Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-689

408 68-9.- országos ülés 1917 ről nem lehet eleget beszélni. A magyar képviselőháznak hozzá kell szoknia ahhoz, hogy ezentúl főleg szocziális és gazdasági kérdésekről lesz itten szó. (Igaz! Ugy van! Helyeslés baljelől.) Azt hiszem, valamennyien egyetértünk abban, hogy ez is a jövő nagy kérdései, nagy problémái közé tartozik s ma már bizonyára végét járja az a korszak, amikor az emberek csak ugy hasból nagy szónoklatokat vágtak ki s kezdődik az uj korszak, amikor komoly kérdésekkel, komoly ideákkal a jövendő nemzedék megóvása érdekében való komoly törekvésekkel foglalkozunk, amikor lelkünket, szivünket adjuk oda azért, hogy e drága Magyarországot megtartsuk a maga eredeti rendeltetésének s jövő nemzedékek számára . E szellemtől áthatva, most már legyen szabad magához a javaslathoz is néhány megjegyzést tennem, melyek nem azokra a nagy elvi kérdésekre vonatkoznak, melyeket az előadó ur is emiitett : nem a czentralizáczió vagy deczentralizáczió kérdésére, nem az Állami Munkásbiztositó Hivatal hatáskörének kérdésére. Hiszen az indemnitási vita alatt magam is arra kértem a t. minister urat, ne csináljon most reformot, mert meg kell várni a háború tanulságait ; hátha az fog kiderülni, hogy egyáltalán nem kell reform. Azok a kérdések is, amelyekről eddig szóltam, olyanok, amelyeket a háború hozott előtérbe, a reális élet kérdései, melyeken jóindulattal és szocziális érzékkel, nem pedig jDaragrafusok gyártásával lehet segiteni. Módosításaim közül, melyeket bátor leszek ajánlani, az első a legfontosabb. A törvényjavaslat 2. §-ának szövege szerint felhatalmaztatik a minister, hogy a betegségi segélyek dolgában a törvénytől és a pénztári alapszabályoktól eltérő rendelkezéseket is állapítson meg. Itt a behajtás módozatairól van szó, amelyek azokat a nagy hátralékokat idézték elő, amikről Szterényi t. képviselőtársam is beszélt. Már most nekem az volna a kérésem, hogy az e paragrafusban adott felhatalmazás terjesztessék ki a balesetbiztosításokra is. Hiszen ez teljesen logikus. Ha megadatik ez a jog a betegségekre nézve, még inkább meg lehet adni a balesetbiztosításokra nézve, ahol a járulékokat csak maguk a munkaadók fizetik, nem a munkások. Nekem teljesen mindegy, akár kifejezetten beveszszük ezt a 2. §-ba, akár ugy, hogy a »segélyek« szó előtt kihagyjuk a »betegségi« szót. En sohasem voltam a formák embere, engem csak a lényeg érdekel. Majd a részletes tárgyalásnál be is fogom adni a módosítást, de már most akartam jelezni, hogy a t. minister urnak ideje legyen konsziderálni a dolgot és ne mondhassa, hogy meglepetésszerűen adom be módosításomat. Második kívánságom szintén a balesetbiztosítás keretébe tartozik. Azt óhajtom t. i., "hogy az Országos Munkás betegsegélyző Pénztár maga is tehessen balesetelháritó intézkedéseket, Ma ugyanis inuár 25-én, csütörtökön. ilyeneket nem tehet. A törvény 183. §-a szerint ily ügyben fordulhat az iparhatósághoz, a ministeriumhoz, javaslatokat tehet, de maga nem intézkedhetik. Én tehát arra nézve fogok módosítást, benyújtani, hogy a pénztár hatalmaztassék fel ily intézkedések megtételére s a mennyiben a munkaadó ez intézkedéseket kifogásolja, joga legyen felebbezni az állami munkásbiztositó hivatalhoz. Ha ez jóváhagyja az Országos Pénztár határozatát, a munkaadó köteles legyen az intézkedést végrehajtani. Azt hiszem, ez a kérésem nagyon aktuális. Hiszen ma igen sok veszélyes üzeni van, igen sok tanulatlan munkással. Hiszen a szakmunkások ma, tudjuk, nem állanak annyira rendelkezésre, hát pótolni kell őket onnan, ahonnan kapni lehet. Ezért szükséges, hogy egy feladatát lelkiismeretesen betöltő Országos Pénztár a balesetek elhárítása tekintetében először generálisan intézkedhessek, másodszor specziális. konkrét intézkedésekkel teremthessen jobb helyzetet. Következő kérelmem a biztosítási kötelezettség megállapitáásra vonatkozik. E tárgyban mostan az állami munkásbiztositó hivatal működik, mint választott bíróság, aztán működik az állami munkásbiztositó hivatal biztosítási tanácsa, dönthet a kereskedelmi minister, dönthet a földmivelésügyi minister, a királyi Curia és a közigazgatási bíróság. Ennyi fóruma van ennek az egyszerű kérdésnél: a biztosítási kötelezettségnek megállapítására, ami bizonyára nincs a jogegység érdekében. Hisz e különböző fórumok egymással ellenkező határozatokat hozhatnak ; a választott bíróság megítél a munkásnak bizonyos járadékot és azután a Curia a végső fórumon kimondja, hogy a munkaadó nem köteles a biztosításra. Ezért kell a munkásbiztositási kötelezettség egységes TOegállapitására egy fórumot megjelölni. Szerintem ez a munkásbiztositási választott bíróság lehetne, felebbvitelben pedig az állami munkásbiztositási hivatal, mint választott bíróság, mert hiszen ez a választott bíróság foglalja magában a szakszerűségnek, a hozzáértésnek legtöbb elemét, ez lehet tehát leginkább hivatott arra, hogy a munkásbiztositási kötelezettség kérdésében döntsön. Azt hiszem, annak sincs akadálya, hogy ebben a törvényjavaslatban ez a kérdés is megoldassék. Szives engedelmükkel még egy kérdést hozok fel, amefy az u. n. kórházi beutalásra vonatkozik. Az 1907. évi XIX. törvényczikknek 59. §-a állapítja meg a kórházi beutalás eseteit. T. i. az egész törvény szelleméből és rendelkezéseiből az folyik, hogy kórházba tulajdonképen csak a munkásbiztositási pénztár kiutalása alapján kerül a beteg, mert hiszen ezek a munkásbiztositási pénztár rak egyezményben vannak bizonvos kórházakkal, amelyek olcsóbban látják el az ő szükségleteiket, stb., ugy hogy abba a kórházba belekerül a beteg anélkül, hogy a pénztár tudná, s ez a pénztárra nézve egy megterhelést jelent. A közigazgatási bíróság.egj" ily kérdésben határozott és azt mondta.