szeretném használni azt a hangulatot, melyet e beszéd a képviselőház minden egyes tagjában keltett, arra, hogy mintegj

7 buzditásképen elmondjam azt, ami a népességi j>olitika tekintetében a német birodalmi tanács részérő] történt. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenkinek, aki a magyar nemzet jövőjével foglalkozik, tisztában kell lennie azzal, hogy a népességi szaporodás és a népesség fizikai jólétének emelése elsőrangú kérdés. Minden eredmény, amelyet elérünk a közigazgatás bármely részében, 50%-ot veszít értékében, ha a népesség állományát nem tudjuk kiegészíteni és oly fizikai, erkölcsi, szellemi és gazdasági helyzetbe juttatni, hogj

7 képes legyen kifejteni azt az erőt, amelyre a magyar nemzetnek további haladásához szüksége van. Ezt érezték minden államban mindazok az államférfiak, kik a politikai kérdésekkel komolyan foglalkoznak. A német birodalmi tanács e kérdések tárgyalására bizottságot küldött ki. A bizottságok ugyan néha csak arra valók, hogy a kérdéseket eltemessék, de a német birodalmi tanács működése mindenkit, aki azt ismeri, megoyugtathat aziránt, hogy e bizottság leomolván fogja venni feladatát. Ez a, gondolom, 22—24 tagú bizottság már dolgozott is. E munkálkodásnak egyelőre az volt az eredménye, hogy pontos statisztikai felvétel elrendelését mondották ki, de különösen azt a kérdést karolták fel, mely tegnap itt is érintetett : a nemi betegségek terjedésének megakadályozását. E betegségek visszahatása a népesség egészségére a legnagyobb veszedelem, mely a háború befejezése után fenyeget. Ezért a bizottság egy igen radikális lépésre határozta el magát. Tudjuk, hogy az állam bizonyos esetekben, ahol fontos államérdekek forognak fenn, oly ügyekben is büntetőjogi szankeziót mondhat ki, melyek azelőtt, évtizedeken vagy századokon át ezzel nem bírtak, hanem tisztán a magánjog körébe voltak utalva. Ilyen volt pl. az uzsora kérdése, melybe az állam nem avatkozott, vagy a törvénytelen progenitura kérdése. A határ tehát meglehetősen mozgó ; oly ügyek, melyek ma csak magánjog szempontjából ítéltetnek el, holnap már büntetőjogi szankczióval bírhatnak. A német Reichstag bizottsága most azt a propozicziót teszi, hogy a nemi betegségeket be kell jelenteni és a bejelentés elmulasztásának büntetőjogi szankeziója legyen. Ez volt az eredmény, melyet a bizottság egyelőre elért. A népességi politika kérdésével majd később akarok, bár csak röviden, foglalkozni, most csak az előttünk levő törvényjavaslat más vonatkozásairól kívánok nyilatkozni. Az ellenzék szónokai ezt a javaslatot, mindenki el fogja ismerni, tárgyilagosan bírálták, igazságosan elismerték annak egyes jó oldalait, de rá kellett mutatniok arra is, hogy igen nagy veszélyeket rejt magában, kivált alkotmányjogi szempontból. A szocziálpolitikus örül a 2. §-nak, de az alkotmányjogász megdöbben azon, amit az 1. §. tartalmaz, ugy hogy azt mondhatnám, amit a szocziálpolitikai vámon nyerünk, elvesztjük az alkotmánypolitikai réven. Ezt az egész javaslatot az ő rendkívüli intézkedéseivel ugy lehetne jellemezni, hogy a kivételes kivételes intézkedésekről szól, mert itt már a kivételek a cubusra vannak emelve, ugy hogy a kivétel szabály lesz és a szabály kivétel. De nem akarok a törvényjavaslat e részeivel behatóan foglalkozni, hanem elsősorban a 2. §. érdekel. Az 1. §-ra nézve csak a következőket jegyzem meg. Először mindenesetre nagyon kritikus dolog, ha az a hatósági szervezet, mely egy nemzet hosszú fejlődésének eredménye, oly mértékben, amelyet most pontosan megállapítani nem istudunk, felforgattatik annyira, hogy majdnem közeljár azon nagy elv megsértéséhez, mely az egész európai alkotmányos élet alapelve, t. i. a hatalmak elválasztásának elve. Másodszor aggályosnak tartom az ily természetű intézkedéseket azért, mert hiszen maholnap e parlament tulaj donképen nem is gyakorolja annyira a törvényhozó hatalmat, mint a felhatalmazási hatalmat. Mi minden téren felhatalmazásokkal dolgozunk. Értem azt, hogy a mai háborús állapot nem engedi meg, hogy minden egyes ügy, amely a törvényhozás elé kerül, részleges intézkedések utján szabályoztassék, azonban az már mégis túlmegy az egészséges és helyes ha+árokon, hogy folytonosan