Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-689

392 689. országos ülés 1917 határozottan tévesen informálták. Az u. n. gyorsított eljárás megengedi a védelem teljes, szabad kifejtését éj) ugy, mint minden más ügyben. Mindazt megteheti tehát ugy a terhelt, mint védője, amit más ügyben : a tényállás előadását, helyreigazítását, s a védelem javára felhozható körülmények kifejtését. Nem titok, hogy nemcsak kir. ügyészségeknél ós a bíróságnál, hanem az igazságügyministeriumban is — ahol mindezen ügyeket, melyekre statisztikailag utaltam, én tartom kötelességemnek felülvizsgálni — rendkívül sok ügyben ivekre terjedő beadványok terjesztettek elő, amelyekben a védő urak kifejtik mindazt, amit védenczük érdekében kifejteni jónak látnak. Nem titok az sem, hogy e tekintetben magamis rendelkezésre állok bármely védőnek, és hogy néha órákat töltök azzal, hogy ügyészekkel, vidéki ügyész urakkal is, informáltatom magamat valamely ügy állásáról, nem szorítkozva csak az írásbeli informáczióra. A ministeriumi ügyosztály előadói és vezetője is és az ügyészség más kiváló, teljes bizalmat érdemlő, teljesen objektív tagjai is olyanok, kik még abban a perben sohasem jártak el, a legnagyobb minucziozitássál vizsgálják, hogy az illető ügyben mi a tényállás. Mikor a vádirat beadatott, az elsőfokú főtárgyalás a teljes eontradictorius eljárás azon szabadságával és azon részletességgel folyik le, melyet a védelem teljes szabadsága kivan. Nem titok, hogy bizonyos ügyek heteken át, némelyek négy hónapig is tárgyaltatnak az első fokon. Azt tehát, hogy az előkészítő, vagy az elsőfokú eljárás alatt a védelem negáeziója volna napirenden, teljességgel nem lehet állítani. Marad a felsőfokú eljárás. A királyi Curián a védő a semmiségi eljárásra vonatkozó szabályok értelmében, a B. P. 384. § 9. pontja szerint felhozhatja azt az alaki semmiségi okot, hogy a bíróság a védelem szempontjából a törvény lényeges rendelkezését megsértette, illetőleg tévesen alkalmazta. Tehát ha az első fok elnézésből elitélt egy ártatlant, e pont szerint módjában van a védőnek semmiségi panaszszal élni. Végigtárgyaltam e kérdéseket a Curia több nagyrabecsült tanácselnökével, természetesen nem egyes ügyben, hanem ;elvileg és teljes megnyugvásom az, hogy a Curia tanácsa sohasem tagadta meg a védelem szabad kifejtését, ha a 384. § 9. pontja alapján a védelem előterjesztést tett. Természetesen az már teljesíthetetlen és elképzelhetetlen dolog volna, ha ugyanazt a tényállást, amelyet az alsó fokon hónapokon keresztül megállapítottak, mindebben az 1259 bűnügyben a Curián megint meg akarnák állapítani, mert hiszen akkor, eltekintve attól, hogy a tényállás nem reprodukálható, annyi Curia kellene, ahány királyi törvényszék eljárt ezekben az ügyekben és azoknak is hónapokon keresztül csak ezzel kellene foglalkozniuk. Erre pedig semmi szükség nincsen. Ha j)edig a képviselő ur azt hiszi, hogy a Curia mindig in pejus változtatja meg az itéletejanudr 25-én, csütörtökön. ket, ebben is téves informáczióból indul ki. Hiszen a képviselő ur tartózkodott attól, hogy ily ügyekben védelmet vállaljon, tehát közvetlen tapasztalatokat e téren nem szerzett. Megnézhetett két vagy tíz ügyet, de nem 1259-et; sokkal elfoglaltabb, semhogy ezt tehette volna. Az elbírált 1259 ügyből az elsőfokú bíróságnál hozott felmentő ítéleteket 28 esetben változtatta meg a Curia, megfordítva pedig a Curia tiz ügyben mentett fel, ahol az alsó fokon elitélés történt. Hogy a Curia felemeli a büntetéseket, arra a bűnvádi jserrendtartás általános szabályai értelmében teljes joga van, a 385. §-ban felsorolt anyagi semmiségi okok értelmében is. Egyébiránt itt sincsen szó rendkívüli szigor alkalmazásáról. Hiszen az 1915 : XIX. t.-cz. megengedi a' halálbüntetés megállapítását és az életfogytiglan tartó, vagy a 10—15 évi fegyházat, már pedig a rendelkezésemre álló adatok szerint a legsúlyosabb büntetési tétel, melyet a Curia alkalmazott, kilencz évi fegyház volt. Hogy ilyen súlyos tételt több esetben is alkalmaztak, ez azt mutatja, hogy a visszaélések oly természetűek voltak, melyeket a jogrend érdekében ily súlyosan kellett megtorolni. (Helyeslés.) Mindezek alapján konkludálok, hogy a t. képviselő urnak joga volt a királyi Curia Ítélkezését a gyorsított eljárás eseteiben kritika tárgyává tenni, erre nézve felfogását kifejteni. De oly beállítás, mely szerint akinek ügye a Curiára kerül, az már kénytelen minden reményről lemondani, amely szerint itt a védelem negácziójáról lehetne szó, teljesen téves, egészen alajitalan és azt a Curia tekintélyének megvédése szemjxmtjából a leghatározottabban vissza kellett utasitanom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Zaj balfelöl.) Elnök : T. képviselőház ! Időközben módomban volt a gyorsírói feljegyzésekből megállapítani azt a két közbeszólást, amit Vázsonyi Vilmos képviselő ur beszéde közben, a kifejlődött zajban, egyrészről Eakovszky István képviselő ur, másrészről id. Erdély Sándor képviselő ur tett. (Halljuk! Halljuk !) Megállapítom azt, hogy mikor itt a királyi Curiáról volt szó, Rakovszky István képviselő ur ezen szavakat kiáltotta közbe : »Panamisták védelme ez !« (Nagy zaj és közbeszólások a jobboldalon.) A képviselő urat ezért a mélyen sértő gyanúsításért rendreutasítom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Zaj baljelöl.) Később, a feljegyzésekből kitetszőleg erre vonatkozólag, id. Erdély Sándor képviselő ur ezt kiáltotta közbe : »Ez disznóság !« (Élénk jelkiáltások a jobboldalon: Igaza volt I) A képviselő urat ezért a parlamenti illemet sértő kifejezésért szintén rendreutasítom. (Helyeslés jobb jelöl.) Ki a következő szónok? Rakovszky István : Személyes megtámadtatás czimén kívánok szólni. (Nagy mozgás és zaj johbfelöl.) Elnök : Rakovszky István képviselő ur szeI mélyes megtámadtatás czimén kér szót. (Zaj bal-