Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-688
334 688. országos ülés 1917 január 24-én, szerdán. pito'tt eredeti szövegre fogom feltenni a kérdést, szemben a Hódy. Gyula képviselő ur által beterjesztett szöveggel. Amennyiben a t. ház nem fogadná el a pénzügyi bizottság szövegét, akkor a Hódy Gyula képviselő ur által beterjesztett szöveget fogom elfogadottnak kijelenteni. (Helyeslés.) Ehhez képest kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 2. §-t a pénzügyi bizottság által javasolt szövegében elfogadni, szemben a Hódy Gyula képviselő ur által beterjesztett szöveggel : igen, vagy nem ? (Nem !) A ház mellőzi a 2. §-ra vonatkozólag a pénzügyi bizottság által javasolt szöveget és elfogadja a Hódy Gyula képviselő ur által beterjesztett szöveget . Következik a 3. §. Szász Pál jegyző (olvassa a 3. §-t). Elnök : Ki van szólásra felírva % Szojka Kálmán jegyző: Mezőssy Béla Mezőssy Béla : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk ! Azt az aggodalmat, amelyet a 3. §. rendelkezésével szemben az imént felszólalt képviselőtársaim velem együtt tápláltak, a t. pénzügyminister ur mai felszólalása, beismerem, bizonyos mértékben eloszlatta. És miután birjuk a t. minister ur szives igéretét, hogy az esetleg erről az oldalról jövő indítványhoz ő ebben a tekintetben hozzá fog járulni és mivel ugy tudom, hogy gróf Esterházy Móricz t. képviselőtársam erre vonatkozólag be is adja javaslatát, ebben a tekintetben azok az aggodalmak, amelyeket erről az oldalról felhoztunk, enyhültnek tekinthetők. Indokolásul csak annyit vagyok bátor még felhozni, hogy tekintettel azon körülményre, bogy a szóbanforgó elsőbbségi kötvények névértéke lényegesen differál, amint ezt nagyon is jól tudja a minister ur, a kibocsátási értéktől (Mozgás jobbfelől.) — lényegesen differál, mert hiszen ez a pénzügyi konjunktúráktól függ; a legjobb esélyek idején lehetett 85—86, de rossz időkben volt esetleg 55, 60 és 65 — és miután ez a 4% %-os kamatozás természetesen a névérték után volt számításba véve : bennünket az az aggodalom töltött el, hogy később esetleg előfordulhatnak — nem mondom, hogy most előfordulnak — oly esetek, hogy egyes részvénytársaságok, amelyek birtokában nem egy vagy két, hanem számos és pedig olyan viczinális vasút van, amely ezen elsőbbségi kötvényei utján nagyon is tudja fizetni az osztalékot, véletlenül egy vagy esetleg két olyan viczinális vasútja után, amely még nem birja fizetni a 4%, illetve 5%-os osztalékot, ennek a törvényszakasznak alapján megkapta volna a hadiadóból esetleg ráeső többletet. Minthogy azonban minden egyes ilyen esetről a t. pénzügyminister ur szives Ígérete folytán a háznak indokolt jelentés fog tétetni, ebben a tekintetben természetesen ez az aggodalom részünkről feltétlenül enyhül. Engedje meg azonban az igen tisztelt pénzügyminister ur, hogy csak teljes rövidséggé] néhány megjegyzést tegyek arra a polémiára amelyet az én észrevételeimre a t. pénzügyminister ur szives volt előadni. Teleszky János pénzügyminister (tagadólag int). Mezőssy Béla : Az én felszólalásomnak semmiféle személyes éle nem volt. A magam részéről kijelentem, hogy mindig igen kellemes emléknek fogom tartani azokat a tárgyalásokat, amelyeket a t. minister úrral együtt folytatni szerencsém volt és hogy abban az időben, amelyre a t. minister ur hivatkozott, t. i. az 1906—1910-es időszakban, a t. minister ur eg} r énisége abban a hivatalos munkakörben, amelyet akkor kifogástalanul betöltött, egy kissé lárzsabb volt, hogy az ő kifejezését használjam, mint később, azt én szívesen konstatálom. Lárzsabb volt, mert hiszen arra az időszakra esnek a magyar telepítési törvényeknek benyújtásai és az azzal kapcsolatos majdnem 100 milliót meghaladó költségek, amelyek, sajnos, nagyon sajnos, egy későbbi időszakban a költségvetési tételek köréből egyszerűen eltűntek ; arra az időszakra estek az államvasutaknak azon száz és száz milliós beruházási tételei, amely száz és százmilliós tételekre rugó nagy beruházási program nélkül nagyon is kérdéses, hogy a magyar államvasutak teljesítőképessége a mostani nehéz időkben azon a színvonalon állott volna-e, amelyen állott. (Ugy van! bálfélől.) Es ha ezt felemlítem, t. minister ur, ne gondolja, hogy valami egyéni hiúsági szempont vezet, hanem legfeljebb csak az a körülmény, hogy a koalicziós kormány bukása után kvázi érdemükül tudták be szerte az országban, — ezek voltak a programmbeszédekben — hogy az államvasutak úgynevezett pazar virtsaftját megszüntetni igyekeztek. És végül egészen röviden a t. minister urnak a refakcziák két tételére adott felvilágosítását köszönettel veszem. Hogy ebben a tekintetben előtanulmány kell, az természetes. Hogy az előtanulmányoknak azon anyagával én nem rendelkezem, amelylyel a t. minister ur, az magától értetődik. Amikor azonban én a magyar élelmiszerszállitó részvénytársaság refakcziáit az 1916. évi díj kedvezményjegyzékben kifogásoltam, azt csak nem tudhattam, hogy a kereskedelemügyi ministerium és az államvasutak igazgatósága közhírré tesz deczemberben egy dij kedvezményjegyzéket, 'amely januárra is szól, tehát januárra is szól és ugyanazon díjkedvezményt, amelyet deczember 27-én engedélyezett, januárban meg fogja szüntetni, ha tehát ebben a tekintetben valamely kezelési tévedés van, azt semmi esetre sem én követtem el. De' ajánlok a t. minister urnak egy egyezséget. Szives volt az általam felhozott négy refakcziatétel közül kettőt megszüntetni. Köszönettel vettem tudomásul, de kettőről megfeledkezett a t. minister ur és épen azokra helyeztem a legnagyobb súlyt, t. i. megfeledkezett arról a két refakcziatételről, amelyek egyike a .Magyar Általános Hitelbank petróleumszállitási tételeire
