Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-688

358 688. országos ülés 1917 január 24-én, szerdán. ott egy nagy világszövetségbe lépnek bele, vagy pedig azzal, hogy továbbra is a hatalmi egyensúly meddő elvét kell nyaggatniok, mindent elkövetve arra, hogy egymással szemben biztosítékokat szerezzenek s előnyös helyzetbe jussanak. Hogy Wilson elnök ur szeme előtt egy ily világszövetség képe lebeg, kitűnik .abból, mikor azt mondja : olyan békét kell kötni, amely nem csupán az érdekelt államok külön érdekeit és pillanatnyi czéljait szolgálja. És azután : áldozatok és engedmények nélkül a béke lehetetlen ; olyan békének kell következnie, amely győzelem nélkül jött létre ; azt a békét, amely nem ezeken az elveken épül fel, nem lehet tartósnak tekinteni. És végül, amikor azt mondja : olyan erőt kell teremteni, amely nagyobb, mint az összes hadviselő felek ereje, amelylyel semmiféle szövetségnek ereje nem daezolhat. Egészen világos, hogy itt az Unió elnöke nem . akármilyen uj hadsereget képzel, hanem ezen erő alatt, amely hatalmasabb a világ összes hadseregeinél, nem érthet mást, mint a világbéke szövetségében egyesült nemzetek erkölcsi testületét. (Helyeslés balfelöl.) Hert hiszen, ha nem igy volna, akkor nem javasolhatná később üzenetében a lefegyverzést és annak korlátozását. De itt van egy rendkivüli érdekes mondat az üzenetben : nem az egyensúly, hanem a hatalom közössége szükséges ; nem szervezett vetélkedés, hanem a szervezett közös béke. Klasszikusabb tömörséggel ezt a nagy világproblémát s annak megoldását nem lehetett volna kifejezni. A hatalmi egyensúlynak megdöntése ez, amely egy hamis idea, egy hamis elv volt s a mely annyi vérébe került a nemzeteknek. S azt hiszem : a világ fejlődésében óriási haladást jelent, ha majd ezt az elvet végre sikerül megvalósitani. Miránk magyarokra nézve talán a legrokonszenvesebb az, mikor az Unió elnöke a nemzetek egyenlőségét hirdeti. Mert hiszen kicsi nemzet vagyunk, nem tudtuk érvényesülésünket eddig sem kivívni, nem voltunk képesek állami életünk teljességét elérni. Ha ezek az elvek érvényesülnek a világpolitikában, ha a nemzetek egyenrangúak lesznek, akkor elérkezik annak ideje is, hogy a magyar nemzet állami életének, tehetségei érvényesülésének teljességét szintén elérje. Rendkívül fontos az Unió elnökének az az intelme a népekhez, hogy ne bonyolódjanak szövetségekbe, mert az a hatalomért való versengésbe kergeti őket s külső befolyásoknak veti alá. A mi pártunk, t. ház, bizonyos elégtétellel veszi ezeket a szavakat tudomásul. Mi a háború előtt és a háború alatt is több izben rámutattunk arra, hogy az európai feszültségnek, később pedig ezen nagy összeütközésnek egyik legfőbb oka a világnak két egymással ellenkező nagy táborra osztottsága volt. E táborok mindegyikének számos tagja lévén, akármehdk tagját sérelem éri, az egész nagy szövetség köteles azt magáévá tenni, ugy hogy ezáltal a világkonfliktusok lehetősége végtelenül megnövekedett. Rámutattunk arra is, hogy ennek az abnormis és veszedelmes állapotnak nincs más orvossága, mint az, hogyha ez a két nagy szövetség egyesülve a többi nemzetekkel, egyetlen szövetséget alkot. Ezek nagyjában azok az eszmék, t. ház, melyek az Unió elnökének üzenetében foglaltatnak. Ezen eszméket könnyű volt utópiáknak bélyegezni, lekicsinyelni, amig azokat hatalom nélküli, habár tiszteletreméltó emberek : tudósok, bölcsek és paczifisták hirdették. Most azonban a helyzet megváltozott. Ezeket ma a világ egyik leghatalmasabb államának feje tette magáévá és tűzte ki e nagy válság megoldásának programmjául, ugy hogy ezek többé nem ábrándok, nem illúziók és utópiák, hanem ez vaskos, valódi realitás, melylyel számolni kell s mely elől kitérni nem lehet. Azt hiszem, nekünk nem áll érdekünkben visszalőkni azt a segitő kezet, melyet az Unió elnöke nemcsak felénk, hanem Európa összes szenvedő nemzetei felé nyújt. Súlyos kötelességmulasztást követne el mind a magyar kormány, mind a központi hatalmak minden kormánya, ha meg nem ragadnák ezt a segitő kezet és ki nem jelentenék, hogy a béketárgyalások alapjául azokat az elveket és javaslatokat, amelyek Wilson üzenetében le vannak fektetve, elfogadni készek. (Helyeslés balfelől.) Annál inkább, mert nincs más kibontakozás ebből a válságból. Hiába keresünk mi, hiába keresnek ellenfeleink garancziákat aziránt, hogy újból háborúba ne keveredjenek és ujabb megtámadásoknak ne legyenek kitéve. Ilyen garancziákat addig, amig Európa és az egész világ a militarizmus terhe alatt nyög és amig a világpolitikában nem a jog, hanem a nagyobb erő és az erőszak dönt, addig ilyen garancziák semmiféle leleményességgel nem találhatók és fel nem állithat ók. (Igaz! ügy van ! a baloldalon.) És ha összehasonlítom azt a két képet, amelyet ez a két ut tár elénk, az egyiket, amit a régi rendszeren való továbbhaladás nyújt, ami a gyűlölködés folytatását, a fegyverkezésnek még rendkivüli fokozását, a hatalmi vetélkedéseket, a fegyverszünetekkel megszakított folytonos háborúskodást és végül is az európai czivilizáczió összeomlását jelenti és a másikat, ahol a népek testvériségét, egy nagy békeszövetségbe való egyesülését, a béke áldásainak állandósulását és ezen az alapon eddig még nem is sejtett felvirágzást látunk, akkor én azt hiszem, hogy érző lelkű embernek e között a két ut között nem nehéz a választás." (Igaz.

1 Ugy van ! a baloldalon.) Ezért, t. képviselőház, a következő interpellácziót vagyok bátor intézni a ministerelnök úrhoz: (Halljuk ! Halljuk! a boldalalon.) Hajlandó-e a magyar kormány odahatni, hogy a központi hatalmak nyiltan kijelentsék, hogy azokat az elveket és javaslatokat, amelyeket az Észak-amerikai Egyesült-Államok elnökének a szenátushoz intézett üzenetében foglaltat-