Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-689
400 689. országos ülés 1917 ja gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk vezetése alatt álló Stefánia-szövetség az anya- és csecsemővédelem érdekében abban az irányban megindított, amely irányban t. képviselőtársaim közreműködését kérem, t. i. a védőnői hálózat kiterjesztését illetőleg. T. i. mi itt Budapesten abban a helyzetben vagyunk már, a belügyminister ur messzemenő előzékenysége folytán, — akitől az anya- és csecsemővédelem terén nagy horderejű intézkedéseket várunk és remélünk épen a Stefánia-szövetség kapcsán — hogy minden születésről Budapesten másnap a Stefánia-szövetség már anyakönyvi kivonatmásolattal bir. Minden születési esetben a Stefániaszövetség védőnői, akiknek nagy számát a budapesti pénztár segített messzemenő áldozatokkal alkalmazni, a szülő nőt meglátogatják, összes szocziális viszonyait kikutatják, hatóságoknál érdekükben eljárnak, ugy hogy a múlt évben ezen akczió révén 8000 csecsemőt kezelhettünk már Budapesten a legszegényebb társadalmi osztály körében, a csecsemők ezreit megmentve a jövő nemzedék számára. Most áttérek azokra a kérdésekre, hogy mik tehát a teendők ezen adatok után, ha nagyobb eredményt akarunk elérni a jövő nemzedék érdekében addig, mig az anyasági biztosítást az egész vonalon behoznék. Szerintem az első teendő, amint azt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam az imént emiitett beszédében körvonalazta, az anyákat megvédeni. A német birodalmi gyűlés a háború kitörésekor rögtön megalkotott egy törvényt a »B,eichs- Wochenhilfe«-ről, amely szerint minden hadbanálló munkás nejének és törvénytelen szülés esetén leányának is minden szülés után külön segély biztosíttatik. Biztosit pedig egyszeri hozzájárulás gyanánt minden szülés után 25 márkát, gyermekágyi segélyképen 8 hétre napi 1 márkát, kikötve, hogy abból 6 hétnek a szülés utáni időre kell esnie, külön bába- és orvosi költséget 10 márkában és külön szoptatási segélyt 12 hétre, heti fél márkában. Ugyanezen a nyomon halad most az osztrák kormány, amely legutóbb, talán a múlt hónapban kiadott rendeletével, császári rendelettel kiterjeszti a munkásbiztositásnak eme körét az anya- és csecsemővédelemre, felemeli a gyermekágyi segélyt, meghonosítja a szoptatási segélyt ós felemeli a bába- és orvosi költséget. Egyik iránya tehát a szükséges intézkedéseknek nálunk is ez lenne. Felemelése és 8 hétre való biztosítása a gyermekágyi segélynek. Az én javaslatom szerint, a napibór 75 %-ával, itt is kikötném, t. ház, hogy ebből 6 hétnek a szülés utáni időre kell esnie. Kiterjeszteném, t. ház — és ezt kérem a t. minister úrtól — a gyermekágyi segélyt a biztosítottak hozzátartozóira is. Miért ne egészitenők ki ezáltal azt a szocziális intézkedésünket, amelyet az imént helyeselni méltóztattak, hogy ott, ahol a jövő nemzedék bölcsője ring, ott nyújtsuk azt a támogatást, amely szükséges a jövő nemzedék megmentésére: ' már 25-én, csütörtökön. Bs, t. képviselőház, behozandónak tartom a terhességi segélyt, nem ajánlhatva elég melegen a kormány figyelmébe egy körülményt, amely a mostani törvénynek, elismerem, súlyos hibája, hogy t. i. arról a terhes nőről, aki terhessége utolsó idejében szervezetének időleges rokkantsága folytán munkába nem [mehet, hacsak magzatját nem akarja veszélyeztetni, ezidőszerint senki sem gondoskodik, az a nő ezen időben semmiféle támogatásban nem részesül, minek folytán előáll rá nézve az a kényszerhelyzet, hogy magát és családját fentartandó, minden áron munkát vállal s ezzel ismét koczkáztatja születendő gyermeke életét és egészségét. Ha tehát már ilyen felhatalmazást igénybe vesz a t. kormány, terjeszsze ki a segélyezést az ilyen terhes nők támogatására is. Végül javaslom, t. képviselőház, a szoptatási segélynek behozatalát is, aminél megfontolás tárgyát képezheti, vájjon nem a több oldalról felvetett j>rémium alakjában adassék-e az, ami a magyar viszonyok között talán megfelelőbb, mint az előre biztositott segély, mert jutalmazása lehet annak az anyának, aki csecsemőjét tényleg fel is neveli. Ezek azok a konkrét és legsürgősebb feladatok, t. képviselőház, amelyeket én a t. kormánytól ezen felhatalmazás igénybevételénél várok és amelyeket a t. kormány szives figyelmébe ajánlani bátor vagyok. Van azonban az anyasági biztosításon kivül még két sokkal fontosabb, sokkal nagyobb horderejű intézkedés, amelyet fel kell említenem s amelyek egyike a mai törvény alapján, másika pedig a törvényhozás által alkotandó egy uj törvény alapján lenne végrehajtható. Az egyik ilyen messzemenő intézkedés a kötelező biztositásnak a házi cselédek nagy tömegére leendő kiterjesztése, melyről az imént már szólottam s amellyel most bővebben foglalkozni már nem akarok, (Hallju h! Halljuk! balfelölj a másik egy régi adósság lerovása, egy kötelesség teljesítése a mezei munkásosztályJyal szemben, t. i. a kötelező betegség és baleset ellen való biztositásnak a mezőgazdasági munkásságra való kiterjesztése. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Már annak a törvénynek tárgyalása alkalmával, amelynek az általam jelzett irányban leendő módosítását most rendeleti utón kívánja a minister ur eszközölni, 1907 február 16-án a képviselőház ős ugyanez évi márczius 9-én a főrendül következő határozatot hozta (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A képviselőház felhívja a m. kir. földmivelésügyi kormányt, hogy a mezőgazdasági munkásoknak és cselédeknek betegség és baleset esetére való kötelező biztosítása iránt törvényjavaslatot készítsen és azt lehetőleg a közel jövőben terjeszsze a képviselőház elé.« Sajnos, t. képviselőház, ennek a határozatnak mi már nem tehettünk eleget, azóta pedig ez a kérdés lekerült a napirendről. Pedig mindaddig, amíg a. falu népének ezen kategóriáira is
