Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.

Ülésnapok - 1910-688

688. országos ülés 1917 egyes községek és pénztárak között kötött szabad egyezségek alapján a múltban is van példa. A másik baj e tekintetben az volt, bogy a bátraiékok mindig csak tartozásként kezeltettek, holott ezek sokkal szigorúbb elbírálás alá esnek. Ismeretes dolog, hogy a munkaadó a járulókok 50%-át levonja a munkás fizetéséből, ha tehát a járulékokat nem fizeti be, az nem pusztán adósság a pénztárral szemben, hanem jogtalan visszatartása olyan összegeknek, melyeket a munkás már befizetett. Ezt legalább is súlyos kihágásnak kellene minősíteni és pénz- és fogházbüntetéssel kellene sutani. (Helyeslés) A 2. §. negyedik intézkedése felhatalmazza a kormányt arra, hogy a pénztári közgyűlések tekintetében is bizonyos rendelkezéseket állapítson meg. Itt, mint méltóztatnak tudni, oly szervezetekről van szó, amelyek a törvény létezése óta soha kellőleg funkczionálni nem tudtak. Ezek a pénztári közgyűlések valóságos kolosszusok. A budapesti pénztárnak 300 kiküldöttje van, nagyobb vidéki pénztáraknak 100—200; a legkisebb is 60 kiküldöttből áll. Az Országos Pénztárnak 700—800 kiküldöttje van. Ezen apparátus egyfelől drága, másfelől semmiféle pozitív és eredményes munkát végezni nem tud. Ehhez járul, hogy a közgyűlés legfontosabb teendői a zárszámadások és a mérleg megállapítása, végeredményben illuzórikusak, mert az idevonatkozó határozatokat egyfelől az Országos Pénztár, másfelől az Állami Munkásbiztositási Hivatal bármikor hatályon kívül helyezheti. Semmiféle hátrány nem származik abból, hogy ha ezek a pénztári közgyűlések a háború alatt nem fognak megtartatni, ós hogy ha ez az álláspont, melyet e tekintetben az Állami Munkásbiztositási Hivatal a háború elejétől fogva elfoglalt, utólagosan legalizáltatni fog. Természetes azonban, hogy a közgyűlésnek fentartott jogok tekintetében diszponálni kell. A javaslat erre is különböző intézkedéseket tartalmaz, amelyek a kormányt felhatalmazzák arra, hogy a betegségi segélyek és bérosztályok tekintetében, bizonyos rendelkezéseket rendeleti utón léptethessen életbe. A mai segélyek a nyolcz különböző napi bérosztályban 50 fillér és 3 korona 75 fillér között váltakoznak. A mai árviszonyoknak ezek a segélyek alig felelnek már meg, ugy hogy az utolsó időben komolyan szóba került a táppénzeknek 20°/o-kal való fölemelése, ami elől nézetem szerint méltányosan elzárkózni nem lehet. (Helyeslés.) Az az intézkedése a javaslatnak azonban, mely a segélyekre vonatkozó intézkedések megtételére hatalmazza fel a kormányt, talán ennél még nagyobb jelentőséggel bir, mert lehetővé . fogja tenni egy további intézkedésnek megvalósítását, amelyről az utóbbi időben szintén sok szó esett és amelynek komoly aktualitását épen ez a háború mutatta ki legjobban, t. i. az anyasági és csecsemőbiztositási kérdésnek legalább is KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxni. KÖTET. január 24-én, szerdán. 345 az ipari munkásnők körén belül való kielégítő megoldását. (Helyeslés.) A háború pusztításai közül egy sem olyan fájdalmas és talán egy sem olyan nehezen helyrehozható, mint azok a pusztitások, amelyeket a háború az emberéletben okozott. Ha majd a háború után, de, amennyiben lehet, még a háború alatt meg fog indulni az a regenerálási és restaurálási munka, akkor elsősorban is az emberanyagnak újjáépítése az, amelyre minden erőnket konczentrálnunk kell, (Ugy vem! jobbfelöl) mert csak ha ezt a feladatot sikerül kellőképen megoldani csak akkor teremthetjük meg biztosítékait annak, hogy ennek a háborúnak más téren is súlyos veszteségeit ki fogjuk heverhetni. Azok között az eszközök között pedig, amelyek az államnak rendelkezésérc állanak akkor, amikor az emberanyagnak újjászervezéséről, újjáalakításáról van szó, a legfontosabb és leghatékonyabb az anyasági és csecsemőbiztositásnak megvalósítása. (Helyeslés.) Ennek a javaslatnak keretében ezt a kérdést természetesen csak a munkásnőknek egy igen kis csoportjára nézve lehet megvalósítani, azokra, kik az iparban dolgoznak, vagy ipari munkások családtagjai. Körülbelül 150.000 azoknak a munkásnőknek a száma, akikre ez intézkedések kiterjednének, ami körülbelül egyhatoda az összes kereső nőknek, akiket a statisztika kimutat. Az egész kérdés csak akkor lesz megoldva, ha az összes 920.000 kereső nőre fogunk hasonló intézkedéseket kilátásba venni. De az is örvendetes, ha a háború alatt megteszszük a kellő intézkedéseket legalább arra, bogy az ij>ar körébe eső kereső nőkre vonatkozólag az anyasági és csecsemőbiztositás kérdését kielégítő módon megoldjuk. Természetes, hogy ha a segélyek felemeléséről és esetleg az anyasági és csecsemőbiztositás megvalósításáról van szó, akkor gondoskodni kell arról is, hogy erre a kellő fedezet meglegyen. Erre vonatkozik a 2. §-nak a bizottság indítványára felvett az a további intézkedése, amely szerint a kormány a járulókszázalóknak az 19Ö7 : XIX. t.-cz. keretén belül való megváltoztatására is felhatalmazást nyer. Ha vizsgáljuk, hogy ez a járulékemelés mennyiben szükséges a munkásbiztositási segélyek emeléséből és az anyasági csecsemőbiztositás megvalósításából eredő terheknek fedezésére, akkor e tekintetben a következő adatokat találjuk. E részben azt a számítást közöltem, amelyet az Országos Munkásbiztositó Pénztárnak érdemdús elnöke, Lukács József állított össze. A terhek, amelyek előállanak, körülbelül a következők : A 20 százalékos táppénzemelés körülbelül 2 millió koronát kitevő többköltséget fog okozni. A gyermekágyi segély 20 százalékos emelésére 230.000 koronára lesz szükség. A segély felemelése 50 százalékról 75 százalékra 115.000 korona többköltséget okoz. A gyermekágyi segélynek hat hétről nyolcz hétre való kiterjesztése, 44