Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-688
688. országos ülés 1917 január 2i-én, szerdán. 331 viszonyok nagyon nehezültek már nálunk is, másutt is. Én csak konstatálni tartozom ezen a téren, hogy a magyar állam az, amely a legnagyobb támogatáshoz juttatta alkalmazottait és a jövőben is e tekintetben mindaz, ami megtehető és amit megteketőnek tartunk, mindenesetre meg fog történni. Szememre veti a t. képviselő ur az államvasutak beruházásait. (Halljuk ! Halljuk ! jobhfelől.) Múltkori beszédében emiitette már, hogy az államvasutak igen nagy bajai azok a vasúti szerencsétlenségek, amelyek bekövetkeztek, annak a szerencsétlen politikának következménye, amelynek megint én vagyok az ekszponense, hogy a magyar államvasutak a múltban nem tudtak kellő beruházásokat létesíteni. Már emiitettem, hogyha meg méltóztatik nézni a költségvetéseket 1914-től fogva és azelőttről, meg méltóztatik látni, mennyivel többet költöttünk államvasuti beruházásokra, mint azelőtt. De csak egyetlen egy adatot hozok fel. Ma a magyar királyi államvasutak rendelkezésére áll a múltból igénybe még nem vett, 200 milliót meghaladó beruházási hitel. Mit jelent ez ? Ez azt jelenti, hogy a magyar királyi államvasutaknak — amint már a múltkor is jeleztem — évek óta sokkal több beruházási hitel állott rendelkezésére, mint aminő összeget beruházni képesek voltak, mert a beruházások határát nem kizárólag a költségvetési hitel adja meg, hanem megadja az a közgazdasági erő, amelyet az illető ág reprezentál és amely megadja azokat a feltételeket, hogy beruházások foganatosithatók legyenek. Mezőssy Béla: Ezt nem értem, egészen őszintén. Teleszky János pénziigyminister: Az államvasút nem azért nem ruházott be, mert költségvetési hitele nem volt, hanem mert részben a közgazdasági helyzet folytán, részben a forgalmi helyzet követelményeinek teljesítése folytán nem volt abban a helyzetben, hogy a rendelkezésre álló beruházási hiteleket ki is használja. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a háború is elsősorban nem a pénz kérdése, hanem a rendelkezésre álló anyagok, a rendelkezésre álló munkaerő kérdése lesz az, amely határozni fog a beruházásnál . Azt a kérdést illetőleg, hogy mi történt a háború alatt a beruházások tekintetében, adatokkal, különböző okokból nem szolgálhatok a t. háznak, de bátorkodom bejelenteni, hogy a forgalmi eszközök előállítása terén összes erre berendezett gyáraink a háború elejétől fogva a legteljesebb mértékben foglalkoztatva vannak és mindaz, ami mozdony és vasúti kocsi tekintetében az ország területén előállítható volt, előállíttatott, sőt igen nagy deliberácziók után — és igen nehezen tudtuk magunkat a kereskedelemügyi minister úrral erre rászánni — még külföldi beszerzések is történtek. A pályafentartási és j>ályakialakítási beruházások. tekintetében is megtörtént mindaz, amit a hadvezetőség kívánt és ami végrehajtható volt és megtörtént azonkívül is mindaz, ami az adott helyzetben a fenforgó munkaerő ós anyaghiány mellett keresztülvihető volt. Ami gróf Esterházy Móricz t. képviselő urnak ezzel kapcsolatban felvetett azt a kérdését illeti, hogy mi történt a budapesti teherpályaudvaroknak tehermentesítése érdekében, erre nézve is tudtommal megtörtént mindaz, ami lehető volt adminisztratív, stb. intézkedések utján ; nagyobbszabásu ilyen dolgoknak véghezvitele azonban a mai időben teljesen lehetetlen és amikor a vasútnak egész személyzete annyira igénybe van véve a forgalom lebonyolításával, nagyszabású ilyen intézkedések nem történhetnek. A Duna kihasználását illetőleg, sajnos, tisztába kell jönnünk azzal, hogy mi a viziutakkal a vasutakat mindig csak nagyon kis mértékben fogjuk pótolhatni, mindentől eltekintve, abból az egyszerű indokból, mert folyóink folyásának iránya más, mint forgalmunk iránya. Folyóink kelet felé folynak, forgalmunk pedig nyugat felé tendál. Ez olyan körülmény, amelylyel mindig számolnunk kell a vízi utak kihasználásának kérdésében. Ami azonban a Dunának a háború alatt való kihasználását illeti, e tekintetben is megtörtént mindaz, ami megtörténhetett; különösen a romániai gabonabehozatal biztosítása tekintetében a Duna igen nagy szerepet játszott. Az Al-Dunán egészen Zimonyig igen nagy átrakodóforgalom létesittetett, továbbá — és ez is mutatja, hogy nem igen lehet a mi viziutainkat nagyobb mértékben kihasználni — már nem mutatkozott volna czélszerünek feljebb hozni a Dunán a küldeményeket, hanem Zimony találtatott annak a legvégső pontnak, ahol tulaj donképen nagyobb mértékben történik az átrakodás. E tekintetben tehát minden megtörtént, ami lehető volt és hajógyáraink is tudomásom szerint teljes mértékben foglalkoztatva vannak a háború óta. Végre méltóztassék megengedni, hogy röviden foglalkozzam a refakeziák kérdésével. Ez is olyan kérdés, amelynél az utóbbi időben nagyon sokat foglalkozott a közvélemény, de nagyon bonyolult gazdasági kérdés, és az ezzel való foglalkozás is bizonyítja azt, hogy tulaj donképen ilyen bonyo- "^ lult gazdasági kérdésekkel csak kellő előtanulmányok után kellene foglalkozni. (Tetszés jobbfelól.) A refakeziák tekintetében őszintén megvallom, nem igen hittem, hogy valaha én kerüljek abba a helyzetbe, hogy azokat védjem. Mert az a bizonyos kék czeruzával való törlési hajlamom, melyet a t. képviselő ur szememre vetett, a refakeziák tekintetében is ép ugy érvényesült mindig, mint más téren, amikor azt közérdekben állónak tartottam. De konstatálnom kell, hogy azelőtt sohasem annyi eredménynyel, mint amióta t. barátom a kereskedelemügyi minister ur vezeti a kereskedelmi ügyeket. (Helyeslés jobbfelől.) Ez azonban nem jelenti azt, hogy a refakeziát önmagában feltétlenül el kell ítélni. Ellenkezőleg, ez nagyon fontos közgazdasági fegyver, amelylyel helyesen élve, az ország közgazdaságának igen nagy szol42*
