Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-688
688. országos ülés 1917 viselő ur inódositványával szemben az én módositványomat méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Hódy Gyula: T. ház!, Elnök : Milyen czimen kivan szólni a képviselő ur ? Hódy Gyula : A módositvány beadása czimen. Elnök : Ilyen czimen nem leket szólni. Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kit rendbeli módodtvány ada + ctt be. Az egyik Hódy Gyula képviselő uró, fmely igy szól : »Inditványozom, hogy ezen szakasznak a pénzügyi bizottság által elfogadott szövegébe a következő toldás illesztessék, még pedig első bekezdés gyanánt: b) »A vasúti hadiadó alól mentesek a polgári áruforgalomban : a közélelmezésre szánt és szállítási igazolványnyal útnak indított mindennemű őrlemények, gabonatermékek, tengeri és burgonya, valamint a termeléshez szükséges vetőmagvak.« A pénzügyi bizottság által megállapított szöveg szerint tehát a törvényjavaslatban következik most: »A vasutak önkezelési szállitmányai stb.« A második módositványt az előadó ur adta be és igy szól: »Elsőrangu élelmiczikkek, tüzelőanyag- és vetőmag-szállitmányokra nézve, továbbá egyéb közgazdasági érdekből a pénzügyminister a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg szükség esetén elengedheti a vasúti hadiadó legfeljebb fele részének beszedését és beszolgáltatását.« A házszabályok értelmében legelső sorban a pénzügyi bizottság szövegére fogom feltenni a kérdést. Amennyiben a ház ezt mellőzi, fel fogom tenni a kérdést az előadó ur módositványára, mint amely közelebb áll az eredeti szöveghez és szembe fogom azt állítani Hódy képviselő ur módositványával. Ehhez képest kérdem, méltóztatik-e elfogadni az eredeti szöveget 1 (Nem!) A ház az eredeti szöveget mellőzi. Másodsorban kérdem, méltóztatik-e az 5. §-ra nézve elfogadni az előadó ur módositványát, szemben Hódy képviselő ur módositványával? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. Ehhez képest kimondom, hogy a ház az 5. §-t az előadó ur módositványa szerint változtatott szövegében fogadja el. Következik a 6. §. Szász Pál jegyző (olvassa a 6—17. §-okat. melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslatot a ház általánosságban és részleteiben is letárgyalta és elfogadta. Harmadszori olvasására nézve napirendi javaslatom során leszek bátor előterjesztést tenni. Most az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. január 24-én, szerdán. 341 (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Következik a napirend második pontja, a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1916. évi IV. t.-cz. kiegészítéséről szóló törvényjavaslat (írom. 1339, 1348). Elsősorban a javaslat általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. (Halljuk I Halljuk !) Grátz Gusztáv előadó: T. képviselőház! A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat, amelyet a közigazgatási, az igazságügyi es a munkásügyi bizottságok nevében elfogadásra ajánlok, a kormányt felhatalmazza arra, hogy bizonyos kérdéseket, amelyek a háború hosszura nyúlása folytán sürgős rendezést igényelnek, rendeleti utón szabályozzon. A háború hosszú tartama felborította a legelőrelátóbb számításokat is. Bármily körültekintéssel igyekezett is az 1912 : LXIII. t.-cz. megállapítani azokat a szükségességeket, amelyeket a háború felidéz, — hiszen az akkori kritika a törvényben foglalt felhatalmazásokat inkább túlmesszemenőknek találta — nem volt elkerülhető, hogy ebben a törvényben bizonyos hézagok ne mutatkozzanak. Azok a viszonyok, amelyek a háború kényszere folytán nemcsak nálunk, hanem a szövetséges államokban, sőt minden hadviselő országban kialakultak, merő ellentétben állnak mindazzal, ami azelőtt a béke idején helyesnek, üdvösnek és szükségesnek bizonyult. A szabad fejlődés helyébe, amelyet a háborút megelőzőleg jóformán az összes hadviselő államokban a leghelyesebb iránynak tartottak, az állami kényszer, a megkötöttség rendszere lépett. Amennyire bizonyos, hogy a nép széles rétegei a régi rendszer mellett sokkal jobban érezték magukat, annyira bizonyos, hogy ennek a rendszernek a háború alatti fentartása, ha egyáltalán lehetséges lett volna, hadviselésünk legfontosabb érdekét koczkáztatta volna. A háború alatt szükségessé vált állami kényszer rendszere azonban, amelyhez legfőbb érdekeink szempontjából kénytelenek vagyunk hozzásimulni, oly uj természetű feladatok elé állította az államokat, amelyekre azok béke idején kellőképen elő nem készültek, és amelyek megoldására a háború alatt kellett sokszor improvizálva, sokszor anélkül, hogy a kellő megfontolásra az idő rendelkezésre állott volna, vállalkozni. Csak természetes tehát, hogyha mind ujabb és ujabb problémák merülnek fel, amelyek a háborús helyzetből kifolyólag rendeleti utón rendezést igényelnek és csak természetes, ha ismételten merül fel a szüksége annak, hogy a háború esetére szóló kivételes felhatalmazások kibővítésére kér a kormány engedélyt. Az előttünk fekvő törvényjavaslat néhány uj, az élet által felvetett kérdés megoldására Idván a kormánynak felhatalmazást adni. A benne foglalt intézkedések nagy része olyan, hogy különös magyarázatra vagy indokolásra nem is szorul. Azok az intézkedések, hogy a kereskedelmi, az ügyvédi '
