Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-688
688. országos ülés Í9Ü Rakovszky István: Képviselő volt a munkája alatt! (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István ministerelnök: Ezen inkább általános természetű kijelentések után rátérek a konkrétebb kérdésekre. (Halljuk! Halljuk!) Néhány hónappal a háború kitörése után kezdtek felszínre jutni azok a végtelenül visszás jelenségek, melyek üzleti téren a háborús szállítások körül előfordultak, amelyek — mindjárt megjegyzem — természetszerűleg leginkább a háború kitörésekor fennálló, hogy ugy mondjam, készületlenség folytán fordulhattak elő, melyekkel szemben felléptünk a legszigorúbb büntető szankczió életbeléptetésével és föllépett a hadügyministerium is azzal, hogy igyekezett kiküszöbölni azokat a rendellenességeket, melyek egyik-másik közegének tájékozatlansága folytán felmerültek. Már akkor, midőn ezen jelenségek először feltűntek, kifejezést adtam annak a nézetemnek, hogy a képviselőknek a legnagyobb gonddal kell óvakodniuk a bevezetésnek és ajánlásnak minden üzleti szinezetnélküli módjaitól is, amelyek talán rossz szokásai, de feltétlenül szokásai a magyar társadalomnak. Hivatkozhatom mindenkire : senki tisztességes üzletembertől a háború előtt meg nem tagadhatta, hogy egyik vagy másik kormányhatóságnak legalább azt ne mondja, hogy én ezt az urat mint tisztességes üzletembert ismerem. Kifejezést adtam annak a meggyőződésemnek, hogy ettől is tartózkodni kell és akkor intéztem a hadügyminister úrhoz azt a kérést, amely ismételten felemlittetett ma is és amely egyfelől odairányult, hogy pro futuro a leghatározottabban utasítsa a hadügyminister ur összes közegeit, hogy semmiféle ilyen természetű közbenjárást képviselő uraktól el ne fogadjanak és az ilyen eseteket velem közöljék, másfelől pro praeterito is, hogy az összes ilyen eseteket hozzák tudomásomra. Amint talán arra szintén méltóztatnak emlékezni, miután az erre vonatkozó adatokat nem kaptam azonnal meg, a hadügyminister ur beleegyezésével az Ö felsége személye körüli minister urat kértem meg arra, hogy a hadügyministeriumban személyesen eljárva, az összes szóbanforgó referensekkel és katonai közegekkel beszélve, állítsa össze azoknak j egyzékét, akik egyáltalában bárminő ilyen természetű dolgokban személyesen vagy írásban a hadügyministeriumban megfordultak. Ezt a jegyzéket tehát nem a hadügyminister ur készítette el, hanem beleegyezésével elkészítette báró Roszner Ervin fc. barátom 1915. év tavaszán és nyári hónapjaiban. Ezt a jegyzéket bátor leszek most felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban felolvasnám, két megjegyzést teszek. Az egyik az, hogy ebben a jegyzékben benne van mindenki, ki egyáltalában valamiféle hadiszállítás révén egy szót szólt ministernek vagy referensnek. Benne vannak olyanok, kiknél az eljárás altruisztikus természete minden kételyen január 24-én, szerdán. 365 kivül áll, de én teljes képet akarok adni. A másik pedig, hogy ezek az esetek mind a háború első hónapjaira vonatkoznak és 1915 nyara óta semmiféle ujabb értesítést a hadügyministeriumból nem kaptam. (Mozgás halfelöl.) Ennek folytán utolsó Bécsben létem alkalmával személyesen felkerestem a hadügyminister urat és megkérdeztem, hogy fennáll-e az az utasítás, melyet ő e tárgyban kérésemre kiadott, és hogy ennek folytán azt a tényt, hogy semmi ujabb hirt nem kaptam, olybá vehetem-e, hogy azóta tényleg semmiféle intervenczió képviselő részéről nem történt. A hadügyminister ur akkor azt mondta, hogy utasítása fennáll, tehát minden valószínűség szerint ugy is áll a dolog ; azóta utánanézett a dolognak és ma közölte velem telefonon, hogy konstatáltatott, miszerint 1915 nyara óta magyar képviselő a hadügyministeriumban semmiféle ilyen kérdésben semmiféle interveneziót nem tett. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) Most már felolvasom a jegyzéket, megjegyezve még valamit. Azoknál a képviselő uraknál, akik egyszerűen mint szállitásképes tisztességes czéget ajánlottak valakit, azt a kifejezést használom, hogy az illetőt »ajánlotta« ; azoknál a képviselő uraknál pedig, akik valamely vállalkozó ügyében többször fordultak meg, azoknál azt a kifejezést használom, hogy érdeklődtek az ügy iránt. (Hoszszantartó élénk derültség a ház minden oldalán. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István ministerelnök: Gondolom, czélszerü bizonyos preezizitást használni a kifejezéseknél és szükségesnek tartottam megadni az általam használt quasi terminus technikusoknak magyarázatát. (Helyeslés jobbjelöl.) Betűrendben következnek a képviselők. (Berültség. Halljuk ! Halljuk!) Baross János érdeklődött a Dickmann és Mileh czég barakképitési ügye, a Királymalom rizsszállitási szerződése és a Harsányi-féle bakancsszállitás iránt. Báró Born Frigyes mint a Hazai Automobil Részvénytársaság alelnöke ajánlkozott, hogy Sväjczból nyers gummit szerez a hadsereg számára. Burdia Szilárd, a ki időközben letette mandátumát, résztvett egy bocskorszállitási ügyben. (Halljuk ! Halljuk!) Báró Dániel Gábor ajánlotta a Glücksthal és a Herzmann Bertold czéget, valamint Gály Lajost, végül meglátogatta a hadügyministert Sebastiani Vilmos érdekében. A Sebastiani ügyre még röviden visszatérek. (Halljuk ! Halljuk! Gündisch Guidó a nagydisznódi kisiparosok szálütási kérelmét támogatta. Gündisch Guidó : Én sohasem voltam ott ! Gr. Tisza István ministerelnök: Kérem, képviselő ur, ez evidensen altruista dolog, ha volt is. Sümegi Vilmos : Ha nincs más bűne, derék ember. Gündisch Guidó: Nem voltam soha! Gr. Tisza István ministerelnök: De ha lett
